A füst elszáll, a zene megmarad – akár ez is lehetne a mottója 2012 AZK-évnyitójának, hiszen az idei év első rendezvénye az új, nemdohányzókat védő törvény értelmében immár dohányfüstmentesen zajlott.
(Ugyan van erről a törvényről egy fennen hangoztatott véleményem, mely szerint az ország néhány kocsmájában kifejezetten kötelezővé tenném a dohányzást – kedvezőbb választás gyanánt a vécészag ellenében, itt ez az eset nem állt fenn.) Úgy tűnik, a törvényt mindenki tudomásul veszi, a zord hideg ellenére a dohányosok egytől egyig a szabad ég alatt hódoltak szenvedélyüknek.
Szerencsénkre a rock and roll viszont nem szállt el a füsttel. Az energiamegmaradás törvényének értelmében az energia nem vész el, csak átalakul. Az alkoholgőzzel kevert nikotin csillagporából friss erővel csapott le a Gátnál zenekar legfrissebb videoklipje, többek közt egy Homoki Fóka, az ő tőgymeleg szamárteje, meg a Kukimaci, sünló. S ha mindez még nem lenne elég, felléptek mega-true rock & roll arcok, meg egy igazi főzenekar is. Szóval ilyen volt az évadnyitó 2012-ben!
Mostanság, aki nem szeretne lemaradni a koncertekről, annak érdemes komolyan venni a plakátokon szereplő időpontokat. A Gátnál zenekar Szamártej című videoklipje negyed tízkor már pörgött. Az animációs film egy elsőre nehezen értelmezhető, mégis magával ragadó történetet mesél el a (szöveg szerint szamártejben fürdőző) királyról, aki egyedül, csupán víziói társaságában bolyong elhagyatott kastélyában saját sorsának megváltása nyomában. A kisfilm egyébként annak a Kondor Tamásnak a műve, akinek a Total Szombathely néven meghirdetett kisfilmpályázaton a „Megbabrált bújócska” című animációs kisfilmje az abszolút kategória díjat nyerte el még 2007-ben, azóta pedig már több nívós elismerést zsebelt be. Úgy tűnik, ő köszöni szépen, jól van, és alkotásaival egyre mélyebb nyomot hagy a filmművészetek világában. Nem mellékesen Tamás gazdagabb lett az este egy palack díszdobozos, tőgymeleg „szamártejjel”. A klip nem sokára elérhető lesz a videómegosztókon is, illetve TV-premierje is várható a Sárvári Televízióban.
A Gátnál klipbemutatója után koncertezett is egyet. A zenekar a – több mint ötéves szünettel kettévágott – 13 évre visszanyúló történelmének talán legnagyobb szabású megújulásán esett keresztül. Az alapító atyák közül egyedül Homoki Fóka gitáros, vokálos maradt, a jelenlegi helyzet szerint rajta kívül Bíbor Kacsa énekel, Suhogó Páva dobol. Ehhez a felálláshoz csatlakozott nemrégiben bőgőjével Fiatal Kutya és Tüzes Borjú, kinek kezében dobverők helyett ezúttal egy Fendert találtunk. Megjelent egy új hangszer is a színen, a két dalban is felcsendülő tangóharmonikán Tétova Farkas a.k.a.Pfeiffer Milán, a Rith gitárosa játszik.
Ők, az új ‘Gátnál prezentálták a Szamártejet, a már mémnek számító Kukimaci, sünló című számukat, de – különleges feldolgozásban, Pfeiffer Milán harmonikajátékával felturbózva – hallhattunk olyan ‘Gátnál klasszikusokat is, mint például a Megfogtam. Ezeken túl egy régi ismerős, a Rémember is visszaköszönt tőlük egy feldolgozásszám erejéig. A közönség szerette is, sokan voltak kíváncsiak a visszatérésre, és az eredmény mindenképp pozitív. Az ének a zenéhez szinte tökéletesen jól idomult, Kacsa hangját talán csak bája múlta felül. Ennek – és az átgondolt, jó zenének – köszönhetően egy meglehetősen nívós kezdéssel nyitottuk az újévet, a Gátnál zenekar rögtön magasra tette a lécet.
Amit (és ilyet nem szívesen mondok), véleményem szerint az Anyonym Project hajszál híján ugyan, de levert. A Sárváron már szerepelt zenekar, akik a tavalyi Alterába Fesztiválon is osztatlan sikert arattak, ezúttal lazítottak a gyeplőn, kicsit amolyan „túl korán kezdték az esti rock & rollt” érzésem volt velük kapcsolatban.
Ez sajnos a zenéjükön is meglátszott, nem volt olyan pontos és összeszedett, mint ahogyan megismertük őket. Azért nem kell tragikusan felfogni, ez nem szegte kedvét az embereknek egy kis táncolástól, a Shop Stop című számukat például láthatóan jónéhányan ismerték is.
A szentendrei Ricsárdgír zárta az estét. Ők rögtön januárban jó eséllyel pályáznának a 2012 év legjobb AZK koncertje címre, már ha lenne ilyen. Az erős színpadképpel és kiforrott zenével rendelkező csapat mai alternatív zenét játszott, némi ’80-as éveket csepegtetve bele (főleg az avantgardot és az undergroundot értve ezalatt). Az alternatív műfajban akár komoly perspektíváknak is elébe nézhetnek, a Ricsárdgír semmitől sem zavartatva lazán és szabadon játszott, lendületes, nyers, ötletben és szellemben bővelkedő, szimpatikus zenéjük csakhamar megszerettette magát a nagyérdeművel, a másnapba nyúló évnyitó kiváló lezárása volt.
Összességében rendkívül sikeresnek tekinthető a 2012. évi AZK–évnyitó. A jó zenekarokon kívül a sárvári közönségben is mintha megmozdult volna valami, érezhetően nagyobb volt a létszám, mint a legutóbbi bulikon. Ha ilyen lesz a folytatás, izgalmas évnek nézünk elébe, itt megragadva az alkalmat arra, hogy megemlítsem, hamarosan AZK-Farsang!
