Nagyszerű dolog történt az emberiséggel, amikoris tagjai rájöttek, hogy van nevük, és ezt meg is lehet ünnepelni, mert ugye volt olyan sötét korszak is a történelemben, amikor még nem így volt. Felkutattam a névnap eredetét. Miért is ünnepeljük? Honnan ered ez a szokás?
Hogy megtudjuk, vissza kell mennünk az időben (persze csak kutatási szinten, ez itt nem valami fantasy). Két oldalról is megközelíthetjük a témát. Egyik a darwini út, a másik a római katolikus. Nézzük tehát szépen sorban.
Az ősember kevéske tapasztalattal rendelkezett a neveket illetően. Óriási tévedés, hogy Homo heidebergensisnek vagy akár Palaeanthropusnak nevezték volna egymást. A valóság az, hogy kinézetük alapján választottak nevet. Például, ha az egyik ősünknek feltűnően dús volt a szemöldöke, akkor úgy nevezték, hogy Szemöldök, később az évek alatt ez módosult Samuelre (nagy-Britannia területén), és ebből lett a magyar Samu név. Ha nagy volt a füle egyiküknek, természetesen Fülnek nevezték, ebből ered a mai Fülöp nevünk, de ott van még az Orr – Orbán; a feltűnően nagy Kéz – Kenéz, vagy akinek rossz volt a bélműködése – Béla; esetleg a nagy férfi nemi szervvel rendelkező – Károly, és még sorolhatnánk a végtelenségig a jellemen keresztül, a cselekvésen át, vagy akár a fizikai tulajdonságokon alapuló néveredeteket.
Mindezzel tehát egyértelművé és bizonyítottá válik a nevek egy részének eredete. Viszont léteznek olyan nevek is, amelyek nem magyarázhatóak. Ilyenek például a Dzsenifer vagy a Roxána és a Dezső. Akkoriban nem jegyezték meg az emberek, hogy pontosan mikor születtek (személyigazolvány sem létezett, hogy esetleg abból kinézhessék). Ezért a születésnap helyett megünnepelték a névnapjukat, egy napon felköszöntve a nagy szemöldökűeket, vagy esetleg azokat, akiknek nem jól működött a bélrendszerük. Ezek az események a leletek alapján óriási szórakozással jártak.
A másik megközelítés szerint a névnap a naptár keletkezésével kapcsolatos. Valójában a szenteket ünnepelték meg, és a neveiket a naptárba írták, bizonyos dátumokhoz.
Eleinte abc sorrendben jegyezték be a neveket, de ennek az lett a következménye, hogy az Abigél, Aba, Achilles, Adabella nevűek, transzparensekkel a kezükben tiltakoztak az utcákon, hogy, miért éppen az újévi ünnepséggel együtt vagy annak közvetlen közelében van az Ő névnapjuk, ez a tényállás ugyanis nagyot csökkent a névnap fontosságán. Ezért megoldásként sorsolással döntötték el, melyik név, hova kerüljön a naptárban. Azóta örömmel köszöntik az emberek egymást névnapjuk alkalmából.
Léteznek viszont olyan népcsoportok is, amelyeken belül nem ünnepelik ezt a napot, ilyenek az angolszász országok, Franciaország, Hollandia. Ez azzal magyarázható, hogy ezekben az országokban nem volt ősember. Ezzel szemben vannak olyan népek is, mint például a bolgárok, görögök, szerbek, akik az egyes szentek ünnepnapján ünnepelnek névnapot. Valószínűsíthető, hogy ezekben az országokban sem voltak ősemberek, csak a keresztényektől vették át a szokást.
Az mindenesetre csodálatos dolog, hogy felköszönthetjük szeretteinket minden lehetséges alkalommal, de ne feledjük, hogy ezek a találkozók alkalmat adnak arra is, hogy leigyuk magunkat, és ez a legfontosabb!
