Szeszélyes időjárás, a vártnál kisebb érdeklődés, kisebb-nagyobb rendbontások a fellépések közben… Már megszokhattuk, hogy a várban rendszeresen koncertekkel várják a szórakozni vágyókat, ezalól ez a hétvége sem volt kivétel.
A tervezett fél nyolckor, percre pontosan kezdett a B.A.D zenekar, ekkor a várudvar jóformán még üres volt. Ez valószínűleg az egész nap szeszélyes időjárásának tudható be, kezdés előtt egy órával még kitartó eső áztatta Sárvárt, és a levegő is nagymértékben lehűlt.
Az 1996-ban alapított sárvári alter-rockot játszó banda szerzeményei elemi erővel dörrentek meg a várudvaron, szép lassan el kezdett gyülekezni a közönség is. A környék egyik legtermékenyebb bandája rendszeresen bővíti a repertoárját jobbnál jobb dalokkal. Ezen kívül színvonalas feldolgozásokat hallhattak a jelenlévők, amiben szintén nagy rutinja van a zenekarnak, az AZK Nirvana-estjein rendszeres fellépőnek számítanak. A Stone Temple Pilots coverjükre az időközben megérkező Nemjuci tagjai is elismerően bólogattak. A koncerten a minőséghez mérten méltatlanul kevesen voltak, de akik végig nézték, nagyon jól érezték magukat, a nézőszámtól függetlenül jó hangulatú fellépésről beszélhetünk.
A Szigetről érkezett Sárvárra a Nemjuci zenekar, akik iránt már jóval nagyobb érdeklődés mutatkozott, az emberek szép ütemben elkezdtek szivárogni a várba. A budapesti együttes még elég fiatalnak mondható, négy éve állt össze a formáció. A banda élén Németh Juci áll, aki ezúttal is bebizonyította, hogy kiváló frontember. Nemrégiben csere történt gitáros poszton, az ex-Rémemberes ritmusszekció (Vasallo és Matyiö) mellett Faragó Tomit váltotta Szőke Barna, akit a Qualitons legénységéből már ismerhetünk. Nekem ez volt az első Nemjuci koncertem, és nagyon kellemes csalódás volt. A hangszerelés kifogástalan volt, akárcsak Juci hangja, és persze az sem elhanyagolható hogy mekkora showt csinált – külön különlegességként még dobolt is (nem is rosszul!). Itt kell megemlíteni még, hogy egyedülálló Nemjuciék Sárvárhoz való kötődése is, a Szigetes fellépésük dátumát cserélték el, csak hogy fel tudjanak lépni Sárváron! Nagy tisztelet nekik!
Őket követte az est talán leginkább várt fellépője, az Ocho Macho. Jópár Ocho koncerten volt már szerencsém jelen lenni, de eddig mindenütt jóval többen voltak kíváncsiak rájuk. A kiírt kezdéshez képest ekkorra már összeszedett az este egy csaknem egyórás csúszást a lassú átszerelések miatt. Ahogy elkezdett játszani a szombathelyi banda, egyből látszott, hogy a közönség ide bizony bulizni jött! Nem volt ugyan teljes teltház a nézőtéren, de mindenki táncolt, ugrált, tapsolt. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy nagyobb koncert közönségéből kiemelték volna a kemény magot, és csak ők lettek volna itt. Még a leghátsó sorokban sem tapasztaltam olyat, hogy valaki csak állt volna. A hangulatra nem lehetett panasz.
Azonban néhányan valószínűleg többet fogyasztottak a kelleténél Kati néni büféjében, ebből kifolyólag sajnos nem volt atrocitásmentes a koncert. Marcit, a basszusgitárost megdobták egy sörösdobozzal, aminek tartalmából jócskán kapott ő is, illetve a nem olcsó erősítője is. Ezután többen felmásztak a színpadra, ami ellen a biztonsági emberek tehetetlennek bizonyultak. Miután többen is felhívták a figyelmüket arra, hogy ez így nem normális, megpróbáltak beavatkozni több-kevesebb sikerrel. Összességében nem voltak a helyzet magaslatán a szekusok. Figyelem! Az Omega együttes hasonló dolog miatt például 30 évig nem koncertezett Szombathelyen, reményeink szerint ez nem fog megtörténni a jelen felállásban.
Én az Ocho koncert alatt történtek miatt némileg keserű szájízzel távoztam a várból, de úgy vettem észre, hogy az emberek összességében nagyon is jól érezték magukat, és kellemes élményekkel hagyták el a helyszínt. Biztos vagyok abban, hogyha az időjárás kicsivel kegyesebb lett volna a rendezőkhöz, sokkal nagyobb, többszörös érdeklődés mutatkozik az így is egészséges nézőszámú koncertekre.
A koncerteket a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
