Van baj 2013-ban is – Repülő birka, avagy az égi manna

Történnek néha érdekes meteorológiai események, mondhatnánk úgy is, hogy olykor akadnak meghökkentő megnyilvánulásai az időjárásnak, ezekből szemezgettem néhányat. Ritkán ugyan, de előfordult, hogy a várt csapadék helyett más hullott az égből. Ezek a természeti csodák elkápráztatták az észlelőket, sőt, nemegyszer gazdaságilag is fellendítették egy-egy népcsoport, vagy közösség életét. Már a Biblia is említ ilyen jellegű, csodának minősíthető jelenséget, amikor kő hullott alá a felhőkből, ezzel megtizedelve az ellenséget. Ez ugye valakinek jó volt, valakinek nagyon rossz, nézőpont kérdése.

Történt viszont a Német-római Birodalomban, Spitzerheim falucskában, ahol nagy éhínség pusztított abban az időben, hogy haleső esett, méghozzá olyan bőséggel, hogy a halak vastagon beborították az utca kövezetét. Az asszonyok sírtak örömükben, hogy még ha ideiglenesen is, de megoldódott az étkeztetési probléma. Ráadásul télvíz idején történt ez a csodálatos esemény, így a település, tavaszig megszabadult a gondoktól. Még egy szobor is bizonyítja a természeti jelenség valódiságát, amit az ott élők a falu főterén állítottak fel tiszteletből. Az emlékmű egy felhőt ábrázol, amelyben halak úszkálnak a hópelyhek között.

A régi német krónikák tudósításai szerint záporozott az égből, hamu, kígyó, tej, gomba, de még selyem is. Ez a kincstérő zápor 1628 tavaszán lepte meg Nichensburg lakóit. Az ott élő asszonyok sokféle kézimunkát készítettek a lehulló selyemből. Egy leány éppen a mezőn tartózkodott amikoris 120 rőf hosszú selyemfonalat gombolyított fel, és egy csodálatos menyasszonyi ruhát készített magának belőle.

A másik áldás Pozsony környékén történt 1580 tájékán, amikor nagy éhínség pusztított. Abban az évben elfagyott a gabona, és az emberek már a fakéregből csináltak lisztet nagy bánatukban, hogy ne haljanak éhen. Nagyböjt tájékán igazi manna hullott le az égből, és négyujjnyi vastagon borította be a talajt. Olyan volt, mint a liszt. Az ott élők nem méltatták figyelemre, hónak vélték, de amikor néhány nap múlva eső esett, rá és kezdett megduzzadni, akkor döbbentek rá, hogy mi is az. Össze is szedtek, amennyit csak tudtak belőle, majd hazavitték a kellemesen édes ízű eledelt.

Egy francia kisvárosban egyszer fehér kőzápor esett az égből. Vékaszámra gyűjtötték az emberek, olyan szépek voltak a kövek, hogy ezekkel díszítették a házaik falát. Meglepődtek, olyannyira könnyűek voltak. Néhányat belőlük Párizsba küldtek kivizsgálás céljából, az akkor híres kémikus, Pierre Flamanges pedig meg is állapította, hogy ezek a kövek porból és felhőpamacsból állnak össze.

Számtalan ilyen jellegű esemény történt szerte a világon, viszont ezek közül is az egyik legérdekesebbnek számító, az 1456 tájáról ismert beszámoló. Keresztes hadjárat során portyázó törököket fogtak, akiknél aranyat és aranyba foglalt drágaköveket találtak. Felelősségre vonásukkor elárulták és egybehangzóan állították, hogy az értékes holmik az égből hullottak, miközben városokon keresztül menekültek hazájuk irányába. Ez egy teljesen hihető magyarázat, ha a fentieket is figyelembe vesszük.

De nemcsak a régmúltban történtek ilyen jellegű természeti csodák. 2003-ban egy osztrák gazda hazafelé tartott gépjárművével, amikor azt észlelte, hogy birkák hullnak az égből. Esés közben még a bégetésüket is hallani lehetett. A gazda először nagyon megijedt, de később megörült az új nyájnak. Legnagyobb megdöbbenésére még egy juhászkutya is érkezett a barik mellé.

Az érdekes jelenségeket a filmvásznon is megörökítették, gondoljunk csak az Aranyeső Jukkában című dokumentumfilmre, de volt olyan, amikor zeneműveket inspirált a jelenség, ilyen volt például a méltán híres Ezüsteső az Omega együttestől, de nem lehet véletlen persze az a szólásunk sem, hogy “akkor történjék meg valami, amikor cigánygyerekek potyognak az égből”.  

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára