Színek az adventi koszorún – Megnyílt Marosits József kiállítása

Adventi koszorú – ezt a címet kapta Marosits József szobrász, grafikusművész és költő december 9-én délelőtt nyílt kiállítása. Egyrészt ünnepi aktualitása miatt, másrészt, a rendhagyó megnyitón valóban úgy találkoztak egymással a művészet különböző ágazatai, mint a gyertyák az adventi koszorún.

Marosits József vasi kötődésű, szombathelyi születésű alkotó. Már gyerekkorában találkozott a képzőművészettel a Derkovits Képzőművészeti Szabadiskolában, ahol Mészáros József festőművész  tanítványa volt. A középiskolai évei során nyerte első képzőművészeti és irodalmi díját a Kisfaludy-pályázatokon Győrben. Ebben az időszakban kollégiumi nevelői között találjuk Lakatos József sárvári festőművészt is. Az első önálló kiállítását 1969-ben jegyzi Szolnokon, majd 1970-ben Budapest és Börgönd következett, Szombathelyen 1972-ben állított ki először. Számos képzőművészeti díjjal értékelték a munkáját.

A képzőművészeti pályájával párhuzamosan szintén jelentős sikereket ért el az irodalom területén is, 1965–66-ban jelennek meg először nyomtatásban a versei, de résztvevője az 1968-as, első Sárvári Diákírók, Diákköltők Országos Találkozójának is. 1972-től a rendszerváltásig cenzúra alá esnek a művei, csak ezután közlik verseit folyóiratokban, 2000-ben aztán megjelenik az első verses és képzőművészeti kötete “Az angyal hívása” címmel, amelyet számos másik követ, közöttük a “letiltott” verseket tartalmazó kötetet. Eddigcsaknem 50 kiállítása, könyvbemutatója volt, nemzetközi tárlatokon is képviselte már Magyarországot.

Marosits József maga is részt vett a vernisszázs zenés irodalmi műsorában: verseit szavalta, művészetéről beszélt. Elmondta, számára elválaszthatatlan a képzőművészettől az irodalom, ugyanannak a valóságnak két nézőpontja. Műveivel kapcsolatban olyan kísérletezőnek tartja magát, aki alázattal viseltet a klasszikus technikákkal és megközelítésekkel szemben is. Egyik sajátos módszere a hengertípia, amelyet szívesen kever más technikákkal is. Főleg korai munkáiban tűnik fel folyamatos ismétlődő elemként a gömb, vagy a gömbből származtatható egyéb forma. Számára a gömb nemcsak a tökéletesség és a teljesség szimbóluma, hanem valami elrejtett, titokzatos tartalomé, és az állandó mozgásé is. A fához való kötődéséről verset is írt, de használ réz, alumíniumlemezeket is plasztikáihoz.

A kiállításmegnyitó különlegességét, az adventi koszorú színeit a kiváló közreműködők adták. Felváltva következtek verses, zenés blokkok a megnyitón. Láthattuk és hallhattuk Németh Judit és Szabó Tibor színművészeket, a WSSZ tagjait, Orosz Sándort, a szombathelyi Bartók Zeneiskola nyugalmazott igazgatóját, Cserkuti Gábort, a kőszegi Budaker Gusztáv Zeneiskola egykori növendékét, Hazafi Mannát és Menyhárt Viktóriát, a Bartók Zeneiskola tanulóit és Bejcziné Németh Tündét.

A kiállítás január 6-ig látogatható a Galeria Arcis kiállítóteremben, a könyvtár nyitvatartási rendjében.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára