Sárvár a kortárs magyar irodalom térképén – a magyar nyelvű Kárpát-medencei diákírók, diákköltők 35. találkozója

Április 3-án, kedden 18 órakor nyitották meg ünnepélyesen a magyar nyelvű Kárpát-medencei diákírók, diákköltők 35. találkozóját a várparkban, a Tinódi-szobornál.

A megnyitó kezdetén, a zeneiskola fúvósainak fanfárja után Farkas Gergő, a Tinódi Gimnázium diákja szavalta el József Attila Ars poeticáját, majd Kondora István polgármester köszöntötte a parkba sereglett diákokat. Sárvár adományát, a Nádasdy-vár környezetét mint szimbolikus teret, esztétikai mélységet ajánlotta a múlt, a jelen és a jövő irodalmárainak, figyelmeztetve arra, hogy a találkozóhagyománya olyan élő szellemi ívként kell hogy folytatódjon, amelyet az elődök indítottak el.

Majd Vörös Isvtán, József Attila-díjas költő, a Pázmány Péter Tudományegyetem tanszékvezető tanára is köszöntötte a tábor résztvevőit. Mint mondta – végigjárta már minden fázisban a találkozót, volt pályázó, volt pályázó mellé belógó továbbszolgáló, zsűri… Jó érzésnek tartja a magyar irodalom klasszikus költőjének szobra előtt beszélni olyanok előtt, akik maguk is a magyar irodalom potenciális “szobrai” lehetnek.

Vörös István kiemelte, a sárvári találkozó nem afféle önképzőkör, ami arról szólna, hogy az írogató gyerekek – a feszültség levezetésére – megmutatják egymásnak a munkáikat. Itt tényleg országos válogatásból, valóban nagyon tehetséges emberek találkoznak egymással. Ha összeraknánk azoknak a könyveit, akik 1970 óta a találkozón megfordultak, abból egy kisebb könyvtár telne ki, szintúgy az innen indulók belföldi és külföldi díjaiból. Ez várhat a találkozó idei résztvevőire, és valószínűleg várni is fog.

Sárvár olyan fogalommá vált már, hogy a kortárs magyar irodalom térképén – Budapest után – talán a legjobban látszó település, megelőzve a nagy megyei városokat is. Nemzedékek indultak el innen. Hogy komoly munka folyik itt, az is bizonyítja, hogy ha például belenézünk az aktuális, tavalyi Szép Versek antológiába, azt látjuk, hogy az alkotóknak legalább a fele valamikori sárvári pályázó volt.

A magyar kultúra, a magyar nyelv ügyén dolgoznak a résztvevők, ami jelenleg Magyarország egyik legjobban “eladható árucikke”. A magyar irodalom még sosem hozott szégyent Magyarországnak, sosem okozott veszteséget. Az erre fordított befektetés többszörösen megtérül. A találkozó történetében adódtak változások, nehézségek az évek során, de mindenképpen hozzátartozik Sárvár kulturális arculatához – Európa-szinten szemlélve is, és szerencsére nem csak az irodalomtörténet része, hanem folytonosság, aminek jelene és jövője is van.

A találkozó szerdán műhelymunkákkal folytatódott, csütörtökön este gálaműsorral zárul.

A Láthatatlan Sárvár fotógalériáját Cooper készítette:

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára