A pünkösdi kerékpártúránk sikerén fellelkesülve ezúttal kicsit nagyobb falatra vállalkoztunk. Nevesen, hogy megkerüljük Közép-Európa legnagyobb tavát, a Balatont. Az időjárás ezúttal túlzottan ifogta a pártunkat, fullasztó hőségben tettük meg a háromnapos túrát.
1. nap (56 km)
A kora reggel már a sárvári vasútállomáson találta ötfős csapatunkat (ezen a ponton nevezzünk is nevén mindenkit: Farkas Lucia, Nyul László, Sali Attila, Simon Károly, Simon Zoltán), ahol is pontban 7:00-kor szálltunk fel a Keszthelyre tartó vonatra. A MÁV nem hazudtolta meg magát, ugyanis bő két és fél óráig tartott az út. Ezt túlélve, fél 10 után nem sokkal elkezdtük, amiért jöttünk. Az északi part felé indultunk, mivel jobbnak láttuk, ha az elején esünk túl a nehezén, ez a szakasz ugyanis tele van dombokkal. Ezt már rögtön Vonyarcvashegynél meg is tapasztalhattuk, ráadásul ezen a részen kénytelenek voltunk a főút mentén tekerni. A kerékpárútra csak pár kilométerrel odébb sikerült rátérni, onnantól már azért kicsit nyugodtabb körülmények között zajlott a túra. Mivel a dél és két óra közti időszakban kibírhatatlan meleg van, ezt a pár órát Badacsonyban töltöttük el. (Jótanács: jól körülnézve vegyetek italt, mert az is előfordulhat, hogy 1800,- Ft-ot kell kifizetni 3 üvegért… )
Két órakor továbbindultunk, és jó tempót tartva, fél 5-kor érkeztünk meg első napi végállomásunkba, Balatonakaliba. A kempinget viszonylag hamar sikerült megtalálni, ahol a fizetés után rögtön menekültünk is be a tóba a hőség elől. Az északi partnál olyan szempontból jobb a Balaton a délinél, hogy öt lépés után már kint is van a 120 cm-es tábla, nem kell 100 métert gyalogolni a sekélyesben. Este megvacsoráztunk, és éjfél felé ment mindenki feküdni. (Tegyük hozzá, az elalvás az külön művészet ilyen időben…)
2. nap (85 km)
Eleinte 8–9 óra körül terveztük az ébredést, de beláttuk, jobb ha már kora hajnalban kelünk, és minél gyorsabban elindulunk, elkerülve a kánikulát. Így történt, hogy 7 órakor már elhagytuk a kempinget, aztán egy gyors bevásárlás és a reggeli elköltése után, fél 9-kor már a nyeregben találtuk magunkat. Tihanynál nem mentünk be a félszigetre, ezt a pár kilométert „elcsaltuk”. Először Balatonfüreden álltunk meg, ami talán az egyik legszebb város a tó mellett. Nyuszinak itt kezdett kialakulni vadonatúj fétise: felfoghatatlan buzgalommal fényképezte a letámasztott kerékpárokat, volt, hogy szó szerint kizavart minket a képből. Egy kisebb pihenő után aztán jobbnak láttuk, ha minél gyorsabban tovább indulunk, elég nagy távot kellett megtennünk még aznap.
A délelőtt folyamán negatív rekordot döntöttünk. Valamiért nem tudtuk tartani a tempót, én személy szerint Alsóörsnél kezdtem úgy érezni, hogy elegem van. Szerencsére ez pár perc után elmúlt, és dél körül mégiscsak elértük a csücsköt, ahonnan már nem sok választott el Balatonkenesétől, az aznapra tervezett nagyobb megállónktól. Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt, ami kellett is, tekintve, hogy ezen a részen következett a legdurvább dombos rész. Túlélve azt is, már viszonylag simább terepen haladhattunk tovább, Siófok körül kezdett is már kicsit unalmassá válni az út, egyformának tűnő utcák során haladtunk végig. Itt megszűnt a kerékpárút is, kénytelenek voltunk néha a főúton haladni. Végül sikerült behozni magunkat, fél 5-kor megérkeztünk Szántódra, ahol beletelt pár percbe, mire megtaláltuk a kempinget. (Ott volt az orrunk előtt, de persze mindig azt a legnehezebb észrevenni, ami ott van a közvetlen közelben…) Lepakolás után kerestünk egy éttermet, ahol megvacsoráztunk, majd elmentünk fürdeni a tóba. Szabad strand volt, és kissé sekélyebb víz, de hőmérsékletre épp a legjobb, még este 8–9 körül is. A lefekvés ismét éjfél körül ért utol minket, itt szerencsére egy fokkal könnyebb volt elaludni is, ez a másnap reggelen is meglátszott, amikoris néhányunkat alig lehetett kirobbantani az ágyból.
3. nap (70 km)
A harmadik nap reggel kissé megkésve, de azért még viszonylag időben sikerült elindulni. Egy gyors reggeli a közeli boltnál/pékségnél és egy annál nehezebb elindulás. Mivel innentől végig sík terepen haladtunk, nem is volt annyira látványos a táj, és az út is egysíkúnak tűnt. Ezt megcáfolandó, Balatonföldváron azért beleszaladtunk, egy körülbelül 500 méter hosszúságú, meglehetősen meredek emelkedőbe, de ezen kívül már végig csak a falvak/városok útjain lavíroztunk. Dél körül érkeztünk meg Fonyódra, ahol kisebb vita kerekedett, ugyanis volt, aki megállt volna, de a többség a folytatás mellett döntött, mivel már alig volt hátra 30 km Keszthelyig. Jó időt futva fél 3 körül meg is érkeztünk, még volt időnk fürdeni is egy utolsót, mielőtt vonatra szállunk. (Ami már a beérkezése előtt késett fél órát… Meglepő? Ugye, hogy nem!) Az út viszonylag hamar eltelt aztán, mi pedig fáradtan, de jókedvűen intettünk búcsút egymásnak, már egy jövő évi hasonló túrát tervezgetve.
Szokásunkhoz híven a végére álljon még itt néhány jótanács arra az esetre, ha hasonlóra vállalkozna valaki:
– Szállást mindenki időben intézzen, nekünk épphogy sikerült, szinte mindenhol telítettség volt.
– Víz mindig legyen kéznél! Ilyen melegben a szervezet számára létfontosságú a folyamatos folyadékutánpótlás, ezért célszerű beszerezni egy kulacsot a kerékpárra, ahonnan mindig elérhető a folyadék. Ha valahol ivókutat találunk, álljunk meg, akár csak mosakodni is!
– Napszemüveg, sapka! Mindkettő erősen ajánlott, én személy szerint még egy kendőt is javasolnék mellé, amit félóránként locsolhatunk be hideg vízzel, hogy hűtsön.
– Naptej legyen nálunk, és naponta 3–4 alkalommal használjuk is.
– Térkép is feltétlenül legyen nálunk, és persze nem árt egy előzetes túraútvonalat is kijelölni.
