Létünk minden mozzanatát átszövi a technika. Gondoljunk csak bele, mennyi hasznos találmány könnyíti meg életünk különböző szegmenseit!
Közismert tény, hogy a nagy felfedezések nem értünk, hanem ellenünk születnek, általában egy titkos laboratóriumban, gyakran több emelettel a föld alatt. Viszont nem lehet okunk panaszra, mert néha még onnan is ki-kijut egy-egy forradalmasító újítás, és mi, átlagos polgárok általában a haszonélvezői lehetünk ennek, mert ezek a találmányok jócskán megkönnyíthetik életünket.
A hadiipar fejlődésének köszönhetjük, hogy mi, tucatemberek is előrébb tudtunk jutni. Tudatosan tervezett, de kiszámítható a folyamat, ahogyan a koncot dobálják nekünk, de mi örülünk, mert legalább jut valami értékes számunkra is. Számos példa létezik arra, hogy a katonáság kifejleszt valamilyen komoly technikai kütyüt, amit néhány évre rá átenged a népnek, mert vagy nem vált be nekik, vagy nem volt eléggé gyilkos, esetleg nem lehetett vele ufókra lőni.
Egy ilyen eklatáns példa az 1972-ben megalkotott lépésenként világító cipőtalp. A hadiipar azért fejlesztette ki, hogy az előrevonuló katonák a sötétben meg tudják különböztetni magukat az ellenségtől. Természetesen csak a sarokrész világított, így a szemben álló ellenség gyanútlan maradt. Ezzel csak az a fő probléma akadt, hogy a másik fél kis plagizálás segítségével ugyanilyen cipőt húzott, ezért egy komolyabb harc során már nem tudták a katonák, kire is lőjenek. Nagyon nehéz lehet úgy sakkozni, ha mindkét fél bábúja fehér. Amikor rájöttek a hatalmas bakira, megpróbálták az ügyet eltussolni. Sorozatgyártásba kezdtek, és a civilek boldogan megvásárolhatták a lépésre világító sarkú, divatos cipellőket.
Csak, hogy témánál és a hadiiparnál maradjunk, létezik egy olyan cipő is, amelynek átlátszó a talpa. Ezt azon megfontolásból hozták létre, hogy a katonák láthassák a bakancson keresztül is, hova nő a lábukra a vérhólyag a hosszas menetelések során. Ezzel nem csekély időt spóroltak meg, nem volt szükség a cipő levételére. Gondolom, amikor rájönnek majd, hogy ennek nincs értelme, ezt is átadják nekünk, hogy nyáron lebarnulhasson a talpunk is, így harmonizálva testünk más részeivel.
Esetleg vizsgáljuk meg a gumicukor történetét is, amelyet manapság előszeretettel majszolgatunk minden évszakban, nem is sejtve, micsoda fondorlatos eredet áll a hátterében. A katonaság számára ipari mennyiségben gyártották ezt a ragacsos, nyúlós állagú anyagot zöld színben. Az volt az elgondolás, hogy hatalmas területeket lefedve vele, az ellenség majd beleragad, miközben közeledik az elfoglalni vágyott területek felé. A gumicukornak azonban egyrészt költségesnek bizonyult az előállítása és a szállítása, a másik probléma, hogy az ellenség gyakorlatilag kiette magát a csapdából.
További példaként ott van a sárgarépa kaparó, amivel ugye a répát szoktuk tisztítani. Kevesen tudják, de azt is a hadiipar fejlesztette ki, vallatások céljára. Ha úgy próbáljuk ki ezt az eszközt, hogy egy borosüvegen húzogatjuk, iszonyatosan kellemetlen hangot képes kibocsátani, és ezt a hadifoglyok sem bírták elviselni, ennek hatására mindent bevallottak. Amikor a katonák már külön kiképzésben részesültek a kellemetlen hang okozta kín leküzdése céljából, az eszköz hadászati szempontból használhatatlanná vált, így megkaphatták a civilek. Ma már szinte minden háztartásban megtalálható.
Az általunk ismert technikáknál mindig előrehaladottabb volt a titkos, viszont bármikor számíthatunk arra, hogy megkaphatjuk a kormány által már megunt tárgyakat, szerkezeteket. Legyünk hát hálásak ezért a hadiiparnak!
