Ismét eltelt egy év, és – ahogy az már lenni szokott – augusztus első hétvégéjén motorosok serege lepte el a várudvart. A tizenegyedik alkalommal megrendezett fesztivál – folytatva a hagyományokat –, ezúttal sem kínált zsákbamacskát, újra a már jól bejáratott bandák vették birtokba a színpadot. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden évben ugyanaz a program, egy egészséges cserélődés mindig van. De nézzük, mi is szerepelt idén a menün.
A pénteki nyitás a Paddy & the Rats-nek jutott. A whisky-áztatta feelinges zenét játszó együttes népszerűsége egy év alatt hatalmasat nőtt. Tavalyhoz képest már az elején szép számú tömeg gyűlt a színpad elé, akik jókedvűen táncoltak, énekelték a szövegeket. A harmadik lemezére készülő zenekar eljátszott pár frissebb szerzeményt is, amelyekről elsőre az jött le, hogy megcélozták a rádiókat. (Nem is lenne baj, ha végre normális zenét lehetne hallani az éterben…) Érdekesség, hogy tagcsere történt, a harmonikát a Barátok közt-ből ismert Babicsek Bernát kezelte.
A következőnek fellépő Ismerős Arcokat már majdnem teltház fogadta. A zenekar ezúttal is hozta az elvárható magas színvonalat, a sokszor költőien megfogalmazott, egészséges hazaszeretet ihlette dalaik méltán arattak nagy sikert a közönség körében.
Az este fő attrakciója a (szerencsére) már harmadik éve sorozatban fellépő Tankcsapda volt. Az éveleji gitároscsere nem törte meg őket, sőt, megkockáztatom, hasznukra is vált. Sokkal felszabadultabban, vidámabban tolták végig a programjukat, a dalválogatás pedig telitalálatos volt. Egységesen játszottak régi és újabb keletű számokat, de nem a slágerekre moccantak rá, sokkal inkább a fajsúlyosabb, riffelősebb dalok alkották a műsor gerincét (gondolok itt a következőkre: Jönnek a férgek, Üdvözöl a pokol, A négy, Itt vannak a tankok, …stb.) A közönség is együtt lélegzett a zenekarral, a folyton síró, „csakarégicsapdaazigazi” arcok otthon maradtak a gépük előtt.
A pénteki nap záróakkordja a „Kazinczy-díjra esélyes” szövegek szerzője és előadója Blöro és a Blues Company volt. A Blöro-tánczenekar olyan tartozéka a motorostalálkozóknak, mint a benzin a motoroknak. Nélkülözhetetlen. Az előző zenekarokhoz képest már nem nyüzsgött a színpad előtt akkora tömeg, de aki maradt, ismét egy humorral vastagon átitatott, jó hangulatú koncerttel zárhatta a pénteki napot.
Szombat kora délután „hagyományosan” Mókus tartott bemutatót ezer fokos melegben. A szpíker szerepét Tóth Roland töltötte be (lehet, így jobban beugrik: a Jóban rosszban sorozatban ő alakítja Bodolai Bandit), konferálásai, megjegyzései, stílusa meggyőzőek és hitelesek voltak. A két nap alatt remek feladatot végzett, ráadásul készségesen állt a kamerák elé, ha fotót szerettek volna készíteni vele a szappanoperarajongók.
Mókusról pedig nincs mit elmondani, hozta a szokásos őrült formáját, ami ismét elismerést váltott ki a szép számban összegyűltekből. Majd jött a főattrakció, a felvonulás – szokásosan Meggyeskovácsiba.
Koncertek terén a szombatot a budapesti illetőségű Just In Case nyitotta, deee… Valljuk be, nagyon nem voltak idevalók. Nem tudom pontosan, hogy kerültek be a programba, de komoly baklövés volt a szerepeltetésük. Az énekesük Scott Weilandot idéző, kissé homoerotikus mozgása, plusz az eléggé langyos zene pár motorosból nem éppen bíztató kritikát váltott ki, és ezt néha bizony hangoztattak is.
Szerencsére kompenzálta ezt a másik elmaradhatatlan fellépő, a Lord műsora. Sok újat igazából nem lehet írni, kristálytisztán szóló, vérprofi koncert volt. A közönség részéről még mindig töretlen a szeretet a zenekar felé, ami láthatóan továbbra is arra ösztönzi a zenészeket, hogy meghálálják, és ismételten 110%-ot nyújtsanak.
A szombati nap főfellépője, a Hooligans volt. Mire elkezdték a koncertet, már közlekedni is alig lehetett – annyian sorakoztak fel a küzdőtérre. A Hooligans tipikusan olyan zenekar, amelyet lehet szeretni, vagy utálni. Koncertjük gyakorlatilag folyamatos slágerparádé volt, de az olyan dalokkal persze nem is lehet tévedni, mint a Szabadon, a Legyen valami, vagy a Királylány. A lemezen néhol kissé lagymatagabb részek szerencsére egészséges döggel szóltak élőben. Sajnos az első két lemezt megint hanyagolták, de így is remek hangulatú programot kaptunk.
Zárásként a Tinker Freaknek jutott a hálátlan feladat, hogy a színpad előtt tartsa az embereket. Sajnos nem igazán sikerült, pedig a V8 reinkarnációjának tekinthető csapat gőzerővel tolta a punkkal és néhol thrash-sel(!) fűszerezett rockabillyt. A rutinos arcokból álló zenekart már csak páran nézték, a többség úgy döntött, inkább aludni megy.
Ezzel le is zárult a kétnapos program, ami ismét beigazolta, hogy tökéletes arra, hogy augusztus elején két napig ismét jó hangulat és hangos zene áradjon szét a városban. Jövőre ugyanitt, és addig sem felejteni, hogy jövő szombaton, 11-én ismét érdemes kimozdulni, a vár nagyszínpadán vendégeskedik az Ocho Macho, a Nemjuci, a helyi színeket pedig a B.A.D. képviseli.
Fotógalériáink a 11. Vármeetingről:
11. Vármeeting – az első nap fotói 11. Vármeeting – a masodik nap fotóiStreetfighter bemutató és motoros felvonulás
