A B.A.D. zenekar a tavaly augusztusi sitkei koncertjük óta nem igen hallatott magáról. Március 26-án aztán a Nirvana emlékest házigazdáiként tértek vissza az őszi-téli koncertpihenőből, most pedig arra készülnek, hogy mihamarább bemutathassák a közönségnek a sorrendben immáron a második lemezüket.
Össze is ültünk Punkyval (dobok) és Öcsivel (szólógitár) egy kis dumálgatásra, erről beszélgettünk, no meg arról is érdeklődtünk, mi egyéb történt tavaly augusztus óta velük. És ezt a beszélgetést most meg is osztjuk veletek:
Hallottuk, veszitek fel az új lemezt. Miben változott az előzőhöz képest a zenekar stílusában, esetleg felállásában?
Hát, gyökeresen megváltozott a dolog, egyrészt a felállás szempontjából, Sacival elváltak útjaink 2008 augusztusában, majd melegváltással jött az új gitáros, az Öcsi, akivel gyerekkorunk óta barátok vagyunk. 1994 környékén vele kezdtük a zenélést, együtt csináltuk a Smith & Wessont, és a Stone Fire-t.
Öcsivel igazából túl sok koncert nem volt, nem nagyon ismerheti senki az új nótákat, hisz a 2009-es sitkei rockfesztivál óta nem léptünk fel, ez jó háromnegyed évet jelent. Ezidő alatt egy új hangzásvilág alakult ki, új számokkal. Stílusilag egy kicsit modernebb irányba fordult a dolog, ami szerintem mindenképpen jó, köszönhető Öcsinek, ő hozott egy új hangzást, akár a gitártechnikát, a nótaírást, vagy az ötleteket illeti. Amilyen gyorsan belecsöppent ebbe a zenekarba, olyan gyorsan hozta is ezeket az újdonságokat. Mondhatjuk egyébként, hogy egyfajta újra egymásra találás ez, úgy látszik, így 14 év után valami most nagyon összeállt.
Számoljunk egy kicsit. Sorrendben ez a 3. lemezetek lesz, jól tudom?
Volt egy demó 2001-ben, de igazából nem mondanám lemeznek, az egy olyan felvétel volt, ami akkor minimál költségvetésből, gyakorlatilag 0 forintból hoztunk össze, kezdetleges eszközökkel, módszerekkel, hangszerekkel, mindenféle tudás nélkül, a masteringet nem is ismertük. Egy 8 nótás kis demó volt, pár nap alatt összeraktuk, nem igazán lehetett lemeznek nevezni, nem is nagyon került a köztudatba. Aztán, 2007-ben készült az első stúdióalbumunk, Neked 8 címmel. Ezt Szombathelyen, egy viszonylag profi stúdióban vettük fel, igazából ezt nevezhetjük az első albumunknak.
B.A.D. koncert – 2009. január. 16.
Hogyhogy a 2007-es albumot követően újra a házi készítésű hanganyag-gyártás felé nyúltatok vissza?
Egyrészről rengeteget fejlődött ennyi idő alatt a technika, másfelől egy jó lemez felvétele egy jó stúdióban, költségében többszázezres nagyságrendű, ezt mi nem igazán tudjuk magunknak megengedni. Amire beruháztunk, az egy 8 csatornás mikrofon-előfok és egy audio-interface egyben, egy olyan eszköz, ami kapcsolatot biztosít a mikrofonok, hangszerek és a számítógép között. Minőségben ez nagyon jó cucc, ennél már van lehetőség arra, hogy olyan felvételeket gyártsunk vele, amit nyugodtan lehet mutogatni, hogy jobb lett, mint az előző. Már most, így a felvételek közepe táján, lassan közeledve a keverési fázishoz látszik, hogy nem volt rossz választás. Nálam otthon folynak a gitárfelvételek, a dobot a sitkei művházban vettük fel, Dani énekét otthon náluk.
Miben más egy házi készítésű lemez, körülményeit tekintve, mint egy studiós?
Ami megkülönbözteti a munkát egy komoly lemezfelvételtől, az a helyszín. A cucc hasonlóan jó, viszont nem stúdió-feljátszószobában, nem süketszobában dolgozunk. Hozzáteszem, tapasztalataim alapján az előző lemeznél ott felvett dob hangzásából nem lehet annyi mindent kihozni, mint egy természetes zengéssel rendelkező teremben felvett dobéból, úgyhogy ez, amit most csináltunk, már most übereli azt a minőséget, amit 3 éve stúdióban elértünk. Amúgy, ugyanaz a szerkó, cinek, minden, egyedül a környezet különbözteti meg az előzőtől.
Énekfelvételhez szintén profi dolgok állnak rendelkezésre. Egy cimborámtól elég komoly minőségű csöves mikrofont sikerült szerezni, referenciaként a Nickelbacket lehet felhozni, ők is ezt használják stúdiófelvételeknél.
Hány számos lesz a lemez?
A lemez 12 nótát fog tartalmazni, ebből három olyan, amelyek már korábban elhangozhattak koncerten, a többi új lesz a közönség számára. Ezek – már ami a szöveget illeti – régebben írt dalok, versek, melyeket most előhúztunk a fiókok mélyéről. Ezzel el is árultam a titkot, a lemez címét, Fiókok mélyén. Ez a cím két dologhoz köthető, az egyik az, hogy a nóták szövegei, – melyeket Bucska jegyzett egyébként –, már 10 éve, vagy régebb óta megvannak, a másik pedig az „Almásháza” c. számból egy sor, mely szintén erre utal.
Ha már a fiókók mélyéről, akkor miről szóltak ezek a versek 10 évvel ezelőtt?
Hát, igazából agymenés az egész. Bucskától jól megszokott hangulatú versek, a B.A.D.-hez méltóan sötét bugyrokat turkálunk ismét. Nem tánczene lesz poénszövegekkel, ezt a töltetet kivettük a zenekarból. Ha a Légyre gondolunk, – ami mindig egy kicsit kakukktojás volt –, hasonlóakkal nem lehet majd találkozni. Tartalmi szempontból folytatjuk az előző lemezen megszokott hangulatú, mondanivalójú szövegvilág ívét. Életérzéseket, pillanatnyi feelingeket, lelki dolgokat, társadalmi dolgokat is boncolgatunk. A szövegek többsége meghagyja a hallgatóknak azt, hogy beleérezze a saját gondolatait is.
Mikor hallgathatjuk meg a lemezt, mikor fog elkészülni?
Hamarosan végzünk a még hátralévő felvételekkel (szólók, vokálok), aztán indul a keverés, amivel megfeszített tempóban két hét alatt talán végezhetünk. Sokkal több munka van vele, mint gondoltam, összesen 24 sáv környékén kell gondolkozni nótánként. Ezeket kitisztázni, a hibákat korrigálni hosszadalmas, ha tényleg komoly minőségű lemezt szeretnénk összehozni. Ezután következik a mastering, ez is igénybe fog venni egy rövid időt. Szerencsére a jelek bíztatóak.
Végül nézzünk kicsit a jövőbe is, mik a terveitek?
Hát elsősorban a Los Angelesi turnét tervezzük, meg egy görbe hétvégét Slash-sel haha…
Viccen kívül a nyári fesztiválokat célozzuk meg. Megpróbálunk nyártól minél több koncertet elcsípni, bár mindenbe nem szeretnénk beleugrani. Ez még a jövő zenéje, szeretnénk minél jobb bulikban részt venni, minél jobb bulikat csinálni, reméljük, sikerül egy szélesebb zenerajongói közönséggel megismertetni a zenénket.
Köszönjük az interjút!
