Pajor András fotókiállítása nyílt meg november 10-én csütörtökön a Nádasdy Ferenc Múzeum falai között. A tárlatot Kondora István polgármester olyan helyi érdekeltségű vizuális emléktárként üdvözölte, amely az ittélők közös emékezetének is része.
A kiállítást Somlósi Lajos fotóművész nyitotta volna meg, sajnos ő nem érkezett meg az eseményre, így Takács Zoltán Bálint, a Nádasdy Múzeum igazgatója osztotta meg néhány gondolatát a megnyitó közönségével. Pajor András fotóinak kapcsán kiemelte a magántörténet fogalmát, amely a ’70-es, ’80-as években jelent meg a történettudomány területén, és jelentőségét a forrásokkal igazolt történeti tények mögött húzódó esszencia, az emberi aspektus adja.
A felvételeken széppé válnak a tárgyak, Sárvár tárgyi környezetének részletei – a helyi szemlélőt úgy vezetik rá a változásokra, hogy hatásukra az idegenné vált motívumokat akaratlanul is újra magáévá kell hogy tegye. Egyes fényképek réginek, 50 évvel ezelőttinek tűnnek, közelebbről szemlélve látjuk csak, hogy legfeljebb néhány évesek lehetnek. A falon függő fényképek folyamatot kezdenek a parkban futó lány alakjával, majd zárnak le a kiszáradt fa képével. Ami a két végpont között kirajzolódik, az a magántörténet, ami megadja a történetek esszenciáját.
A kulcsszó, a látószög. Nem mindegy, honnan szemléljük a dolgokat! A néhány napot itt nyaraló turista is mondhatja, hogy büszkék lehetünk Sárvárra, mi sárváriak, mégis egészen másért vagyunk büszkék. Mert mi magunk éljük meg! A tárgyak, épületek csak díszletek, tájékozódási pontok egy magántörténetben.
A kiállítás megnyitóján közreműködött Jankovics Zoltán hegedűművész. Pajor András első sárvári bemutatkozása 2012. január 31-ig látogatható a Nádasdy Múzeum nyitva tartási rendjében.
– twickkk –