Valamikor, valahol, valami… – megnyílt Rőti József kiállítása

A sárvári születésű Rőti József, fafaragó, testnevelés szakos tanár tárlata a Folyosó Galéria első szoborkiállítása – mondta el Kondor János, a művelődési központ igazgatója.

Az anyag Mihályfáról érkezett, ahol az alkotó 35 év alatt összegyűlt munkái állandó kiállítás darabjaiként várják a látogatókat. A Sárváron kiállított plasztikákat dr. Komáromi Tibor gimnáziumi tanár ajánlotta a sárvári érdeklődők figyelmébe – kevésbé szakmaias, sokkal inkább személyes, nosztalgikus hangnemben – hiszen a faszobrász egykori osztálytársaként ugyanazokat a gyerekkori emlékeket őrzi.

Rőti József 1962-ben, 50 évvel ezelőtt végzett a sárvári Tinódi Sebestyén Gimnázium falai között, a 4/b osztályban. Érdekes módon az elmúlt másfél évben ugyanezen osztály két tanulója, dr. Desits Imre, a világjáró gyermekorvos és Pongrácz Zoltán festő kiállítását is láthattuk már itt a Nádasdy-várban. Öt évtized után Rőti József – aki annak idején Vörös Ferenctől kapta meg a kellő alapozást a művészet megkedveléséhez – is visszatért a városba.

Valamikor, valahol, valami mindig elkezdődik. A “valamikor” természetesen az a gyermekkor, amikor “valahol”, a sárvári Rába-parton még ismeretlen fogalmak voltak a “döggyár”, a Pepsi-üzem, a Tesco, és az akkori fiatalok minden sportolási lehetősége a folyóparti strandolás volt – folytatta a visszaemlékezést Komáromi Tibor. Különösen igaz volt ez Rőti Józsefre és barátaira, akik ott fedezték fel a világot, és a maguk gyönyörűségére át is alakították. Valószínűleg a fiatal Rőti akkor még egyáltalán nem tudatosan, de a természettel való együtt éléssel párhuzamosan megismerkedett a “valamivel”, azokkal az organikus formákkal is, amelyek későbbi alkotói kibontakozásának alapjait is jelentették – hiszen a homokra rajzolni lehetett, a faágakból különleges alakzatokat lehetett kialakítani.

Később a gimnázium szellemi pezsgése, sürgő forgataga, a sokféle sportolási opció megteremtették annak lehetőségét, hogy a felnőttéválás után megtalálhassa saját önkifejezésének formáját, a szobrászkodást, melynek az egyik legtermészetesebb anyagunk, a fa szolgált eszközeként. Rőti József így vall minderről: “1973-tól kezdtem a szobrászattal foglalkozni. Az önkifejezés kényszere indított el az alkotásban. A fában találtam meg az anyagot, melynek segítségével közlöm gondolataimat. A fában ősi nyugalom van. Merevség, erő. Ez bizonyosság. Ez az ezerszer kipróbált klasszikus anyag nem csap be soha. Autodidakta módszerekkel fejlesztettem tudásomat. Lényegében a fa megmunkálásának technikai formáit kellett megtanulnom.”

A Folyosó Galérián látható alkotások lényegében gondolatok a világról, örök emberi értékek a plasztika nyelvén kifejezve. A birkozók küzdelme éppúgy megtalálható a művek között, ahogy a bibliai Jónás. A mindig válaszút előtt álló emberiség döntésének kérdése is kiolvasható a szobrokból. A klasszikus témák jelen vannak, a köztéren elhelyezett, nagyobbméretű szobrai viszont természetesen nem lehetnek részei a kiállításnak – ezek közül kiemelkedő II. János Pál pápa egészalakos, köztéri szobra.

50 év után hazatért Rőti József. Egy küzdelmes pálya összegezése a kiállítás, egy tanáré, aki küzdelmek árán bontakoztatta ki tehetségét, ezért a tárlat üzenete rokon Goethe szavaival: “Természettől fogva szinte rejtve megvan bennünk minden, amire az életben szükségünk lesz és mindez magától kifejlődhet.” – Hát kifejlődött – mondta Komáromi Tibor, majd zárszóként az egykori tantermük falára felfüggesztett sorokat ajánlotta a megnyitó közönségének figyelmébe: “Szép az, amit látunk, még szebb, amit tudunk, de messze a legszebb, amit még nem ismerünk.”

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára