A harmonikus csendéletnek, egy hosszúnak tűnő pillanatnak sodró, elementáris erő szakította szét a vásznát. A színpad életre kel. Értelmet nyer a díszlet, az idáig mozdulatlan emberek, bizony, visszavonhatatlanul elindult ama cselekmény, a lázas társalgások, és a felmosó nyél között máris kibontakozóban valami. És tánc!
A Ma’ Mint’ Ti színjátszó csoport jó egy éves lázas felkészülés után 4 alkalommal (2009 július 5–6, 8–9) vitte színpadra A kölyök című, Chaplin, élete minden bizonnyal egyik legmeghatározóbb filmjének musical változatát. A némafilmek hőskorát idéző darab a társulat eddigi legjobb díszletével, és koreográfiájával lett a sokat jelentő deszkákra szerkesztve, nem beszélve a két évvel ezelőtti Dzsungel könyve című előadáshoz képest általam tapasztalt minőségbeli javulásról a színészek részéről – félreértés ne essék, ez ebben a megfogalmazásban egész egyszerűen annyit jelent, hogy jobbak voltak most, mint valaha.
A film Chaplin életének talán legtragikusabb eseménye kapcsán született 1921-ben (Az azt meglelőző évben halt meg a még csecsemő elsőszülött gyermeke), beledolgozva saját gyermekkorának nyomorúságos körülményeit. Egy csavargóról szól (Charlie Chaplin – Szíjártó Ádám), aki talál egy csecsemőt (Jackie – Fájer Sára; Fülöp Ákos), felneveli, 8 évig vidáman élnek, mikor anyu (Mary Pickford – Horváth Anikó) , aki már arra sikeres énekesnő, kopogtat az ajtón gyermekéért. Sok bonyodalom, hol vicces, hol drámai jelenetek színesítik az előadást. A musical változat 2004-ben a Miskolci színház által, Nagy Tibor zenéjével került bemutatásra.
Színpadra álmodni egy némafilmet nem egyszerű dolog, ugye írni kell hozzá szöveget, dalokat, verseket. A darab ezen változata mintegy három órás, két felvonásban, szóval a csoportnak nem kis feladat volt a sárvári Nádasdy vár udvarán végigjátszani úgy az alapvetően kissé vontatott játékmenetet, hogy a közönség ne fájlalja az ülepét a keskeny padokon, vagy épp ülőhely hiányában a lábát, nem beszélve a szabadtéri színházkodás egyéb zavaró tényezőiről, ebben az esetben éppen a szúnyogokról.
Szóval a színházért nem rajongók hamar megunták, de ahogy azt a nem változó stabil, és magas nézőszám megmutatta, a társaság a maga alacsony átlagéletkorával bizony nem kisebb teljesítményt nyújtott, mint hogy magas színvonalon adta elő ezt a néhol játékos, de alapvetően komoly művet. A csoport legnagyobb erénye, hogy nem hivatásból csinálják, hanem ilyen közhelyes dolgokból építkeznek, mint a színház, és egymás szeretete, a barátság, a szüntelen tenni akarás, satöbbisatöbbisatöbbi, természetesen kemény szakmai munka is zajlik. És Schimmer Roberta rendezésében nem is születhet más, mint egy olyan alkotás, aminek szereplői egyformán fontosnak érzik azt, és furcsa mód nem az alkotás lesz része életüknek, hanem kicsit inkább fordítva. Azt hiszem, ez adott, és ez fog adni mindig egy olyan értéket a csapatnak, ami nem mérhető papíron kategorizált szempontok alapján, de valahogy körüllengi őket, ezeket csak úgy érzi az ember.
Meg aztán az is benn van a pakliban, hogy például Horváth Anikó akkorákat énekelt, hogy a szőr felállt a kezemen (Nem kamu, látta más is), Chaplin és Jackie néma jeleneteit pislogás nélkül kellett végignéznem, annyira humoros, és jól eltalált volt. Madame Foyer (Oszkó Kata) magabiztosan, hol a házisárkányt, hol gyengéd, törődő nőt alakítva is igen szépen teljesített. De hogy valami szükségszerű negatív kritikával is illessem az előadást, ha mindenáron kukacoskodni szeretnék, a szöveges részeknél Chaplin szerepe (Soma engedélyével felhasználható) ‘nem jött át’ mindenhol. A karakter az első két előadáson hajazott a Dzsungel könyvében megismert Balura néhány jelenetben, ez az érzésem az utolsó előadásra teljesen eltűnt ugyan, de nem tudom nem megjegyezni. Ami a dalokat illeti, aki odafigyelt, látta, hogy néhány túl magas, vagy éppen túl mély a szereplőknek, de igazából hibák nélkül mentek, sőt, Anikónak a magas, amikor áttörte hangjával azt, akkor kifejezetten jól állt, ekkor történt az a bizonyos „kézenszőrfelállós” eset is.
Technikailag is rendben volt a dolog, első előadás előtt a mikroportok a technika ördögével tarthattak konferenciabeszélgetést, de az azt követőkre sikerült jól beállítani azokat (Nem elfelejteni, egy non-profit színházról van szó, a profi díszlettől kezdve a mikroportokon keresztül a fényeken át, minden adományokból, vagy épp a szülők, a tagok, barátok önzetlen munkájának eredményeképp jött létre), a fényekért külön dicséret Soós Ádámnak, aki hol a producert, hol Harry Colbertet alakítva a szerepén kívül azokért is felelős volt, szóval bár futott néhány kört az előadás alatt, mindent hibátlanul, beleéléssel teljesített.
Egy szónak is száz a vége, bár nem olyan pörgős darabot láthattunk, mint ezelőtt, kárpótolt bennünket a komoly szakmai előrelépés minden téren, és ugyanaz az ismerős utóérzés, mint ezelőtt, hogy a színház a mai napig a legnagyobb értékkel bíró szórakoztató ágazata az audiovizuális művészeteknek, hiszen az események ott történnek, akkor történnek, 3 dimenzióban, hús-vér emberekkel, nem sokszor felvett jelenetekkel, csupán egy dobás van. Ez speciel csont nélkül bement.
És végül néhány szó a szereposztásról:
Charlie Chaplin / Csavargó – Szijártó Ádám
Kölyök / Jackie – Fájer Sára-Fülöp Ákos
Mary Pickford – Horváth Anikó- Pápay Szandra
Madame Foyer – Oszkó Kata
Lucy – Nagy Kata- Németh Krisztina- Szakács Eszter
Harry Lamb – Bettermann Jákob
Producer / Harry Colbert – Soós Ádám
Dr. Tewkowszky – Kondora Bálint
Ted- Béres Renátó
Med – Szabados Márk
Ec – Hóbor Péter
Ben / Felügyelő – Németh Zoltán
Betty- Hindi Fatima- Wágner Anita
Freddy – Szabó Balázs
Ügyelő / Pincér – Wágner Zoltán
Rendőr – Péter Bence
Továbbá: Fülöp Csilla, Kovács Eszter, László Andrea, Németh Lilla, Novák Noémi, Pados Péter, Palkovits Eszter, Soós Réka, Szabó Cintia, Szabó Eszter, Szaksz Réka, Szalai Máté, Takács Tünde
Rendezte: Schimmer Roberta
