Legutóbb az AZK-Fémmunkások éjszakáján játszott Sárváron a Rith, de ha valaki kicsit is nyitott szemmel jár a Vas megyei amatőr zenekarok világában, sűrűn találkozhatott már a nevükkel az elmúlt néhány évben.
Nem csak tehetségkutatókon, de a nagy vasi fesztiválokon is megfordultak, 2010. nyarát szinte végigkoncertezték. Azt visztont már kevesebben tudják, hogy túlvannak az első komolyabb belső átalakuláson, a mai Rith már nem ugyanaz a csapat, mint akiket a 2009-es Átjárón láttunk. A banda 2.0 verziója kapcsán ültünk le beszélgetni a Rith-fiúkkal.
– 2007-ben, négy éve alakultatok Bőben. Hogy alakult ki az akkori felállás, kik hívták életre a Rith-et? Milyen zenét játszottatok akkor?
Tamás: Kezdetben hárman voltunk. Dan Sebastian volt az énekes/gitáros, Horváth András volt a billentyűs és jómagam a dobos. Később csatlakozott hozzánk András öccse, Patrik, aki basszusgitárosi posztot töltött be. Később társult hozzánk Hargitai András, aki szólógitáron játszott. Ekkor sok tehetségkutató-versenyen megfordultunk – ha lehet így mondani: sikerrel.
– Melyik bandákat kell megemlítenünk, ha azon gondolkodunk, kik voltak rátok a legnagyobb hatással?
Tamás: Kezdetekben a régebbi klasszikusok, a Bikini, a Lord zenéiből építkeztünk, hiszen mindenki a legnagyobbaktól próbál tanulni. Később más stílus is megjelent a zenénkben, beépítettünk punk, alternatív jegyeket is. Folyamatosan tanulunk, amelynek eredményeképpen úgy érzem, megtaláltuk a helyes vonalat.
– Próbáltam utánanézni a zenekar nevének. A legközelebbi, amit találtam, egy társasjáték kártyája volt, ahol az egyik mitikus figura neve volt Rith. Innen ered a banda neve?
András: Nem, ez teljesen rossz nyom. A Rith-et angol szavakból raktuk össze. Rock a pincében, Rock in the vault, ebből lett a Rith. A „v”-t elhagytuk, mert azt akartuk, hogy “th” legyen a vége, mert a Tamásnak is, és nekem is “th”-ra végződik a vezetéknevünk.
– A sárvári közönség legnagyobb része a 2009-es tehetségkutatón találkozott veletek először. Már az ekkori bemutatkozótokban jó referenciák szerepeltek. Már akkor játszottatok a Lorddal, a 30Y-nal. Hogy sikerült egy kétéves zenekarnak ilyen hamar egy színpadra állni az élvonalbeliekkel? Ki menedzselte, menedzseli a Rith-et?
Tamás: Menedzserünk nem volt igazából. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a Lord korábbi menedzsere, Berger István a falunkban él, és ő intézte el nekünk, hogy játszhassunk a Lord előtt Mihályházán. Az nagyon nagy élmény volt. A 30Y-os fellépés pedig már az Átjáró 2. díjához kapcsolódott.
András: Nagyon jó volt! Sok pozitív visszajelzést kaptunk. Persze izgultunk, mert akkor játszottunk először igazi, hangosított színpadon monitorokkal.
– 2009: Átjáró, különdíj, 2010. Átjáró, megyei első díj. Meséljetek a tehetségkutató tapasztalatairól, hogy készültetek rá, mik voltak a követelmények?
András: Lázasan, magunkból a maximumot kihozva készültünk a tehetségkutatóra. A versenyre fel kellett dolgoznunk egy ‘70-es évekbeli számot. Mi a Beatles-től választottuk a Let it be-t.
Tamás: Az utolsó hónapban tényleg nagyon sokat próbáltunk. Rengeteg munkánk volt benne, de megérte.
– Hogy folytatódik a történet? Segítette az utatokat a tehetségkutató?
András: Nagyban segített! Amikor megnyertük, jópár helyen írtak rólunk, interjúkra hívtak minket még rádiókba is. Sok rendezvényen kaptunk fellépési lehetőségeket. Csak a legfontosabbakat említve: felléptünk a Pannónia Fesztiválon, az AlteRába Fesztiválon, Rába-Part Ifjúsági Feszten.
Tamás: A fődíj a Pannónia Fesztivál Vodafone-nagysátrában való szereplés volt. Az akkori nyarunk be volt táblázva, szinte minden héten mentünk koncertezni.
András: Felbuzdulva a sok koncerten, szüleink segítségével szerveztünk Bőbe egy Lord koncertet, ahol mi voltunk az előzenekar.
