A mítoszok forradalma – Az évszázadok során sokféle módon megfogalmazták már a művészet „feladatát”. A társadalom megreformálásának programja mellett a metafizikus igazságok közvetítése vagy a puszta szórakoztatás egyaránt felmerült mint lehetséges megoldókulcs, de ezek a koncepciók mind kultúrtörténetileg meghatározott alternatívák, melyek nem pályázhatnak a királyi út rangjára. (A posztmodern egyik alaptapasztalata, hogy nem is létezik ilyen királyi út.) A romantika korából származik az a felfogás, mely a művészetet világteremtő erőként, egy „új mitológia” megalkotójaként ünnepli. A romantikus mitológiateremtés attitűdje egészen a jelenkorig elkísérte a művészetet, igaz profanizált formában, hiszen a kortárs művészek nem közösségi mítoszokat, hanem szubjektív legendákat és privát világokat hoznak létre.
A Pszeudo-apokalipszis című kiállítás kiváló példája annak, ahogy a kortárs művészek egy kollektív mítosz („apokalipszis”) szubjektív újraértelmezésével alkotják meg saját „új mitológiájukat”. Ennek útja a profanizálás, hiszen itt az apokalipszis nem teológiai értelmében jelenik meg mint az emberiségtörténet szakrális megmérettetése és bevégződése, hanem mint művészettörténeti idézet, szabadon variálható témák tárháza. A posztmodern remix során a középkori motívumok egyfajta dark fantasy világgá állnak össze, melyet nem a szakrális igazság betöltődése, hanem a vizuális sémák öntörvényű variálása jellemez.
Kondor Tamásnál a „pszeudo-jelleg” a művek medialitásában is megjelenik, ugyanis itt egyfajta ál-metszetekről van szó, a klasszikus sokszorosító eljárás digitális imitálásáról. Mintha eredeti, „misztikus” artefaktumokról lenne szó, egy okkult üzenet jelnyelvéről, de az autenticitás vizuális illúzióként lepleződik le, ahogy az üzenet sem dekódolható, hiszen a lényeg nem a „tanítás”, hanem a kreatív formajáték. A képeken megjelenő bagoly, koponya, sellő stb. motívumok egyszerre idézik meg a tarot kártyák képi világát, illetve az alkimista ábrázolások hermetikus hagyományát. A néző először arra gyanakodik – ez a pszeudo-hatás lényege –, hogy itt egy egységes, csak a beavatottak számára ismert spirituális rendszer áll a háttérben, ugyanakkor ez a rendszerszerűség nem „fordítható le”. Befogadóként a privát jelek vizuális rendszerével tudok csak kapcsolatba lépni, hiszen az itt megkívánt beállítódás végső soron esztétikai karakterű, misztikus tanítás híján, csak a képek igazságába tudok beavatódni.
Molnár Gergely rajzaiban az apokaliptikus hangvétel már egyértelműen poétikai jellegű. A fantasy-horror festészet és death-grind-noise lemezborítók világa ötvöződik a képregény esztétikával. Az apokalipszis popkulturális „kisajátításával” van itt dolgunk, ami azt jelenti, hogy a szakrális igazság még maradványformában sincs jelen. A világvége itt egy olyan eseményt jelöl, mely a humanista képi rend megszakadását és a látomásos vizualitás forradalmát eredményezi. Nem az emberi világnak van vége, hanem az emberi létezés harmonikus karakterének, vagyis készen kell állnunk a romboló fantázia betörésére. A mutánsok, koponyaemberek, véglény-torzók egy anti-realisztikus ellenvilág beköszöntét ünneplik, az elmúlás motívumainak halmozása tehát nem a kollektív halálvágyra, hanem az esztétikai metamorfózis kikerülhetetlenségére utal.
A Pszeudo-apokalipszis anyagát a mitologikus szemlélet posztmodern kritikája, illetve újrakonfigurálása teszi egységessé. Egyfajta pszeudo-klasszicizmusról van szó, mely a két művész munkáiban különböző formákban valósul meg, de az eredmény mindkét esetben az esztétikai rend győzelme az ideologikus világmagyarázatok fölött. A kollektív mítoszokhoz való visszatérés nem nosztalgiát, hanem vizuális rablóportyát jelent, annak lehetőségét, hogy a múlt romjaiból a jövő esztétikai legendáit teremthessük meg. Az apokalipszis ebben az összefüggésben – a szó eredeti, görög értelmére utalva – nem befejezés, hanem feltárás, mégpedig a vizuális fantázia elnyomott erejének felszabadítása.
Nemes Z. Márió
Kondor Tamás – Pszeudo-metszetek
Magyarországon, Sárváron születtem 1984-ben. Gyermekkorom óta érdekelnek a művészetek, különösképpen a képzőművészet, grafikai önkifejezés. 2008-ban végeztem Szombathelyen rajz-magyar tanári szakon. Az utóbbi években – főként számítógépes grafikákon keresztül – az alkalmazott grafika területén dolgoztam, de emellett képregények és animációs filmek készítésével is foglalkozom. Fontosak számomra a hagyományos grafikai technikák, kiemelten a kézi rajz, mint autentikus önkifejezési forma.
Jelen sorozatom a Pszeudo-metszetek nevet kapta, ugyanis az egyes képek alapjául szolgáló tusrajzokat számítógépes utómunka segítségével formáltam látszólagos metszet nyomatokká. Tematikáját tekintve a különböző mitológiai lények, apokrif szörnyek, okkult jelképek ihlető ereje emelhető ki; számos kép valamely középkori, létező metszet alapján készült, de rendszerint grafikailag némiképp továbbgondolva.
Normal Gergely – „Apokalipszis kalendárium”
A sorozat mottója a középkorból ered: „Memento mori!”, azaz “Gondolj a halálra!”. A rajzok a klasszikus, mítikus, középkori motívumvilágból, és a sötét, bizarr hangulatú ’90-es évek tv-s sci-fi hangulatából tevődnek össze. A 12 tollrajzból álló sorozatom nagyrészt az amerikai SPRag Magazinnak és az SP Records extrém zenei, harsh-noise-ambient stílusú cd-inek és kazettáinak borítóiként is funkcionál. A borús hangulatú expresszionista képek valamilyen világ végét jelzik, de ez a világ nem a konkrét valóságunk, inkább a gyerekkori fantázia, régi horrorfilmek, ’90-es évek gótikus metálzenék összekeveredése és képként való kivetülése.
Rajz-vizuális kommunikáció tanárként diplomáztam, jelenleg Budapesten élek és dolgozom. Absztrakt-expresszionista stílusú képeket festek, szokástól eltérő módon nem csak vászonra, hanem faajtókra, bútorelemekre is. Ezeket az alapokat gyakran roncsolom, ezzelmély textúrákat hozok létre, melyeket ipari zománcfestékekkel dolgozok tovább. www.molnargergely.blogspot.com
A kiállítás megtekinthető: 2013. július 8–28-ig
Helyszín: Sárvár, Nádasdy-vár, Folyosó Galéria
A kiállítás anyagának kihelyezett változata látható lesz az AZK-Nyáréfesztivál nyitónapján, 2013. július 12-én (pénteken) a Nádasdy-vár Kamaraudvarán is, ekkor kerül sor a kiállításhoz kapcsolódó album bemutatására is.
