Történelmet írunk, történelmet játszunk – fesztiválba öltözött a vár

Ismét török és magyar vitézek, asszonyok lepték el a várost. Immár a hatodik nyáron dördültek el a Nádasdy Történelmi Fesztivált megnyitó ágyúk. A hangulat talán még fokozottabb, mint az elmúlt években. Már péntek késő délután említésre méltóan nagy közönség gyűlt össze a vár környékén, s a szám estig csak egyre nőtt. 

Noha a fesztiválbelépők ára jelentősen csökkent (három napra 500 Forint), a programok ugyanolyan széles és színes választéka köszöntötte az érdeklődőket. A színpadi előadásokon kívül is csupa jó élmény várta a szemfüles embereket: a vásári forgatagban elidőztünk egy egyedi szélforgókat készítő árusnál, aki hajlított és puhított kanalakból, villákból állított elő olyan szélirányjelzőket és szélcsengőket, melyeket bizton nem találni meg minden háztartásban, de még talán elvétve is alig. Késő este pedig a török aga egy felesége fogadott be minket nyugalmas, csendes sátrukba, s mesélt iszlám szokásokról, történelmi eseményekről.

A nagyszínpadi műsorokat a Szent László Katolikus Iskola Angelicus kórusa kezdte meg Martonfalvi Mária vezetésével. A nagy hőség a gyerekeket is megviselte, de műsoruk szívhez szóló és bájos volt.
14:30-kor láthatta a közönség a Nádiverebek előadását ugyancsak a nagyszínpadon. A nézőtér apránként megtelt az érdeklődők soraival, akik lelkes figyelemmel kísérték a korhű ruhákban fellépő háromtagú együttes előadását. Schuller Henriette, Kocsis Tünde és Czupy Ádám ének, gitár és furulyaszó kíséretével törekedtek emelni a fesztivál hangulatát.

Majd elsősorban a kisgyermekek nagy örömére a Mesebolt bábszínház produkciója került színpadra. A széksorok perceken belül megteltek izgatott gyerkőcökkel, akik szüleikkel együtt élvezhették a közel egy órás komédiát. A produkció a “Vitéz László” címet kapta, melyben a főhős, megpróbáltató bonyodalmak után megszerzi a kincset, hazaviszi az ő “mamucikájának” és boldogan élnek amíg…

Az Eklektrió csodálatos és megragadó zenekar. Többek között Cseh Tamás feldolgozással, Dsida Jenő megzenésített versével készültek nekünk. Minden énekszó, csellószóló, gitár kíséret, de még a levegővétel is elbűvölő volt. Ahogy énekelték: „magamat láttam tíz év múlva itt”, kiváló példája annak, hogy érdemes megállni és figyelni, ha ismeretlen nevű előadók tűnnek fel a palettán, és tenni azért, hogy többé ne legyenek ismeretlenek.

Eztán ünnepi megemlékezésre vonultunk a Fekete Bég szobrához, amely az izzasztó meleg ellenére is méltó módon zajlott. Először Máhr Tivadar alpolgármester idézte meg szavaival a híres törökverőt, Nádasdy Ferencet. Majd Gyarmati István evangélikus lelkész elevenítette fel elmúlt történelmek képeit Sárvárról, a Nádasdyakról, valamint a Szigeti veszedelem egy kis részlete is elhangzott Fülöp Csilla előadásában. A koszorúzást Kóta Pál lantdallamai kísérték.

17:40-től Burns Kati és a Hajna állt színpadra. Egyedi irányt képviselve a magyar népdalok és a szibériai hangzásvilág összhangjában játszottak. A tipikus keleties hangzás előcsalogatását Kati gyönyörű torokéneklése is elősegítette.
Majd sakk és persze matt! A Várhídról vagy épp a fűben ülve nézhettünk végig, hogyan csap össze az oszmán s a magyar sereg egy élőfigurás, óriás sakk-parti keretében. A kora esti órákban a várhíd melletti viadaltéren szó szerint megelevenedett a múlt. Portisch Lajos nagymester életre keltve bábuit, Kiss Attila segítségével megidézte a régi idők nagy csatáit. Sötét és világos küzdött kegyelmet nem ismerő módon, s végül a világos színt képviselő magyarok, Portisch Lajos vezetésével dicső győzelmet arattak. A jó hangulatot a Kanona Band és a Szelindek zenekara biztosította.

IMG_1734.jpg-2

A Desenvoltura egy kis mediterrán hangulatot hozott magával Sárvárra. Spanyol, illetve helyenként francia nyelvű, akusztikus flamencopunk dalokkal szórakoztatták a közönséget. A gitárkíséretet talpalávaló tangóharmonika dallamok egészítették ki.
20 órától a Trottel Stereodream Experience “pszichedelikus világzenéje” fokozta a hangulatot. A ’90-es évektől a hazai underground élvonalában jegyzett instrumentális banda dalai még ma sem skatulyázhatóak be egyszerűen olyan kategóriákba, mint akusztikus vagy elektronikus, pop vagy rock zene, dalaik sokkal inkább felfedező jellegűek, expedíciókat vezetnek egy nem hétköznapi, pszichedelikus világba, ezúttal dob, hegedű, basszusgitár és elektronika szárnyán…

A pénteki záróakkordokat idén is a Szelindek ütötte le. Nap közben is gyakorta beléjük botlottunk, széles jókedvvel muzsikálták be a vár különböző pontjait, feldobva ezzel a lézengő publikumot. A már megszokott fergeteges hangulat most sem maradt el. A koncert, s később a táncház közönségét elnézve, a falakat mozdító hangerejű hangszereiket nem csak a hangerejük miatt szeretjük.

Még nincs vége a fesztiválnak, sőt most vagyunk a velejében. Ma török kávéval indult igazán a nap, érdemes megkóstolni, érdemes eljönni.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára