Október 7-én pénteken Márkus Béla borász tartott tudományos igényű előadást a könyvtárban. Az előadás fő témája az volt, hogy melyek lehetnek azok a szőlőfajták, borok, amelyek Magyarországot érdekessé tehetik egy külföldi borkedvelő számára.
Ahogy az élet minden területén, a borfogyasztásban is vannak jellemző, uralkodó divatirányzatok, amelyek 10–20–30–40 évente váltják egymást. A világot körülbelül a ‘80-as évektől az ezredfordulóig, illetve a 2000-es évek első néhány évéig a vörösborok uralják, döntően a francia eredetű szőlőfajtákból készült borok: a Cabernet Savignon, Cabernet Franc, a Merlot, a fehérek közül pedig a Chardonnay.
Olyan szintű lett a fent említett borok kedveltsége és elterjedése az egész világon, hogy szükségszerűen kialakulhat a borkedvelő emberek körében annak az igénye, hogy egyedi borokat keressenek, olyanokat, amilyeneket nem lehet leutánozni a világ bármelyik részén, amelyek csak az adott országra, vagy tájegységre jellemzők. Így maradhatnak mindig csábítók a fogyasztók számára a francia fajták szülőföldjükön Bordeaux-ban, vagy Chablis-ban a Chardonnay, amelyek egyediek és utánozhatatlanok, de ott a spanyolok válasza is a korábban kicsit háttérbe szorult Tempranillo fajtával, vagy az olasz Sangiovese, a németeknél a Rajnai Rizling, de talán az egyik legjobb példa erre a szomszédos Ausztria, ahol a Zöld Veltelényivel szereztek maguknak dicsőséget a világ borfogyasztói körében. Ezek a példák jól érzékeltetik, hogy az igényes borfogyasztók nem a standard, a világ minden táján megkapható borokat keresik, hanem sokkal inkább az adott országra jellemző, egyedi, csak ott termesztett fajtákból készült italokat.
Mi magyarok, akármennyire jó Cabernet Savignont tudunk készíteni, ez a fajta – bár már régóta itt van –, mégsem a miénk. Az előadás azt próbálta kideríteni, mik azok a mutatók, ami alapján kiválaszthatjuk azokat a borokat, amelyekben valóban mi vagyunk a legjobbak, ami a miénk, és büszkék lehetünk rá, hiszen a bor, mint ital, mint a kultúránk része, nagyon jelentős szerepet játszik a magyarság életében hosszú-hosszú évszázadok óta. Elég, ha Vörösmarty szavait idézzük fel: “Hejh barátom, honfi társam, Bort igyál. Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál. Borban a gond megbetegszik, Él a kedv. Nincs a földön gyógyerőre több ily nedv.”, de szinte nincs is olyan költőnk, írónk, művészünk, akit valamilyen formában ne ihletett volna meg a bor, és emlékezett volna meg áldásos hatásáról versben, novellában, zenében.
Ahhoz hogy a kérdésre választ kapjunk, Márkus Béla segítségével visszaástunk a gyökerekhez, és végigkalandozhattunk a bor, a szőlő ma ismert történelmén, amely áttekintés minden bizonnyal nem csak a laikusokat nyűgözte le, a témában jártasak számára is biztosan adott rengeteg nóvumot. Kezdve a Vitis Vinifera Sativa, a mai összes szőlőnövény ősének megjenésétől a honfoglaló őseink első borral való találkozásán át egészen az Európán végigsöprő Filoxera (Gyökértetű) nevű rovar földrengésszerű pusztításáig, amely a XIX. század végén 20 év alatt letarolta Európa szőlővidékeit, beleértve Magyarország növényeinek 70–80%-át is.
A magyar éghajlati és talajviszonyok leginkább fehérbor-készítésre alkalmasak, azok a szőlőfajták, amelyeket nyugodtan hívhatunk hungarikumoknak, megadhatják a bevezetőben említett egyediség élményét az igényes borkedvelőknek nemzetközi szinten is. A hungarikumnak tekinthető, legfontosabb regionális fajták közül kiemelkedik a Furmint, a Tokaji borok gerince, de meg kell említeni a Juhfarkot, amelyet Somlóval azonosítunk, az Ezerjót, mint őshonos magyarfajtát, amelyet a kapucinus szerzeteseknek köszönhetünk, úgy mint a Tokaj, Somló, Debrő, Villány vidékén termő Hárslevelűt. Nem szabad elfelejteni az Olaszrizlinget sem, amely ugyan nem ősi magyar fajta, csak 4–5 emberöltővel ezelőtt érkezett (feltehetően Franciaországból), és a Filoxera után terjedt el. A vörösborok közül a török időkben érkezett Kadarka és a Tokaji mellett leghíresebb Egri Bikavér tekinthető hungarikumnak.
A kiváló nedűket szerencsére meg is ízlelhette a közönség, a kitűnő és alapos előadás után magyar borokat kóstolhattunk, Kadarkát, Olaszrizlinget, Szekszárdi Bikavért és Furmintot.