– Nálatok is voltak tagcserék, mint ahogy ezt kevés zenekar ússza meg. Egy időben Sárváron, a várban próbáltatok. Meséljetek arról, kik fordultak meg a bandában, miért távoztak, és hogy sikerült pótolni a hiányukat?
Tamás: Igen. Amikről eddig beszéltünk, az mind a régi felállással volt. Aztán máshogy alakult az életünk, előjöttek nézeteltérések a zenekaron belül. Nem volt közös hang. Így aztán fél évre feloszlottunk. Kis pihenés után újult erővel Hargitai András, Sebastian és Patrik nélkül álltunk újra neki a munkának. Ketten Andrissal lázas tagkeresésbe kezdtünk. Csatlakozott hozzánk Pfeiffer Milán ritmusgitáros, illetve Takács Rolf szólógitáros pozícióban.
Ezzel a felállással 2011. február 18-án újjáalakult a zenekar, akkor tartottuk első próbánkat a Nádasdy-vár Pinceklubjában eleinte csak négyen.
Milán: Én úgy kerültem be a zenekarba, hogy 2010 nyarán ugyanabban a szállodában dolgoztunk Tamással és Andrással. Beszéltünk a zenekarról, amit akkor már ismertem Horváth Patrikon keresztül, aki az osztálytársam. Aztán november környékén vetődött fel a kérdés, hogy mi lenne, ha…
Rolf: Én Hargitai András, az akkori gitáros ajánlására kerültem be a bandába.
Milán: Az újraalakuláskor mindent újrakezdtünk. A régi repertoár dalait elvetettük, mert úgy gondoltuk, hogy az új tagokkal más stílust szeretnénk játszani.
András: Az új bandából még hiányzott egy basszusgitáros, akit hamarosan meg is találtunk Gőcze Gergő személyében. Rövid időn belül kiderült, hogy Gergő családjában nem ő az egyedüli muzikális családtag, mikor énekes után kezdtünk kutatni, az ő szájából hangzott el, hogy: “Hát, a Faternak jó hangja van!”
Tamás: Így csatlakozott hozzánk Zsolti, akivel teljes lett a zenekar. Próbálni kezdtünk, keményen gyakoroltunk, készültünk az első bemutatkozásunkra. El is érkezett a debütáló rendezvény – a Fémmunkások éjszakája – az AZK-ban, ahol bemutathattuk eddigi munkánk eredményét.
– Gergő Near Dark néven ismert egy másik szcénában, az elektronikus műfajok terén is. Hogy éled meg a kettősséget, átkapcsolsz egyik világból a másikba, vagy összekapcsolod őket?
Gergő: Sokszor „megvetést” érzek az egyik-másik „oldal” embereitől, tudom, sekélyes ez a megfogalmazás, de rengeteg ember ezt nagyon furcsán és gyerekesen fogja fel. Viszont szerintem az, aki zenész, az nem tesz különbséget zene és zene között. Én mindig az igényességre törekszem, legyen az bármilyen műfaj, szerintem az számít igazán, hogy azzal a riffel, vagy zongoradarabbal, vagy szaxofonszólóval, avagy éppen egy 140 bpm-es szubbasszusoktól dübörgő beattel fejezd ki önmagad, és nem szabad olyan dolgokban elveszni, hogy egy dal milyen metódussal tárul a hallgatók elé. Mellesleg ez hangulatfüggő is, mióta a zenekar megvan, aktívan kiélhetem az alkotó hajlamaim. Kicsit háttérbe szorultak az elektronikus próbálkozásaim, de szívesen próbálnék ki olyasmi zenét, mint pléldául a Linkin Park, vagy az Enter Shikari.
– Zsolti, Téged hogy érintett, hogy hirtelen újra zenekari énekes lettél? Gondolkodás nélkül vállaltad a kihívást?
Zsolt: Kissé hezitáltam, de mindenképp jól esett. Nem nagyon voltak már ilyen terveim, de azt gondolom, ha már így alakult, mindenképp jó, hogy fiatalok közé kerültem.
– Hogy oszlanak meg ma a szerepkörök? Ki a legfőbb irányító? Ki hozza a legtöbb ötletet, ki írja a szövegeket?
András: Ez nálunk teljesen vegyes. Közös folyamat, amiben mindenki részt vesz.
Milán: Nagyvonalakban a munkamegosztás: Rolf írja a gitárriffeket, Gergő az újszerű, kreatív ötleteivel támogatja a munkát, ami főleg basszustémákban bontakozik ki. Zsolti a többéves zenekari tapasztalatait adja át. Tomi a dobban és a szövegekben alkot nagyot. András a szintiben és a hangtechnikai munkában veszi ki a részét. Én meg a „históriás” vagyok és a rendező összeállító, aki lejegyez, és papírra vet mindent. Legyen az egy kósza dallam, egy ötletes riff vagy számfelépítés, szöveg, tervek …stb.
