Színek harmóniában egymással – 29. Nemzetközi Folklórnapok

Az, hogy erény, vagy hiba, hogy a Nemzetközi Folklórnapok évről-évre, szinte változtatás nélkül, megrendíthetetlenül ugyanazt a forgatókönyvet követi, megfontolás tárgya lehet. Az viszont nem vitatható, hogy a fesztivál ma is működik, arca van és varázsa van. Regressziós utazás következik a 29. sárvári folklór-rendezvénysorozat nulladik napjától indulva.

img312009. augusztus 15. (nulladik nap)
Nyugodt szívvel nevezhetjük augusztus 15-ét a fesztivál nulladik napjának, hiszen az esti órákra tapintható az a légkör, amit megszoktunk és amit el is várunk ettől az eseménytől. A Fő téren a Regös Együttes muzsikál, a zsúfoltságig megtelt tértől a park felé távolodva pedig máris energikus dobok, sípok hívnak a Várkapu vendéglőbe, ahol a szicíliai együttes rakja le épp a névjegyét teltház előtt. A csoport viszonylag fiatal, 2001-ben alakultak, bejárták Európa nagy részét, de Magyarországon most vannak először. A táncosok közül is sokan zenélnek, szinte mindenki üt, vagy fúj valamit, amitől az egész produkció még távolról hallgatva is, nagyon meggyőző.

2009. augusztus 16. (első nap)
Vasárnap, a hivatalosan is első nap. Az istentisztelet és a lengyelek fürdői műsora után hatkor a Fő téren játszik egy-egy táncot mindenki, aki már megérkezett. A szervezők szorongása elmaradhatatlan ilyenkor, mindig van elkéső csoport, egyébként is meghatározó lehet az együttesek számára az első találkozás a közönséggel, akár egy táncról van szó, akár többről (Persze ez vice versa értendő.). Ezúttal a macedónok emelik kicsit az adrenalint, de varázsütésre mégis odaérnek a szökőkúthoz, a hatkor kezdődő “Hívogatóra”.

img90

ABC betűrendben követik egymást a folklórfelvillanások. Először megkopogtatja a térkövet a szteppelő Anglia, aztán könnyeden, elegánsan átsuhan Franciaország (Akiktől – megjegyezném – a fesztivál egésze alatt talán 2 ugyanolyan koreográfiát nem láttam, nagyon változatos repertoárral készültek.) Kuba következne, de egyrészt késve érkeztek, másrészt az ő műsoruk karakterében is különbözik a többi nemzetétől – de erről majd később… Lengyelország zenében és táncban is sokszor készteti összenézésre a magyar nézőket. Van, aki csak a táncuk hasonlóságát észleli a miénkkel, van, aki énekli a dallamjaikra a magyar szövegmegfelelőt. Macedónia tüzes, megfékezhetetlen tempóval csap bele. Van minden: esztam dobolás, villámnál gyorsabb és elementárisabb harmonikafutamok, virtuóz tánc. Aki hallgat autentikus magyar cigány folklórt, rögtön érzi, hogy elvitathatatlan a balkán hatás. Szicíliai is átvonul, ők a fesztivál végéig kitartanak azon a színvonalon, ahogy először láttuk őket a nulladikon. Feszesek, energikusak, hangosak, ahogy kell. Szlovákia zárja a sort, számunkra a miénkhez ismét közeli hangzás- és táncvilággal, a magyar népzenével értelemszerűen vérkapcsolatban álló zene a mi szívünkben is melegít, nem csak az övékben.

img41

A “Hívogató” utáni ünnepélyes megnyitó már a Nádasdy-vár udvarán zajlik, majd a fő térihez hasonló felhozatal kissé bővebb, 20 perces műsoridőkkel és a délutánból kimaradt Kubával. A La Sonora Cubana zenéje és atmoszférája külön is megérne egy cikket, egyelőre annyit jegyzünk meg, hogy az első pillanattól az utolsóig magával ragadó. Valamiért nekünk közép-európaiaknak különösképp álomszerűen, meseédes az az egzotikus világ, amit a mediterrán, vagy épp a szubtrópusi (érzelmi) éghajlatú kultúrákhoz kötünk. Ki sem mondjuk, hogy flamenco, vagy fado, már pezsdül a vérünk, talán a pulzusunk is megugrik. Talán nincs olyan ember a világon, akinek Kubáról – Castro előtt, vagy után – ne jutna eszébe a csodás muzsika, Ibrahim Ferrer, a Buena Vista Social Club, vagy mások… A legelső hang után beköltözik ez a szín a várudvarra, aztán amikor Mazacote és Maria Ochoa is színpadra lép, kiteljesedik. A viszonylag rövid bemutatkozásuk után nemzetek táncháza a sörsátorban. Szintén jó indikátora a rendezvényeknek, sokszor már itt eldől, hogy idén “igen jó” folklórunk lesz, vagy csak “közepes”. Az egész sátor egy örvénylő, csigázó, kígyózó forgatag. Mindenki érdeklődve tanulja a másik nemzet táncát, a hely lassan szűkös lesz, a sátor is szinte velük táncol. Idén “igen jó” folklór lesz!

