Zsírharang XI. – A finis előtt a szó az edzőké

Ahogy ígértük, a célegyenes előtt megszólaltatjuk a Zsírzárlat egy-egy edzőjét a projekt mindkét fő helyszínéből, a Sárvárfürdőből és az Oxygen Fitnessből is. Kiss Julianna, a Fürdő fitneszrészlegének vezetője, és Bátorfi Csaba, az Oxygen Fitness munkatársa ugyanazt az öt kérdést kapta tőlünk.

Kiss Julianna válaszol – Sárvári Gyógy és Wellnessfürdő
 

1) Mik voltak az előfeltételezéseid a Zsírzárlat ötletével kapcsolatban három hónappal ezelőtt?

Én személy szerint nagyon örültem a Zsírzárlatnak, mert ebben a témában elhivatott vagyok. Foglalkoztam fogyókúrás táborokkal, fogyókúrás tanfolyamokkal. 2002–2003 környékén Sárváron is meghirdettünk egy fogyókúrás (fat-free) tanfolyamot, és már régóta ért bennem a gondolat, hogy ezt újra kellene indítani, mígnem a fiúk megelőztek a Zsírzárlattal, és megkerestek minket. Én egyből – szinte anyjukként – felkaroltam, és segítettem őket, mert ezt tanultam, és van is benne tapasztalatom.

2) Mennyire láttad reménytelennek a helyzetet,  amikor találkoztál a két projektrésztvevővel?

Láttam náluk durvább eseteket is. Van, amikor nem a külső fogja eldönteni, hogy ki fog lefogyni, és kinek sikerül az életmódváltás. Ez nagyon komplex dolog. Nem látunk bele a fejekbe, csupán a testből nem látjuk az igazi motivációkat, vagy hogy épp milyen pszichés zavar, függés áll a háttérben, és nem látunk bele a hűtőszekrénybe sem. Én nem láttam reménytelennek a zsírzárlatosokat, már az nagyon jó előjel volt, hogy ők maguk kitalálták az egész projektet, az arculatával, logójával együtt, vállalták, hogy online kommunikálni fogják szinte minden nap. Az pedig, hogy ez tényleg publikussá vált, egyfajta kötelességgel, felelősséggel ruházta fel őket, hiszen azok az emberek, akik olvassák a Zsírzárlat bejelentkezéseit egyfajta kirakatban, példaként látják őket. Szerintem a nyilvánosság nagyon jó mozgatórugó is volt a fiúk számára, mert azt érezhették, hogy tartoznak az olvasók, a külvilág számára, és hogy kutya kötelességük végigcsinálni, ha már publikálják kifelé.

3) Hogy bírták a fiúk az iramot? Hogy látod, teljes gőzzel “dolgoztak”?

Két külön karakter érkezett hozzánk, fizikálisan, testalkatilag sem egyformák. Mindketten súlyfelesleggel jönnek. És valószínűleg ugyanabban a taposómalomban vannak benne, mint ma rajtuk kívül még olyan sok fiatal: sokat ülnek, az életük egy jó része a számítógép előtt ülve zajlik, és rakódnak rájuk a kilók. Ehhez netán kapcsolódhat egyfajta hedonisztikus fíling: jó bulizni, engedjük el magunkat, persze ezzel általában épp a másik oldalt kompenzáljuk, nappal teljesen leszív minket a munka, és kicsit ki akarunk törni ebből. Tehát ők így érkeztek hozzánk: mint mondtam, különböző testalkattal és szerzett állóképességgel. Minket szakmailag is meglepett, amit az állapotfelmérésnél és az első edzéseken tapasztaltunk, de közben igazolta is azt, amit korábban láttunk már vendégeknél is, mégpedig azt, hogyha valaki fiatalkorban szerez egy jó állóképességet (mint ahogy Nyuszi a sporttagozatos osztályában szerzett), akkor annak a nyomát felnőttkorban is őrzi a szervezet, és ez vissza is köszönt. Habár a Gabi kisebb súlyfelesleggel rendelkezett, mint Nyuszi, és az állapotfelmérésnél Nyuszi meg is ijesztett minket, mert nagyon magas nyugalmi pulzust és vérnyomást produkált, azt hittük, hogy szinte meg sem lehet majd mozdítani, ennek ellenére az első edzéseken sokkal kiegyensúlyozottabb volt a pulzusa, míg a Gabi már kisebb terhelésre is hamar kifulladt.

