“Nincs kéz, nincs csoki” – Nyáréj fesztivál 2006

twickkk:
A Nyáréj köszöni és szerencsésen megtörtént. A kis csodák kicsiben is működtek, a nagy csodák is működtek kicsiben, noha nagyra voltak felkészülve. Sárvár a programra fogékony rétegének nagy része nem tisztelte meg a rendezvényt. Tudjuk be ezt a szerencsétlen egybeesésnek a másik, közeli rendezvénnyel, tudjuk be az időjárásnak, tudjuk be a fizetésnek, az 1000 forintnak…, csak ne kelljen elhinni hogy ennyi zárt szem és süket fül lakója ennek a városnak.

Örömmel adtunk jegyet pécsieknek, szombathelyieknek, kőszegieknek…stb. Jó lett volna ennél sokkal több sárvárinak is jegyet adni. Nem kellene talán ennyire félni a be nem járatott értékektől. A vígasz: akik eljöttek, szerintem minőségi szellemi kapszulát nyelhettek le és jól tudták érezni magukat, beleértve a zenekarokat is, az ő esetükben pedig nem lett volna csoda ha nem ez történik…
Részletes beszámolókat a blogíró közösségünk tagjaitól lehet majd olvasni, remélhetőleg a héten felkerülnek ezek, néhány fotóval együtt.

Barmocska:
kijelenthetem: jó hat év eltelte után is mindig nagy öröm idejönni sárvárra. többnyire ugyanazok a szeretett emberek és ugyanazok a helyek: meleg-tó, kuglizó, vár, várudvar. és a várudvar nekem maga a csoda, mert annyira jó benne lenni és lengeni a fa körül és körbevenni magamat azokkal a falakkal.

nyáréj feszt. persze érdekel, hányan jöttek el és sajnos nem elegen. ezt az udvart jó lenne egyszer tényleg megtölteni lelkes emberekkel! de most már utólag: nem érdekel hányan jöttek el! vessen magára kőkeményen az, aki nem volt ott! minden pillanata úgy volt rendben, ahogy megesett… kellett annyi gin is, meg kellettek a zenék is, kellettek az arcok és kellett az udvar is meg a mindig következő kiszámíthatatlan folytatás…

mert ilyet sem láttam még: fmZero és ülnek az emberek a popójukon! kérem, így nem lehet ősembertáncot járni! ugyanazok az emberek… akkor most ki előtt játsszuk, hogy idegenek vagyunk egy idegen helyen? hogy nem jártuk meg a színpad előtt az összes macskakövet? (idéznék még kedves kis történetek arról, mik estek meg e vár falai között… sőt, írhatnék egyet mindenkiről! akkor nagyobb lenne a beleélés? involválódjunk!! szex a bástyán, kiabálás, békülés, esések és hányások, hánytatások, ölelések, éneklés… csak úgy hirtelen. no name…)

szóval valahol itt a bibi. vagy talán pont ez? hogy nem tudunk magunknak újat mutatni? vagy nem tudunk neki örülni? de hát nyilván kinek hogy… nekem jól. tartom magam és mereven elzárkózom a közöny elől…

jövőre ugyanitt. és még szebben… 

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára