2015. március 8-án vasárnap nyílt meg Renate Rosenbauer festőművész tárlata a Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében.
Zöld jelzés
Renate Rosenbauer kiállítása elé:
Sárvár, Arcis Galéria
„A mindennapi munka úgy kell nekem, mint a levegő.” Pablo Picasso
Renate Rosenbauer absztrakt expresszionista festő. Művészete az európai festészetben gyökerezik, legyen az fauvizmus vagy a modernista lírai absztrakció (a francia informel), vagy késöbbi neoabsztrakció.
Festményei közvetlenül szólalnak meg, nincs szükségük tolmácsra. Vad gesztusok, expresszív pátosz és a képfelületen történő dinamikus komponálás jellemzik. A festői alkotókényszerének felhajtóereje a közvetlenebb önfeltárás igénye.
Az alkotás pszichés varázsában utat nyit a tudatalatti tartományban létező képzeteinek. Kalandozik a mélyben és feltárja annak gazdagságát – a spontán gesztusok, a lendületes vonalrajzok és a színfoltok hangulati telítettségének erejével.
Hegel szerint: ” A szabad művészetben az alkotó maga is szabad művész. Tudja, mit akar, és képes is arra, amit akar.”
Renate Rosenbauer egy sajátos absztrakt képi atmoszférát teremt, melyben olykor a háttérbol felsejlenek a reális, látható világ tárgyai, de főként emberi fugurák. Olyan vizuális szintézist teremt, amely egyben tarja a hangulati telítettség (szabadság) és az intellektuális racionalitás dimenzióját.
Munkája közben – ahogy azt az absztrakt expresszionistákról tudjuk – fokozott minőségű kommunikáció épül közötte és az alkotás között. Ennek következtében a legspontánabb és szabadabb mozdulat felett is mindvégig megmarad a festői akarat kontrollja.
Ha az alkotáson a „kész” érzésének élményét éli meg, megáll. Így maradnak munkái frissek, primer-dinamikusak.
Munkamódszerére jellemző, hogy gyorsan dolgozik. A képfelület folyamatos és intenzív alakítása (visszakaparás, rétegezés, átfestés, stb.) közben a redukciós és a szintetizáló folyamatok váltják egymást: amíg a kívánt képi atmoszféra megjelenik. Folyamatosan keresi a különböző rétegek és pasztózus struktúrák transzparenciájából adódó hatásokat, kombinálja a vonal folytonos erejének és a foltok találkozásának lehetőségeit. Komponálja a kemény kontrasztok és a lágy harmóniák közös lehetőségeit és az absztrakt képtérben felsejlő figuratívitás minimális narratíváját.
Festményein kívül, az üvegfestmények (hinterglas) és a printek esetében is megfigyelhető, hogy sorozatokban gondolkodik. Az egyes alkotások szuverénnek nevezhetőek, mégis mintha egy másik munkában folytatódnának. Az így akaratlanul is egyes munkáiba belesűrűsödő vándormotívumai egy egyedien kiemelkedő alkotást hoznak létre, amely mintegy esszencia, a sorozat összes darabjára érvényes szimbólum.
Következetesen halad a maga útján és vállalja, hogy sokszor kerül egy adott pillanat hatása alá. Képein a legkülönfélébb hangulatok élnek a komor, felemelő olykor szakrálistól, a könnyed, szellős néha sejtelmes érzésekig. Nem akar ideológiai, szociológiai tartalmakkal célozgatni, alkotói szemlélete letisztult, a saját metanyelvén való önfeltáráson keresztül villant fel számunkra nem annyira ismert világokat.
Renate Rosenbauer több mint harminc éves eddigi munkásságában a festészeti gondolatának kifejtése a legnagyobb volumenű. Ezekhez szervesen kapcsolódnak – mint szatellit csoportok – a más formanyelven készített, de ugyanazzal az alkotói szemlélettel végigvezetett printjei, rajzai, üvegfestményei, fotói.
Friedrich Schelling így irt: „…a művészetben az abszolút szabadságból áll elő a legmagasabb rendű egység és törvényszerűség, s jóval közvetlenebbül felismerhetjük benne önnön szellemünk csodáját…”
Fürjesi Csaba
2015