Aztán Gabi szépen jött fel. Terhelhetőségben most már lassan utolérte a Lacit. Nagyon jól kiegészítették egymást. A Gabi volt az egész projekt szóvivője, intellektuális felelőse, de a Laci nagyon jól bírta az edzéseket, van egy egészséges összetartozás, és a Gabit ez nagyban segítette abban, hogy behozza a lemaradást. Valahol már az első beszélgetés során éreztem bennük azt az alázatot, amivel elindultak az egész téma felé. Lehet, hogy a két ember közül az egyiknek nagyobb szüksége volt az egész projektre, mint a másiknak, de épp a másikban volt meg talán ehhez a nagyobb alázat, így folyamatosan húzták egymást. 

4) Három hónap egy igazi, hosszútávú életmódváltás előszobája csupán. Ha jósolnod kéne, szerinted hogy állja ki az idő próbáját az elért eredmény?

Megintcsak kiemelném a nyilvánosság szerepét. Náluk ez az előszoba nyitott volt. Bárki benézhetett. Most majd becsukják maguk mögött az előszobaajtót, és bemennek a szobába. És itt lesznek nagyon fontosak az egyéni motivációk. Ők most kaptak egyfajta rálátást, és hozzáteszem, sokkal jobb kiindulási alapot kaptak, mint egy átlagember, hiszen a Zsírzárlat esetében egy kicsit a város, a szakma fogott össze értük, felkaroltuk a kezdeményezést. Ha ők megbecsülik ezt a lehetőséget, alapot, ezt a látásmódot, amit mi adni tudtunk nekik, és megtalálják ezekben az edzésformákban azokat a pontokat, amiket tényleg élveznek, szeretnek, és még kihívást is képes jelenteni a számukra, akkor szerintem ez hosszútávú dolog lehet.

A másik, amiben bízom, a saját énképük, önbecsülésük, ami szintén egy fontos belső kontroll lehet, mindamellett, hogy most biztos, hogy kapják a környezetüktől az elsimerést, sőt, ahogy mondják, még tanácsot is kérnek tőlük. Ezek biztos, hogy jó érzést jelentenek, és talán megakadályozzák, hogy megint átbillenjen a dolog, és dekánként visszaszedjék, amit most kilónként leadtak. Nagyon fontos, hogy ésszel felmérjék, mennyi munkát, energiát fektettek be, és ez ne menjen kárba. A másik kapaszkodójuk az lehet, hogy a sportolás közben sok örömhormon is felszabadul, amihez talán könnyű megtanulni kötődni. Bízom benne, hogy mindennek van akkora belső ereje, hogy ha majd bezárul az előszobaajtó, és már nem kell saját magukon kívül másnak megfeleni, akkor abban, amit kaptak, lelik akkora örömüket és önbecsülésüket, hogy nem akarnak már visszatérni a régi “kabátjukba”. 

5) Végszó-jótanács? Mi az, amire mindenképp figyelmeztetnéd a zsírzárlatosokat, mielőtt “elengeditek a kezeiket”?

Találjanak mindig örömet az új életmódban, ne hagyják abba a mozgást! Mi továbbra is segíteni fogjuk őket instrukciókkal, hogy mi az, amit még ki lehet próbálni. És nem szabad elfelejteniük azt sem, hogy őket az egész Zsírzárlat már kötelezi, bennük már hinni fognak az olvasók, kicsit példákká váltak. Egyébként pedig csak gratulálni tudok nekik. Egy jó kis idézet jutott eszembe, ezzel búcsúznék tőlük: “Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra”?.


 

Bátorfi Csaba válaszai – Oxygen Fitness
 

1) Mik voltak az előfeltételezéseid a Zsírzárlat ötletével kapcsolatban három hónappal ezelőtt?