A programok közben nem csak Sárváron zajlanak. Anyagi, technikai és célszerű okai is vannak, hogy a fesztivál programokat exportál más városokba is. Idén Velem, Celldömölk, Bük, Zalalövő, Körmend, Zalaszentgrót és Vasvár is beszállt és látott vendégül egy, vagy több együttest. A helyi ütemezés pedig a fesztivál ideje alatt következetesen minden nap délután a Gyógy és Welnnessfürdőbe delegál csapatokat (Megjegyezném, hogy itt még jócskán gyúrni kell a szervezésre. Az együtteseket senki sem fogadta, senki sem köszöntötte, előfordult, hogy a technikai személyzet is nehezen került elő.), utána fő téri koncertek, majd esti programok a várban.

2009. augusztus 17. (második nap)
17-én Vasváron Szicília, Franciaország és Lengyelország, Celldömölkön Kuba játszott. Sárváron a szökőkútnál Macedónia és Anglia mutatkozott be, a várban pedig a Free Time Band adott kiadós ízelítőt country zenéből és egyéni hangon eljátszott klasszikusokból (pl. R.E.M., Johnny Cash… stb.). A csapat 2002-től játszik hármas felállásban: két gitár, basszusgitár, ének és negyedikként ott van még egy lábbal “kezelhető” elektronikus dob, ami a ritmusszekció alapját adja a lehető legegyszerűbben. Sajnos viszonylag kevesen, alig 200-an voltak kíváncsiak rájuk, pedig minőségi és hiteles zene az övék. Az este hangulata ennek ellenére nem volt lapos, az angol együttes például lelkesen végigtáncolta a koncertet. A Free Time Band egyébiránt a hangtechnikusok kedvence is, maguknak kevernek a színpadon, önállóak és rutinosak.

img40

Bár nem a program hivatalos része, muszáj megemlítenem azt a házibulit, ami nagyjából a Free Time Banddel egyidőben a nemzetközi folklórnapok belga segítőjénél, Manunél zajlott a Celldömölkről hazatérő kubaiak közreműködésével. Az informális légkör, a kötetlen, baráti közeg ha lehet, méginkább megvilágította a zenéjük lényegét. A dalok úgy közlekedtek az éterben, úgy illeszkedtek be az éji Sárvárba, mintha mindigis részei lettek volna. A karibi ritmusok, az ambivalens énekdallamok, amelyekről olykor lehetetlen eldönteni, hogy inkább vidámak, vagy inkább fájdalmasak talán ezen az éjjelen váltak a leginkább átérezhetővé és megérthetővé. Mazacote és Maria gesztusaikkal, tekinteteikkel is szerepelnek, a zenészek pedig ezúttal jóval több improvizációval színezik a zenét, mint máshol.

2009. augusztus 18. (harmadik nap)
A folklórnapok eddigi történetének kiemelkedő helyét foglalja el a La Sonora Cubana, ez kétségtelen. Nagyon szépen érzékelhető ez a közönség érdeklődésén is. Keddi Lengyelország előtti fő téri blokkjuk után a várbeli önálló estjükön, (amely több mint kétórás volt), már közel 500 fizető vendég táncolt, ringatózott, vastapsolt és olyan eddig tőlük még nem hallott slágerek is előkerültek este, mint például a Guantanamera. Zalalövőn Anglia, Olaszország és Szlovákia járt ezen a napon.

