Szerkesztőségünkön belül is vitákat szültek a fenti kérdések – ki így, ki úgy látja a populáris zene mai helyzetét. Lesújtó? Reményteljes? Elveszett? Megmenthető? Kidolgoztunk egy kontra (Llkrndsz írása) és egy pro (twickkk gondolatai) verziót, olvassa kénye, kedve szerint a nyájas olvasó, amelyiket csak akarja! Lehetőség szerint mindkét oldalhoz várjuk az
Pop is not dead – gondolatok a popzenéről, mint a nép zenéjéről
Eredetileg önálló glosszának szántuk Lélekendész kollégám írását, de az akkor még publikálatlan cikk olyan ellenvéleményeket váltott ki belőlem, hogy közös megegyezéssel úgy döntöttünk, nyílt vita formájában feszítjük egymásnak a két megközelítést a Láthatatlan oldalain. Persze azért sok ponton összetalálkozik a két gondolkodás, de hogy más-más kiinduló-szemléletből erednek, az egészen biztos. Az
Pop is dead – avagy mi maradt a könnyűzenéből napjainkra
Kezdjük történetünket a legalapvetőbb, ámde szomorú ténnyel, melyszerint a pop halott. Töröljük le nosztalgiából elejtett könnyeinket, felejtsük el fiatalkorunk nagy könnyűzenei ikonjait és fogadjuk el a tényt: a pop végleg elment (már egy ideje). Az 1990-es évek derekát követő időszakra tehető az utolsó rozsdás szegek beverődése abba a bizonyos koporsóba, amely
