Zsigerekből előtörő hörgések, tonnásnehézségű, sodró riffek és a mélyládákból áradó gatyalebegtető hangerő uralták a Nádasdy-vár Pinceklubját szombaton, ahol a könnyűzene legsúlyosabb műfajainak képviselői adtak randevút egymásnak.
A szombathelyi Morgue szervezésében már második alkalommal került sor a légyottra, ezúttal – némi utolsóheti műsorváltozás után – egy ifjú metalcore csapat, a We disturbed the Neighbours mutatta meg elsőként, milyen fajta zúzással teszik próbára a szomszédaik türelmét Szombathelyen. A muzsikájuk tengelye a szigorú metalcore, és szép lendülettel is indultak meg ezalatt a lobogó alatt – leginkább covereket mutatva a sárvári arcoknak. Az ausztrál Parkway Drive minden bizonnyal fő inspiráló lehet náluk, tőlük több szerzemény is szerepelt a menün. A feszes és tökös muzsika ellenére nem tudok elmenni viszont amellett a kérdőjel mellett, amelyet az énekes, Krizmanics Renátó néhány összekötőszövege rajzolt a fejem fölé. Egyik dalt azzal a kedvcsinálóval konferálta be, hogy a zenekar több tagja is utálja azt, míg a visszataps után egy “…ha muszáj…” felvezetéssel kommentálta a ráadásszámot. Nem, nem muszáj! A minőségi muzsika ellenére nehéz volt megfeledkezni erről a “kitérdekel”-hozzáállásról, még akkoris, ha esetleg csak lámpalázból, vagy rutintalanságból fakad. Fiatal bandának lenni nem szégyen, de a közönséget lenézni, annál inkább! Mielőtt a banda tagjai félreértenék a fenti sorokat és megsértődnének, leszögezem, azért is zavart kifejezetten a jelenség, mert nagyon ígéretesnek tűnik a We disturbed the Neighbours, kár lenne ezzel elrontani!
Rövid átszerelés után a házigazda Morgue rotyogtatta meg a pokolban lobogó üstöt – alágyújtottak tisztességgel, ahogy tőlük már megszoktuk. A Morgue fő erőssége a jó ízléssel válogatott adaptációk mellett a minőségi saját repertorájuk. Az őrlő riffek mellett egyre többen hörögték együtt a magyarnyelvű szövegeket Horváth “Offa” Balázzsal a közönségből is, aki a műfajon belül talán egyedülálló frontembernek számít a számok közti kvázi standup műsoraival. A Morgue jött, látott, győzött, szimpatikusabb társaságot ritkán látni a Pinceklubban.
Nagy várakozás előzte meg a Divine Damnation koncertjét, akik először játszottak az AZK-ban. Annál is inkább, hogy az énekesük, az exEmbers karizmája, az a Petrovics Szilárd, akivel kapcsolatban pontosan tudta mindenki, mire számítson. A bemutatkozásuk alapján skandináv dallamos death metalt küldenek az arcba, személy szerint a dallamos jelzőt levenném a cimke elől. Szuperhangos izomdeath, robbanásveszélyes black elegye inkább, amit Divine-ék nyomtak, olyan elsöprő hangerővel, hogy szinte a fájdalomküszöböt súrolta a volume az első sorokban. A túlzott hangerő itt-ott a gitárhangzás, főleg a szólók rovására ment, mindenesetre hatásban bővelkedett a koncertjük. Szilárd arckifejezéseit figyelve leginkább egy középkori lovasütközet vérzivataros kaszabolásai között érezhettük magunkat, nem létezik az anatómiai lexikonban olyan arcizom, amely ne feszült volna az arcán. A viszonylag rövid, hétszámos koncert után a tagok, mint győztes hadvezérek néztek szét a headbangeléstől elcsigázott arcokon, majd összepakolták a színpadi fegyverzetet.
A Morgue-féle metalszeánszokon érdemes részt venni! Ezt másodízben bizonyította a rendezvény, mint ahogy azt is, hogy a Nyugat-Dunántúl bővelkedik minőségi keményzenében! Hőn várjuk a következőt! Ezúton is köszönet mindhárom bandának a részvételért! És nem feledni: péntek este Turbo-koncert!