 

2009. augusztus 19. (negyedik nap)
Ahogy telnek a fesztivál napjai, minden egyes, a szombathelyi kollégiumi szálláson együtt eltöltött, alkalmanként átmulatott éjszaka külön töltekezés és oldódás az együttesek számára. Ez az oldódás és töltekezés az, ami már a gála hangulatának előszele. De előtte még hátra van szerdán Szlovákia “Nyári tánca” a Fő téren, és két újabb fontos fesztiválállomás Bükön és Körmenden. A “Büki nyár” színes programokkal, labdarúgókupával és zenei programokkal ünnepelt, amelyen Kuba, Franciaország és Anglia is vendégszerepelt, csakúgy mint Körmenden a Nemzetközi Gálán, ahol a fenti hármashoz csatlakozott még a Zalaszentgróti műsoruk után érkező Macedónia és Szlovákia is. Szentgróton Szicília járt még, a Nádasdy-vár szabadtéri színpadára pedig este a Zalai Táncegyüttes költözött. A többször is deklaráltan “legprofibb amatőr” tánccsapat számtalan díjat zsebelt már be, Sárváron pedig az egyik legnépszerűbb visszatérő fellépő. Székely farsang című koreográfiájuk is vastapssal zárult, az egyedüli kritika a műsor viszonylagos rövidségét érte.

2009. augusztus 20. (ötödik nap, Gála)
A fesztivál – mint minden évben – 20-ára, a nemzeti és állami ünnep napjára éri el azt a tetőpontját, amely hangulati szinten a leginkább meghatározó jegye a Nemzetközi Folklórnapoknak. Idén a 8 közreműködő nemzet együttese – kiegészülve egy erdélyi, Vajdaszentiványból és egy Szerbiából érkező csoporttal – együtt vonult fel Sárvár főutcáján, alkalmanként meg-megállva, kisebb zenei blokkokat adva a szép számmal felsorokazott lakóknak, érdeklődőknek, sétálóknak.

img71

A menet természetesen a Nádasdy-várba vezetett, ahol 18.30 órakor indult a gálaműsor. A fesztiválhangulat már ekkor adott. A várudvar minden kis szögletében zene, vagy énekszó, az irodákban a Regös együttes próbál, a büfé melletti folyosóra rögtönözve egy zongora is kerül, majd egy kölcsön akusztikus nagybőgő és már játszanak is a kubaiak, pár méterrel odébb a saját készítésű facipőben az angolok bólogatnak a zenére, van, aki énekel is. Barátságok születésének, e-mail címek cseréjének estéje/éjjele is ez. Valamennyi fellépő a maximumot hozza a színpadon, az udvar pedig 20 óra körül már teltházon. Vastaps köszöni meg valamennyi műsorblokkot, külön felerősödik a szlovákok magyar nyelven énekelt dalánál és ovációval keverve tör ki újra, amikor a szicíliaiak egyik tagjáról kiderül: születésnapját ünnepli. A színpad szinte felrobban, van ütemre közönségtapsoltatás, és több ráadásdal is. A műsort és egyben a 2009. Nemzetközi Folklórnapokat a La Sonora Cubana zárja hihetetlen tűzzel. A zenészek, Maria és Mazacote fáradhatatlanok. Mazacote többször ismétli az általa ismert kevés angol mondat nekünk legjobban esőjét: “I love you!”. Maria többször is visszahívja még a színpadra, majd Manu segít tolmácsolni, hogy lenne mégegy ráadás, ha mindenki feláll az ülőhelyéről és elkezd táncolni a színpad előtt. S lőn: a nagyszínpad előtti tér zsúfolásig megtelik táncolókkal, a keverőpulttól nézve teltházas rockkoncertek jutnak eszünkbe. Senki sem a tűzijátékot várja épp a közönségből, mindenki próbálja kiélvezni, elraktározni ennek az összetéveszthetetlen hangulatú hétnek az utolsó perceit. De valamikor mégis abba kell hagyni… A zenészek mosolyogva elbúcsúznak és eltűnnek a büfé irányába, van aki az udvarról nézi a közben elkezdődő tűzijátékot, van, aki kedvesével bújik össze.

Nagyszerű fesztivált zártunk! Rég állt össze ennyire nívós, tüzes és érzelemgazdag csokra a fellépőknek, rég ütött át ennyire a rendezvény üzenete, amely olvasható a programfüzet első lapjain is: “Az egységesedő és ennek következtében szürkülő világban ne felejtsünk el nyitottnak maradni a színekkel szemben…”, pláne, ha ezek a színek melegítenek, felforrósítanak és tökéletes harmóniában férnek meg egymás mellett.

 

 

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára