Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy idén még koncertet fogok hallani az AZK-ban. Mivel a klub tervei szerint a közeljövőben átmenetileg saját közönségének és tagságának újrakovácsolására és nem a rendszeres koncertestekre helyezi át majd a hangsúlyt, valahol talán törvényszerű is, hogy mielőtt a renováláshoz szükséges „állványzat” felkerül az AZK képzeletbeli épületére, utoljára még felcsavarjuk a szőnyegeket „házon belül”. Nagyjából egy hónappal az esemény előtt, számomra a semmiből jött a hír, hogy még egy utolsó hacacáré várható, így elég egyértelmű volt, hol is ér az október 10. este.
A PHI elhúzódó hangbeállása miatt kicsit csúszott a kezdés, de az estét nyitó Atakám hamar összerakta a felszerelést, így negyed 10 magasságában már felhangzottak az első akkordok. Mondhatni speciális koncert volt, hiszen a fellépés lemezbemutató koncertként funkcionált. A most megjelent „The Gate Of Light” konceptlemez mind a hét szerzeményét elővezették. Feszesen, energikusan játszottak, de ezen nem is kell meglepődni, hiszen egy összeszokott, kipróbált zenészeket tömörítő formációtól nem is vár mást az ember. A Black Sabbath-tribute-ként indult zenekar mára bőven kinőtte ezt a szerepét, szerzeményeik önálló arculattal rendelkeznek, itt-ott bukkan csak fel némi Sabbath, Tool, Opeth, – urambocsá’ – egy kevés Dream Theater-hatás.
Az osztrák PHI sem első alkalommal lépett fel a sokat látott klub falai között. Amennyiben kategorizálni kellene zenéjüket, bizony komoly bajban lennék, ugyanis egyszerre jutott eszembe minden és semmi. Azaz egyszerűen nem tudtam mihez hasonlítani a hallottakat. A trióban működő csapat szerzeményei egyaránt tanúbizonyságot tettek a zenekar elsöprő erejéről és hihetetlen technikai tudásukról. Úgy tudták vegyíteni a komplex részeket a fogós ütemekkel/dallamokkal, hogy az egy pillanatig sem tűnt magamutogatásnak. Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk és viszontlátjuk még őket.
Az este utolsó fellépője egy szintén Ausztriából érkezett zenekar volt, akik a kissé blőd, The Overalls névre hallgattak. A névből és a neten talált fotókból tudni lehetett, hogy itt bizony egyenruhás felállásról lesz szó, azonban korántsem ez adta a produkció sava-borsát. Előzetesen szánt szándékkal nem hallgattam bele a honlapon promóciós céllal megosztott számaikba, így kíváncsian vártam, mit is fogok hallani. Zenéjükben egyaránt megtalálhatók a metálos, rockos elemek, mindezt nyakon öntve némi punkos vadulással, és néhol funkos kiállásokkal. Egyszerű, de fogós szerzeményeik rendesen bemozdították a közönséget, a koncert utolsó dalánál pedig maguk köré csődítettek mindenkit egy kis össznépi ugrálásra. A dalok közé beékeltek egy feldolgozást is, ami (Lajcsi itt segíts, mert rá nem jövök mi volt…).
Mindent összevetve, az utóbbi idők egyik legjobb hangulatú AZK-s estéjén vagyunk túl, a közönség is elfogadható létszámban képviseltette magát. Az, hogy innentől fogva hogyan- és merre vezet majd tovább a klub útja, még sok kérdést felvet. Egy biztos, a minőségi élőzene melletti testőr szerepét továbbra is őrizni szeretné az AZK, annak ellenére, hogy a trendek ma nem feltétlenül ennek a törekvésnek kedveznek. Mindenesetre a közelmúltban kiírt állami Cseh Tamás-program, a kifejezetten vidéki zenei klubokra irányzott új támogatási rendszer reménykedésre adhat okot a nagymúltú és (szakmai körökben) máig nagy presztízsű sárvári koncertpártoló közösségnek.