– Milyen új hatások érkeztek az új tagokkal?
Gergő: A legfrissebb nóták kialakulásában erősen közrejátszanak a friss metalcore vonal nagyobb nevei is, a közös „darálások”, valamint a rapszodikus váltakozás innen kapnak ihletet. Van három zenekar, akikre mind felnézünk: a Subscribe, – akikkel volt szerencsém személyesen is eszmecserét folytatni a szegedi turné során a Fenehaddal –, a Protest the Hero, valamint az Avenged Sevenfold. Szerintem valamennyien azon dolgozunk, hogy a zenénk hallatán inkább ezekre a friss nevekre asszociáljanak. Az valóban igaz, hogy alternatív motívumok gyakorta megmutatkoznak.
– A mostani felállást kicsit közelebbről viszgálva, ki, mikor került kapcsolatba a zenéléssel, egyáltalán hangszerrel?
Tamás: Tizenhat éves koromban kezdtem el zenélni. Egy Lord koncert hatására tetszett meg a dob, mint hangszer. Születésnapomra kaptam egy dobfelszerelést. Attól fogva nem nagyon érdekelt más, csak a dob.
András: Talán 10 éves lehettem, mikor a templomban a kántor közelében ültem mise alatt. Ekkor a fülembe másztak a dallamok, és gondoltam, kipróbálom otthon eljátszani anyu zongoráján őket. Egyre jobban megkedveltem a zenélést, és nem sokkal később megkaptam szüleimtől az első szintetizátoromat, egy négyoktávos Casiot. Otthon gyakoroltam vele, zeneiskolába sosem jártam. 17 éves voltam, mikor Tamás előállt az ötlettel, hogy alapítsunk egy zenekart Bőben. Hamarosan összeállt a banda, azóta a Rith zenekar tagja vagyok.
Rolf: Tizenhárom éves koromban kezdtem a gitározást, ekkor kaptam karácsonyra egy gitárt. Már korábban megszerettem a rock, metal műfajt, és elhatároztam, hogy gitározni fogok. Azért választottam a gitárt, mert a gitárral számomra olyan dolgokat lehet művelni, amiket más hangszerekkel nem. Utánozhatatlan technikás mozdulatok, riffek, játékok, …stb., nem beszélve a mozgásszabadságról. Amikor csak van szabadidőm, beizzítom az erősítőt és játszom, amíg bírok.
Milán: Én körülbelül 7 évesen kezdtem, eleinte hegedültem 1 évig, aztán átiratkoztam trombitára, amit már 11 éve csinálok számos kiváló versenyeredménnyel, 2004-től tagja vagyok a Sárvári Koncertfúvószenekarnak, és játszottam több formációban is. Gitározni önszorgalomból kezdtem, ezt kb. 7 éve űzöm. Az utóbbi két évben elhatároztam, hogy zenei pályára fogok lépni, és elkezdtem zongorán tanulni. Ezzel egy időben elkezdtem tangóharmonikázni is, amin azóta is nagyon szívesen játszom, ha időm engedi.
Gergő: Úgy 6 éves lehettem, amikor dobolni kezdtem, de sajnos abba kellett hagynom, majd amikor 14 évesen újra foglalkoztatni kezdett a zene világa, immáron szólógitárosként, újra találkozhattam a régi ütős barátommal. Azonban 4 éve már a bőgő húrjait tépem, bár még mindig szeretek dobolni, de azt egy másik formációban.
Zsolt: Az még az előző évezredben történt, ki emlékszik már arra? :)
– Hogy tervezitek a jövőt? Fellépések, lemez, klip?
Rolf: Ha minden igaz, februárban összejön egy stúdiózás, eddig hét számmal vagyunk készen.
– Mikor és hol lehet titeket látni legközelebb?
Milán: Legközelebb Sopronban az „Add elő magad” tehetségkutató-versenyen veszünk részt 2012. március 2-4.
Tamás: Az AZK-ban pedig március 23-án játszunk a szlovákiai Gilotin és a szombathelyi Nero Link zenekarok társaságában!
Mi ott leszünk! Azt hiszem, elég szépen körbejártuk a Rith történetét, ezúton is köszönet a srácoknak, hogy ilyen szép terjedelmű interjút közölhetünk róluk a Láthatatlan oldalain! Végszóként egyben továbbítom a zenekar üzenetét az olvasóknak, amelyben kérik a vissajelzéseket. Szívesen vesznek bármilyen kérdést, megkeresést, akár tagonként is. Ja, és szeretik a tapsot!
