A Sárvári Milleneum Alapítvány által szervezett beszélgetőműsor XI. évfolyamának 69. alkalmával Dr. Gémesi György, Gödöllő hatodik ciklusban folyamatosan irányító polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, a Magyar Vívószövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja volt Gróf István alapítványi elnök vendége. A május 28-i találkozó szervezése a közelmúltban lezajlott, az önkormányzatok és az állami közigazgatás feladatkörében történt változások apropójából történt.
A konzervatív gondolkodású, nemzeti elkötelezettségű politikus, életútját végigkövetve elmondta, hogy nyolcgyermekes családban, pedagógus szülők gyermekeként, keresztény elvek alapján nevelkedett. Három gyermeke és két unokája van, a család az egyik segítsége a világ dolgaiban való egyre nehezebb eligazodásban, a másik pedig a konzervatív értékrendje, amelyet a rendszerváltoztatás éveiben, 1989-től már nyíltan vállalhatott, és vállalja azóta is, nem változtatva azokat politikai ciklusonként.
Gémesi György előadásában kitért arra, hogy életében három meghatározó dolog érintette meg: elsőként az orvosi hivatás. Diplomaszerzése után, 1980-tól 10 éven keresztül sportorvosként, majd sebészként praktizált. De 1989-ben a rendszerváltozás kezdetén őt is megcsapta a politikai változtatás lehetőségének szele: a gödöllői MDF tagja, elnöke lett, majd később, Szabó Iván, Für Lajos, Lezsák Sándor, végül Dávid Ibolya elnöksége idején szerepet kapott a párt elnökségében, sőt, ügyvezető alelnökként is dolgozott 1996-tól 2000-ig. 2006 óta, amikor kilépett az MDF-ből, nem pártpolitizál. A politika világában ugyanakkor ő a lokális politikai színtér elkötelezettje: nyilatkozata szerint sem gazdasági, sem morális felemelkedés nem lehet a lokális, azaz önkormányzati szerepvállalás nélkül. Ezt csak ezen a szinten lehet alkalmazni, és kell is gyakorolni ahhoz, hogy a helyi civil szervezetek, közösségek, az önkormányzat védőernyője alatt segítsenek eligazodni az embereknek.
A január 1-jétől, a közigazgatásban bekövetkezett változásokra utalva, a Szövetség véleményét, mint sajátját is ismertette. Három olyan terület van, ahol nem ért egyet a változtatásokkal. Ezek legfontosabbika az alapfokú oktatás az önkormányzatok kezéből való kivétele. „A festés, a WC takarítás, a fűnyírás maradt meg csak feladatul”– mondta, pedig ahhoz, hogy a tanulók, a pedagógusok, a szülők, és a döntéshozók egyeztetni tudjanak, ehhez helyi irányítás szükségeltetik. A mai iskolaigazgatók inkább szervezők, mint munkáltatók. A középiskolák esetében ellenben elfogadható az állami irányítás. A járási hivatalok, mint az államhatalom helyi végrehajtóinak létrejötte sem rossz dolog, itt azonban a kivitelezéssel volt a gond: egy gyenge fél év nem elég ahhoz, hogy az előkészítetlen rendszer a bejáratottat gond nélkül felváltsa. A politikus azt is hozzátette, demokratikusabbnak gondolná, ha a járási hivatal vezetőit, ugyanúgy, mint a rendőrkapitányok kinevezésekor, a helyi polgármesterek egyetértésével nevezhetnék ki, a helyi társadalmi kontroll beépítésével. A harmadik problémát a 2000 fő alatti települések irányításának összevonása jelenti, mely véleménye szerint nem hoz valóságos megtakarítást. A magyar falu a magyar kulturális örökség része, a kívülről történő beleavatkozás gondosságot igényel. Az önkormányzati vezető ugyanakkor pozitív véleményének adott hangot amiatt, hogy az állami támogatások az EU-s pályázatok önrészében történő megjelenése előnyösen hatott a települések fejlődésére. A mostani kormány vidékfejlesztési stratégiája is jó, de ehhez az utolsó láncszemet, a még meglévő földterületek elosztását mindenképpen úgy kell végrehajtani, hogy a falvak önfenntartó képességét erősítse, biztosítsa azt és hogy a falusiaknak a csirkét ne a Tesco-ban kelljen megvásárolniuk. Az államigazgatás centralizációjával kapcsolatban Gémesi György összefoglalva azt nyilatkozta: az 1990-es önkormányzati törvény a demokrácia elvein alapult, és kétpólusú rendszert hozott létre az állam és a helyi önkormányzatok működésére alapozva. Ámbár a szisztéma felújításra, változtatásra érett, mégsem jó, hogy ez a rendszer most másfél pólusú lett.
Gémesi György életében a harmadik meghatározó elem a sport. 30 éven keresztül aktívan vívott, 1981–85 között olimpiai csapat kerettag volt. Fontosnak tartotta ugyanakkor hozzátenni, hogy mindig az élsport a sikeres, a látványos, de a mindennapi sportolás, főként a jól szervezett diáksport, valamint a felnőttek tömegsportrendezvényei a feltételei annak, hogy egészséges emberek éljenek az országban. A mindennapos testnevelés bevezetése a tanulók mentális, morális és fizikai állapotának javulása érdekében elkerülhetetlen. Egyik pozitív élményéről számolt be, amikor a német testvérvárosban tartózkodva meglepetten tapasztalta, hogy a helyiek a városi sportcsarnokukban az utolsó meccset este 11-kor kezdték el játszani.
A politikus ars poétikája, hogy a nemzet felemelkedése három elemének a hitet, a sportot és a kultúrát tartja.
A bevezető előadást a vendéglátó és a közönség kérdéseire adott válaszok követték. Ezekből kiderült, hogy Gödöllő városa most sportuszodát szeretne építeni, mert az még nincs és az is, hogy az 2017-es Világjátékok (az olimpián nem szereplő sportágak ugyancsak négyévenkénti világversenye) magyarországi megrendezése hazai sportdiplomáciai bakik miatt bukott meg. A versenysportban, ugyanúgy, mint az élet más területein felbukkanó szélhámosok, gátlástalan kalandorok alapjában véve nem veszélyeztetik nemzeti sportéletünk tisztaságát, csak a sportban szétosztott pénzekre utaznak, átmeneti sikerrel. Gémesi György azt is elmondta, hogy politikusi céljai között kiemeltnek tartja azt, hogy a Szabadság Napját, a megszálló szovjet csapatok kivonulásának június utolsó szombatján való megünneplését színvonalas kulturális programmal kiegészítve Gödöllőn minden esztendőben megünnepelhesse. A mára sokszor elfeledett megemlékezést városa polgármestere az idén a 22. alkalommal szervezte meg. A MÖSZ-nek és Gémesi Györgynek másik fontos, a nemzeti önazonosulást erősítő rendezvénysorozata, a Magyar Polgármesterek találkozója, benne a Határon Túli polgármesterek találkozójával, melynek legutóbbi, IX. rendezvénye tavaly júniusban volt, és kétévente rendezik meg.
A száraznak hitt témát a meghívott vendég színesen, élvezetesen adta elő, és nem hiányzott a találkozónak az erkölcsi felhangja sem, melyet az előadó hite, összeszedettsége, küldetéstudata alapozott meg. A hallgatóság legnagyobb megelégedésére.