Jó ötletnek tartottam. Van kényszerítő ereje, ha felvállalom a közvélemény előtt, hogy én megcsinálom; ez visszahat rám, és kényszerít arra, hogy a lehetőségek szerint mindent kiadjak magamból. Azt gondolom, hogy így ez sokkal bátrabb dolog, mint eljönni, megpróbálni, aztán visszavonulót fújni, sumákolni és eltűnni.

2) Mennyire láttad reménytelennek a helyzetet, amikor találkoztál a két résztvevővel?

Mivel én már régóta foglalkozom ezzel, úgy voltam vele, hogy meglátjuk. Van olyan, aki jön és csinálja, aztán abbahagyja; van olyan, aki kedvet kap hozzá és egyre inkább beleveti magát. Én bíztam benne, hogy ők olyanok lesznek, akik ráéreznek az ízére, egyre jobban odateszik magukat és lesz is eredménye. Ha az a kérdés, hogy azt láttam-e rajtuk, hogy jót fog tenni számukra, akkor a válaszom igen, szükséges volt.

3) Hogy bírták a fiúk az iramot? Hogy látod, teljes gőzzel “dolgoztak”?

Az elején elkezdtek kardiózni, aztán összeállítottunk nekik egy edzésprogramot, amellyel próbáltuk az összes izomcsoportot megmozgatni. Én azt gondolom, hogy elég jól dolgoztak, odatették magukat és jelentős változáson mentek keresztül nemcsak külalakot tekintve, hanem erőnlétet és közérzeti állapotot is beleértve.

4) Három hónap egy igazi, hosszú távú életmódváltás előszobája csupán. Ha jósolnod kellene, szerinted hogy állja ki az idő próbáját az elért eredmény?

Az a tapasztalatunk, hogy a legnehezebb dolog elkezdeni. Az első egy-két hét vagy hónap vízválasztó, onnantól fogva, akik maradnak és csinálják, valószínűleg már hosszabb távon is elkötelezik magukat, és ezáltal lesz is haszna.

5) Végszó-jótanács? Mi az, amire mindenképp figyelmeztetnéd a zsírzárlatosokat, mielőtt “elengeditek a kezeiket”?

Emlékezzenek arra, hogy milyen jó érzés töltötte el őket, amikor jó kondícióban voltak. Próbálják ezt megőrizni. Ha abból töltekeznek, hogy jobban érzik magukat a bőrükben, jobb az erőnlétük, jobb a kedélyállapotuk és könnyedebben veszik az élet akadályait ezáltal, akkor azt gondolom, ha okosan mérlegelnek, akkor rá kellett érezniük ennyi idő alatt, hogy ez nekik fontos és értük van. Ha érzik, hogy ezáltal egy kicsit jobb lesz az életminőségük, azt gondolom, hogy fogják tudni folytatni. Az emberek javarésze sajnos manapság ülő munkát végez, számítógép előtt dolgozik, ez ellentmond az emberi természetnek és Isten sem így teremtett bennünket. Olyan késztetések maradnak bennünk, amelyek frusztráltsághoz, ingerültséghez ? a kiadatlan energiák felgyülemlése során pedig ? egy csomó stresszhelyzethez és leküzdhetetlen problémákhoz vezetnek.

Azt tanácsolom, hogy mindenképpen folytassák. Hogy milyen intenzitással, mi az, ami belefér az életükbe, azt nekik kell eldönteni, de mindenképpen szükség van arra, hogy mozogjanak.


 
A következő az utolsó Zsírharang ? összehasonlítások

A következő, XII. Zsírharanggal elbúcsúzik életmódváltó projektünk. Az utolsó összegző viszont még nagyon fontos összehasonlító adatokat közöl majd. Összevetjük a zsírzárlatosok újonnan elvégzett vizsgálati eredményeit a kiindulóponton felvettekkel, és fényképösszehasonlítás is lesz!

A Zsírzárlat program fő támogatói az Oxygen Fitness, a Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő és a NYME-SEK Terhelésélettani laborja.
A Zsírzárlat Facebook-oldala ? 

 

 

 

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára