Pincebéli Víg-napjaim – Balaton koncert a sárvári AZK-ban

A Balaton egyike a saját tudat erejére való rácsodálkozás és a szellemi önállóság zenekarainak 80-as évekbeli csokrából. Szeptember 18-án Sárváron, a Nádasdy-vár Pinceklubjában léptek fel lázadásukat már elnövő “negyvenötvenesek” és a korszak szűrt levegőjét csak hírből ismerő, ám a zenére, mondanivalóra fogékony fiatalabb közönség előtt. Melankolikus rakkenroll, zenei barkácsfíling, vodkaszünetek – nosztalgikus hullámverésünk képekkel.

IMG_5445

A langy péntek este szele végigsimította arcunkat, ahogy Szombathelyen autóba szálltunk, hogy egy negyedórás aszfaltbetyárkodást követően megérkezzünk Sárvárra. Már a körforgalomnál pozitív görbét vett fel a szánk, ennél beszédesebb “koncertbeharangozót” nem is lehetett volna látótérbe tenni. Este 10 óra után értünk a sárvári AZK-ba, és meglepve tapasztaltuk, hogy néhány szombathelyi ismerőst leszámítva javarészt a klub “sárvári kemény magja” van jelen. A Balaton szövegbeli nyitottsága, 80-as évekbeli kulcs- és kultszerepe 25 kilométerrel arrébb úgy látszik már nem mozdította meg az akkori lázadókat, vagy a voltidő szellemi pezsgésére épp ráeszmélőket.

Sokat nem búsultunk ezen, megtette helyettünk a Balatont felvezető Búsulójuhász, akik a “80-as aranykor egyeneságú leszármazottjaként” hozta hangulatba a közönséget – basszeros nélkül, mivel ő a Balaton lerobbant buszán ragadt. Valahol ez is sorsszerű velejárója és kísérője a kultbandáknak: a zéró külcsínt nem “csúcstechnika” támogatja. Pontosabban a technikai is “emberi”: képes hibázni, beduzzogni. Na, és akkor mi van? Kiszámíthatatlan élrevasalatlanság. Késés, sörökkel csillapítva. Aztán megérkezés, ölelkezés, némi dicsfénydinamózás autogrammal és közös fotózással, vidám felesezéssel.

IMG_5388

Aztán zene. Nem balatoni – szinte a teljes underground szcéna megjelent a pinceklub falai közt, igazi időutazás volt ez Európa Kiadó – Trabant – URH – Neurotic – Balaton dalok szárnyán. Mi sem mutatta jobban az akkori szellemi érdekközösséget és összefonódást, minthogy a sokadik “idegen” szám után már szinte úgy kiellett kikövetelni egy Balaton-dalt. Ott torony volt-ot, Kínai kormányt, Szent Ágostont, Újra ölt-öt… miközben végig a “rockandroll, a sebesség megszállottja” volt a zenekar, olykor Víg-melankóliával csillapítva.

Tőlem már ne várjatok folyamként omló beszédet.
Mert a szomorú vers is csak vidám szívből jöhet elő,
Az én üres szívemből több nem fakad,
Vad gondolatrohanás, hív a heverő,
Már nem mondatokat formálok, csak szavakat.
” /Prológus/

IMG_5450

Minden alkalom, személyes találkozás mélyebbre vés egy-egy kultikus zenekarhoz vagy személyhez fűződő ragaszkodást. Főleg az első találkozás. Nem mondhatjuk, hogy ez a péntek esti egy “fényes randi” volt, de a maga szertelenségével véste mélyebbre bennünk egy időszak üzenetét, zenei és szellemi örökkévalóságát.

Forrás: vaskarika.hu
Cooper fotói az AZK.hu-n »

IMG_5460

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára