A Holokauszt a modern szellemtudomány tükrében

Újraszületés a hamvakból – a Holokauszt a modern szellemtudomány tükrében címmel tart előadást dr. Bistey Zsuzsa a sárvári Nádasdy-vár házasságkötő termében 2014. november 15-én, szombaton 17 órakor.

Bistey

Dr. Bistey Zsuzsa klinikai pszichológus, az Arkánum Alapítvány alapítója írja önmagáról:

Huszonegy esztendeje élek és dolgozom ismét Magyarországon, az Őrség szívében, Ispánkon. 1993 márciusában alapítottam az Arkánum Szellemi Iskolát, egy erős és jogos igényre válaszul, amelyet hazatérésem után rögtön megtapasztaltam. Budapesten születtem, huszonegy éves koromban, a jogi egyetemen végzett tanulmányaimat megszakítva hagytam el Magyarországot. Szabadulni akartam abból a szűkre szabott külső-belső mozgástérből, amelyet a hatvanas évek Magyarországa kínált egy akkori fiatalnak. Életemet és tanulmányaimat Dél-Afrikában folytattam, itt már lehetőségem volt arra, amire Magyarországon nem, hogy szociálpszichológiát, összehasonlító vallás-és filozófiatörténetet, valamint kulturális antropológiát tanuljak. Afrikai éveim alatt Kenyában, Tanzániában és a Fokföldön szociálpszichológiai kutatásokat végeztem, majd 1977-ben áttelepültem az Egyesült Államokba. San Franciscóban és San Diegóban egy angol bank személyzeti pszichológusaként dogoztam
egészen 1981-ig, amikor férjhez mentem egy szintén magyar származású klinikai pszichológushoz, Dr. Bistey Györgyhöz, aki egy Pennsylvania-i non-profit rehabilitációs kórház direktoraként úttörő munkát végzett a testi traumák lelki-szellemi gyógyításában, az orvosi hipnózis alkalmazásában, különös tekintettel az ifjúsági addiktológia területére. Klinikai terápiai munkámat férjem mellett kezdtem el a kórház keretein belül, majd – gyermekeink születése után – Pennsylvania-i farmunkon magánpraxist folytattam.

1991-ben két gyermekünkkel visszatelepültünk Magyarországra, azzal a szándékkal, hogy a lehető legtisztább természeti környezetben, városoktól távol, szociálpszichológiai és általános terápiai munkába kezdjünk. Ekkorra mindkettőnk életgyakorlatában meghatározó lett a felismerés, hogy a jelenkor követelte szükséges és lehetséges változások, melyek kivezethetnek a XX. század nyilvánvaló káoszából, az emberi lélek mélyén előhívhatóan várakoznak. Ma már – huszonegy év elteltével – mindenki számára világossá vált: a világ fordulóponthoz érkezett, amelyet a jelen eseményei egyre erőteljesebb kataklizmákkal adnak értésünkre, az emberi élet minden területén a változások szükségességét mutatják. Ez az általános lelkiállapot azt követeli, hogy létesítsünk találkozási pontokat, fórumokat, ahol végre a valóságról beszélhetünk. Ezek a fórumok az emberben egyre erősebben jelentkező közösségi szellem felismerésével és kimunkálásával, műhelyeivé válhatnak a halaszthatatlan és szükséges változásoknak. Az emberi tudat meghatározó fejlődésen ment keresztül az elmúlt húsz esztendőben. Az emberi lény természetének teljes hármasságában, testi, lelki és szellemi mivoltában talán sosem állt közelebb ahhoz, hogy életében és sorsában, ezzel természetes párhuzamosságban pedig az őt körülvevő földi élet és természet sorsában, döntő módon és pozitív irányban beleavatkozzon. A hanyatlás jelei tagadhatatlanok, de ugyanígy eltagadhatatlanok egy minden eddiginél erősebb, morális ébredés jelei.

Meggyőződésem, hogy ez az új, magasabb moralitás az emberi élet és sors eddig kevéssé vizsgált törvényeinek felismerésén alapszik, és ennek csíráit a mai korban született gyermekek és fiatalkorúak magától értetődően magukban hordozzák. Mintha egy morális szem nyílna bennük a világra, és amennyiben sikerül ezt az új érzékszervet megfelelően gondozni, ápolni, az ifjú ember új módon érti majd a világ dolgainak összeköttetését, és felelősebben érzékeli tetteinek következményeit. Érzékeny és várakozó belső élete az összetartozás, a kapcsolódás igényével fordul a világ felé, és az ezzel együtt ébredő felelősségérzet már az egész világ polgárává avathatja őt.

Az elmúlt évek tapasztalatából született az a rálátást is, hogy nagyon gyakran éppen a sorstól legkevésbé “elkényeztetett” gyerekek és fiatalok lelki világában jelennek meg legerősebben ezek a jövőt hordozó képességek. A feléjük irányuló munka Ispánkon magába foglalja az informatív nevelés, a szociális igazságosság, a szociális képzelőerő, a kreativitás, az élet- és sorsfelismerés, a költészet és moralitás, a művészet és közösségformálás elemeit.

Bistey_plak

 

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára