Egy szintetikus kor szintetikus problémái – gondolatok dr. Zacher Gábor előadásáról

Szeptember 14 és 15-én idén is sok új programelemmel várta a helyieket a “Mozdulj Sárvár!” elnevezésű, az egészséges életmódot népszerűsítő programsorozat. Idén ősszel a “Mozdulj és szórakozz SZERtelenül!” szlogen próbálta a drogmentes élet, illetve a drogmentes szórakozás fontosságára felhívni a figyelmet, amihez olyan embereket sikerült megnyerni, mint például dr. Zacher Gábor, akiről bátran állíthatjuk, hogy a mai magyar egészségügy egyik leghitelesebb figurája.

Az előadás fél nyolcas kezdetére az utolsó szék is gazdára talált, sőt mi több, az LS „stábja” többedmagával már csak az ajtóban lelt helyet, mire befutott a médiából is jól ismert toxikológus szakink, aki azzal a lendülettel bele is csapott a közel 90 perces vetítéssel kísért, társadalmi és szociológiai nézőpontokból közelítő, ám annál közvetlenebb előadásába. Dr. Zacher Gábor péntek esti előadása kifejezetten a szülők és pedagógusok irányában próbált paradigmaváltást kieszközölni – vagy legalább is elindítani, hiszen legkevésbé az elrettentés, netán a száraz statisztikai tények sorjázásával szeretett volna hatást elérni. A célcsoportot jól sikerült kalibrálni, mivel szemmel láthatólag leginkább a 40–50 és 60-as korosztály jelent meg, köztük szép számmal pedagógusok…

És hogy miért fontos ennek a látszólag a témában személyesen nem (csak közvetve) érintett, vagy legalább is nagy valószínűséggel az adott területen saját tapasztalatokkal nem rendelkező célcsoportnak a gondolkodását frissíteni a drogok világának a tekintetében? Talán a legfontosabb szempont az egyre szélesedő generációs szakadékok növekedésének a megelőzése, megszüntetése. Mindennapi életünk digitalizálódása és elidegenedése egyre inkább saját világunkba zár, így egyre kevésbé jut idő figyelni egymásra, és egyre kevésbé él a szülő-gyermek kapcsolat. Másrészt a szülök (saját) fiatalkori szocializációs terepe és a mai, finoman szólva is „fényévnyi” távolságra van egymástól. A technológia, a társadalom és a normák, továbbá számtalan egyéb terület is sokat változott az elmúlt évtizedekben, ami gyökeresen megváltoztatja a mai fiatalság családon (belüli és) kívüli társadalmi életét és integrációját egyaránt. Míg régen a család volt az elsődleges mintaforma a szocializáció szempontjából, úgy ma a fiatalok saját szubkulturális csoportjai lettek, illetve a szintén saját digitális ízlésközösségek és web 2.0-ás találkozási pontjaik. Míg régen az alkohol jelentette a fő problémát és a fő devianciaforrást, úgy a mai digitális-szintetikus világunk, „természetes” velejárói a tudattágító és módósító szintetikus drogok is. Véleménye szerint a család az elsődleges bizalmi és védőkörből egyre inkább kikerül, ahogy az iskolákban a pedagógus-diák viszony is egyre kevésbé informatív alapú. Zacher Gábor előadásának egyik meglepő adata szerint ma egy átlagos magyar családra 7 perc/nap szülő-gyermek beszélgetés jut. Ennek tekintetében nem csoda, hogy a saját baráti és ízlésközösségük, netán a netes jelenlétükhöz kapcsolódó ismeretségek többet tudnak az adott gyerekről, mint a szülő, vagy a pedagógus. Nem csak, hogy többet tudnak, hanem formálják is azt. Ezért is fontos lebontani az „idősebb” generációkban élő sokszor téves elgondolásokat a fiatalok – számukra átláthatatlan – társadalmi rendszeréből. Egy másik adat szerint idehaza egy átlagos hétvégén 350.000-re tehető az alkalmi drogfelhasználások száma, ami persze szerencsére nem jelent, 350.000 későbbi tartós addikciót. Különbséget kell tenni kipróbálás, alkalmi használat és addikció közt.

A tapasztalatok szerint a „démonizálás”, vagy elrettentés pedig a legkevésbé tűnik eredményesnek. Zacher Gábor álláspontja szerint a szülő-gyermek közti bizalom, kommunikáció és egymás tiszteletben tartása, a család védőhálójának a működése sokkal fontosabb és hasznosabb tényező, mint például a tervezett Btk. szigorítás, vagy bármilyen jellegű hatósági és büntető szankció. Hosszútávú, már gyermekkorban kezdődő prevenció lenne szükséges mind odahaza, mind az iskolákban – magyarán csak többet kellene beszélgetnünk és megismerni, jobban elfogadni egymást. Számtalan személyes példát is hozott a doktor úr a saját ifjúkori „kalandjaiból” példát állítva a mai szórakozási és közösségi minták mellé. Az „ellenséget” jobb megismerni, és csak utána „legyőzni”. Mi, vagyis a mai generációk jól ismerjük az „ellenséget” így megtanultunk együtt élni a jelenlétével, hiszen az alkoholt sem démonizáljuk, holott a drogokkal szemben nem évi 17 áldozatot követel. Az előadásnak köszönhetően pedig talán a relatíve idősebb korosztályok is megtanulják más perspektívából is megközelíteni a jelenséget és ezáltal sikeresebben kezelni, mind a családban, mind az iskola intézményrendszerében. Köszönjük, Zacher Gábor!

Nyomtatás