Immáron harmadik alkalommal rendezték meg Körmenden az AlteRába fesztivált, ahol az idén is volt szerencsék jelen lenni tudósítóként a Láthatatlan Sárvár színeiben. Az előző évihez képest az időjárás jóval kegyesebb volt hozzánk, így semmi nem állta útját a hatalmas bulinak.
A nulladik napon a bérletesek egyharmada vett részt, ők a Barbárfivérek és a Hősök koncertjét élvezhették, és egy szám erejéig Sub Bass Monster is feltűnt a veszprémi hip-hop fomráció mellett. A koncertek után Dj Johnny következett a kisszínpadon, a szettje levezetésnek tökéletes volt.
Az első napot a Zaporozsec zenekar nyitotta meg, őket követte a Firkin, akik az ír kocsmák hangulatát hozták el vidám, pörgős zenéjükkel. Nyolckor kezdett a Pál Utcai Fiúk, akik amellett, hogy zúztak egy jót, nem feszültek rá túlságosan a fellépésre, hiszen Potondi Anikóval, az együttes énekesnőjével saját koncertjük közben a büfében futottunk össze.
A kisszínpadon Ed Philips lépett fel, aki az eddigi években a látványon kívül más maradandót nem igazán alkotott, idén zenekarral érkezett és egy egészen jó show-t láthattunk/hallhattunk tőle, rockabilly körökből jópár kedves ismerős arcot felfedezve a színpadon. Az első nap leginkább várt fellépője, a Kiscsillag zenekar tízkor kezdett, és már itt is látszott, hogy a frontember, Lovasi András többet fogyasztott a kelleténél, amivel nem is volt gond egészen addig, amíg nem tett trágár megjegyzést a közönségre. Ezt aztán némi füttyel viszonozta a nagyérdemű a modern popszakma első Kossuth-díjasának. Ettől az apró malőrtől eltekintve egyébiránt remek hangulatú koncert volt.
A programokat az egész fesztivál alatt a kiadott line-up szerint tartották a szervezők, pontosak is voltak, egyedül az Anima Sound System nem érkezett meg a fesztiválra, de született megoldás, hiszen Hege régi jóbarátja, Sub Bass Monster már a nulladik nap óta velünk bulizott az Alterábán és örömmel vállalta a fellépést, nem akadályozta a show-ban törött jobbja sem.
Egy nagyon szimpatikus apróságra is hangsúlyt fektettek idén a szervezők, kisformátumú programfüzetet osztottak a belépésnél, így nem maradtunk le semmiről. Nagyon tetszett még az, hogy az eddigi évek „nincs mit csinálni délelőtt” nyűgjét részben orvosolták, hiszen a fesztiválozók kedvezményes áron kenuzhattak a Rábán.
A pénteki napot Deev & Szabó Ferenc, valamint a Barabontó zenekar indította, majd az egyik legnépszerűbb magyar fesztiválzenekar, az Intim Torna Illegál adott koncertet. Az esti koncertekhez a Heaven Street Seven alapozta meg a hangulatot.
Ha valakinek kitörni támadt kedve a színpad/italpult rutinútvonalából, lehetősége volt a T-Mobile-sátorban elfoglalnia magát. Volt itt nagyteljesítményű wifi, ami a fesztivál egész területén használható volt, zenetárból lehetett válogatni, játékkonzolok álltak az unatkozók rendelkezésére, illetve lehetett fotózkodni a haverokkal, a forókból aztán montázs készült, ezt pedig matrica formájában nyomtatták ki.
Lehetett vásárolni a már jól ismert “fényt” (szénsavval dúsított vodka), ezen kívül volt hot-dog-árus, pálinkás- és borosstand, és a jól megszokott Fornettis büfékocsi is jelen volt. Nagy ötletnek bizonyult a koktélpult is, bármikor arra tévedtem, mindig hosszú sort láttam kígyózni előtte.
Péterfy Bori a tavalyi alterra nem tudott jönni, de idén itt volt, és már újdonsült édesanyaként fergeteges koncertet adott.
A pénteki nap legjobb hangulatú koncertje egyértelműen a Roadé volt. Molnár Máté (a banda frontembere) még egy felessel is kedveskedett a világításért felelős hölgynek, amit koncert közben juttatott el hozzá. Nyolckor kezdődött az Ocho Macho, de előtte a nagyszínpadra invitálták a fesztivál egyik ikonjának számító személyt, Bor Csabit, aki Charlie-tól a Jég dupla whiskyvel című számát énekelte el, és aratott hatalmas sikert. Bár az Ocho Macho koncerthez az időpont némiképp furcsa volt, valamint az is, hogy csak utánuk következett a Vad Fruttik, megtelt a sátor (ami idén sajnos nem sok zenekarnál jött össze), és az Ochotól megszokott masszív huppogós koncertet láthattunk.
A másik legnagyobb zúzást a Vad Fruttiktól láthattuk, olyan népszerű dalok szólaltak meg, mint például a Sárga zsiguli, vagy a Lehetnék. Akinek még maradt energiája bulizni két ilyen buli után (és elég sokaknak maradt), azok a P.A.S.O. fellépését élvezhették. A hazai SKA zene egyik legminőségibb képviselői másfélórás koncertje méltó zárása volt a napnak.
Az utolsó napot a sárvári A Gátnál együttes nyitotta, majd a Kocsmazaj és a Major következett. őket követte a Magashegyi Underground.
A vártnál kisebb érdeklődés mutatkozott a Depresszió koncertje iránt, az első néhány sor kivételével méteres foghíjak voltak a sorok között, félig sem volt tele a sátor. De akik ott voltak, vitathatatlanul nagyon jól érezték magukat, ezt mutatta az emelkedő pogófaktor is.
A nap csúcspontja a 30Y koncert volt, őket követte még a Balkan Fanatik, de sokan már elfáradtak a négyedik (valakinek ötödik) nap végére, ezért csak a „keménymag” tombolta végig a zárókoncertet.
A fesztivál jelentős hátránnyal indult, hiszen a tavalyi szponzor, a Monster idén kiszállt, ezért a szervezők többmillió forintos mínusszal vágtak neki a lebonyolításnak. Ennek ellenére a büfében mindent teljesen korrekt áron lehetett beszerezni, és ami ennél is fontosabb, hogy a bérlet- és jegyárak abszolút barátságosak maradtak. A fellépők színvonalat és változatosságot képviseltek, szinte minden mai trendi élőzenei műfajnak volt jelen képviselője. A hangosítás kifogástalan volt (P-Sound), és a biztonságiak modora is jelentős elmozdulást mutatott pozitívba, sokkal rugalmasabbak és közvetlenebbek lettek (és így sem volt semmiféle attrocitás az egész fesztiválon). Az időjárás végig kitartott mellettünk, csak néhány órára esett az eső, de a tavalyihoz képest ez igazán semmiség volt. A tudósítás végszavaként idén sem lehet nem elmondani, hogy köszönet illeti Hegét, az Alterába megálmodóját, amiért életre hívta és erőn felül életben is tartja a mi „kis” fesztiválunkat.
Jövőre ugyanitt, hajrá Alterába!
Fotógaléria később várható!
