Mennyivel másabb minden így sötétben… Innen is, onnan is rámköszönnek, de a félhomályban alig-alig látom az arcokat. Az egész temető a szinte tömör és végtelen sötétjével, a mécsesek pislákoló ragyogásával, a lelkek csarnoka. Persze az nappal is, de ilyenkor még az ég kékje, a gomolyfelhők bohém formái sem vonják el a