Az idén duplán jubilált a motorostalálkozó, amelyet már hagyományosan minden augusztus első hétvégéjén tartanak Sárváron, a Nádasdy-vár udvarában. Egyrészt ez volt a 10. Vármeeting, másrészt a rendezvény főszervezője, Králl Csaba idén ünnepelte 50. születésnapját. Két napig ismét motoroktól és rockzenétől volt hangos a város.
Az eddigiekhez képest jelentős változtatások nem történtek, az eddig jól megszokott – néhány „új” bandákat tartalmazó – program így is garantálta a szórakozást. Fellépett a Meggie’s Crew, a Paddy & the Rats, a Tankcsapda, a Blues Company, a Zorall, a Mobilmánia és a Lord, ráadásként szombaton ismét Mókus akrobatikázott.
Tudtában a kezdési időpontnak, és semmit nem bízva a véletlenre, fél hatkor már a várudvarról néztük/hallgattuk a Meggie’s Crew beállását. A zenekar remek indítása volt a rendezvénynek, a feldolgozásokra (pl. John Mayall) épülő műsor, nameg persze Meggie hangja és szépsége az összes férfit, – megkockáztatom, talán még a nőket is – elvarázsolta. Igaz, még nem volt tele még a várudvar, de szettjük végén bíztató tapsot kaptak.
Következőként a Paddy & the Rats állt a deszkákra. Zenéjükkel az ír kocsmák whisky-áztatta világába repültünk, pörgős, lendületes koncertjükön már sokan ropták a színpad előtti placcon. A túláradó energiáknak köszönhetően a fotósoknak se volt könnyű dolga, nehéz volt elkapni a zenészeket álló helyzetben, hogy legalább egy éles kép sikerüljön.
A Tankcsapda már nem először tette tiszteletét Sárváron, legutóbb épp a tavalyi évben léptek fel ugyanitt. A tavalyi koncert erősen az újkori dalokra épülő repertoárja után, ezúttal igazi csemegéket is rejtett a program. Kapásból a Voltam már bajban című „Férgek”-nótával indítottak, de szerintem arra sem fogadtak volna sokan, hogy az Akapulkót vagy épp A világ discot is előveszik. Ha a Paddy & the Rats-re azt mondtam, hogy túláradtak az energiák, akkor Lukácsék koncertje alatt egyenesen szétfeszült a vár.
Az első napot Blöro „slágerbarát” zenekara, a Blues Company zárta. Elmaradhatatlan fellépői ők a találkozónak, és valljuk be, bizonyos szempontból még mindig megunhatatlanok. A ‘Csapdán összegyűlt tömeg közel fele ugyan felszívódott, de azért nem fenyegetett az a veszély, hogy Blöroék a tátongó várudvarnak fognak zenélni. Az odamondogatós, humoros, bájosan alpári szövegek nem találtak süket fülekre, egyként skandálták még a hátulsó sorokból is a padokon ugrálók. Csaknem megidézték Fluor Tomi „örökbecsűjét” is, de szerencsére erre végül mégsem került sor.
Mókus fellépését másnap sikeresen lekéstük ugyan, de a felvonulásra még idejében odaértünk. Ezúttal mintha kevesebben lettek volna tavalyhoz képest, ennek ellenére nem kellett félni, hogy síri csendben fog elgurulni a vaskaraván a meggyeskovácsi falunapra.
Szombaton szintén négy zenekar szerepelt a menün, ahogy tavaly is, és ismét a Zorall kezdett hat órakor. A zenén túl ezúttal is jelentős szerep jutott a show-elemeknek, gyanítom, a két igen dögös Zorallina a tűz mellett sok férfiember fantáziájával is eljátszott… Standard másfélórás szettjük egy unalmas pillanatot sem rejtett, de egy ilyen programmal gyakorlatilag nem is nagyon lehet hibázni.
Az ex-P.Mobil-tagokból álló Mobilmánia először játszott Sárváron. Nem nosztalgiazenekarról van szó, bizonyítja ezt, hogy a régi klasszikus számok mellett az eddig megjelent két albumukról is prezentáltak bőséggel. A fiatal gitárosszekciónak hála, az olyan Mobil számok, mint a Metálmánia, az Utolsó cigaretta és a Kétforintos dal is kapott egy vérátömlesztést, ami csak jobbá tette őket.
A sorban következő Lordról igazán nem tudom, mi újat lehetne írni. Sok meglepetés nem ért, az évekkel ezelőtt fülünkbe ivódott dallamok ezúttal is előmásztak. Bevallom őszintén engem az újkori nótáik már nem tudnak olyan mértékben lázba hozni, mint a régiek, de az „ezeréves” Utca kövénre, az Egyedülre, vagy épp a Vándorra ismét kellemesen elbuliztunk. Egyetlen hátulütője volt a koncertnek, az erotic show-t valamilyen oknál fogva a ráadásblokk elé tették be, ami kicsit megtörte a lendületet, de a közönség – ettől függetlenül – kitartott.
A zárás hálátlan szerepe a szombathelyi MetalMovers-nek jutott, éjjel egy körül kezdődő koncertjük alatt igencsak megcsappant a közönség száma, bár voltak akik még kitartóan villáztak a színpad előtt. Túl sok mozgás nem volt, ami egy ilyen erős nap után nem is csoda.
Ezzel végül le is zárult a kétnapos találkozó, sok újat nem hozott magával, de arra épp elég volt, hogy két napig rendkívül jól érezzük magunkat.
Kapcsolódó videók:
