Mi is elcsábultunk – a magyar dal napján a LS-szerkesztősége is dalokat válogat

A magyar dal napja kapcsán szinte minden elektronikus médium előrukkol egy dalválogatással, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy beálljunk a sorba, és Az Év Dala 2012 dalpályázat mellett ezzel is kifejezzük szimpátiánkat a Presser Gábor indította kezdeményezéssel kapcsolatban.

 

Nem tematizáltunk, szerkesztőségünk munkatársai választottak egy-egy kedvencet, néhány hozzáfűzött saját gondolattal. Kedves Olvasó! Tudjuk, hogy ez nem túl egyedi ötlet tőlünk, de szeretettel mazsoláztunk. Vegyen hát egy cukorkát a láthatatlanok zenei ízlésének édességes dobozából!

Guzmics Júlia 

Azért a kedvencem, mert ez egy egész életet végigkísérő dal. Több szituációban is értelmezhető mondanivalója van és engem mindig képes meghatni.
Szeretem az összes feldolgozását, mert egyszerre lenyugtat és felkavar, majd a múltból a jövőbe repít.


 

Cooper 

Van benne szó a nyárról, a csókról… Van benne gitárszóló, szaxofon, női vokál. Számomra a lázadás is benne van és a szerelem is. Mindig felvidulok, ha hallom, egyfajta bátorságot ad a szám. Táncba hívnék egy lányt!


 

Forest 

Miért pont ezt választottam? Egyszerű… Ehhez az együtteshez köthető az első nagybetűs ZENEI élményem. Elsőnek az ő nevüket jegyeztem meg, az ő dalszövegeiket énekeltem 5–6 éves fejjel, édesapámnak köszönhetően, aki hatalmas rajongójuk. Így másfél évtizeddel később tudom már teljesen megérteni a dalaikat, amióta pedig elkezdtem zenélni, azóta rájöttem, milyen fantasztikus dolgokat is alkottak. És remélem még valamikor fognak is.


 

Lélekrendész 

Némi vacillálás után végül ez a dal győzött Kimnowakék gyémántja előtt. Hogy, miért? A hasadt és veszett lelkek örök balladája, mely mélyre nyúl és sokat markol. Továbbá a tinédzser éveimet is megidézi. Időtlen, kikoptathatatlan darab!


 

Kondor Tamás 

Kedvenc magyar számom a Derkovbois-tól a Papp Laci:), túl sok kommentárt nem igényel a szám… :)


 

Kiss Csaba 

Hosszas vívódás után azt hiszem, a “Magyar Dal” nekem az eredetileg Radics Béla emlékére íródott Zöld, a Bíbor és a Fekete, amely emberek generációit köti össze, közösen emlékeztetve őket a közös múltra, akár a jóval 1982 előtti időkre. A magyar, emlékezős fajta. És ez a dal, ennek a dalnak a sorsa nagyon jól reprezentálja ezt.


 

Ed 

Kedvenc? Inkább aktuális kedvenc. Az ellentétek a dalban, amiket megtalálok körülöttem a mindennapi életben, felemelőek, emberközelivé teszi a dalt és a zenekart, nem kell hajat dobálni rá, mégis feltölt energiával, jó ideje már aktuális kedvenc, és úgy érzem, egy darabig az is marad… :)


 

Kutya 

Imádom a hangját a lánynak. És azért szeretem még, mert nekem ez régi számnak számít, és vonzanak a “viszonylag” régi dolgok.


 

twickkk 

Gondoltam, hogy nehéz lesz, egyetlen egy dalt kiragadni hirtelen, de, hogy ennyire… Jó! Hát akkor, Rémember. Úgy érzem, soha el nem vágható érzelmi szálak kapcsolnak ehhez a zenekarhoz és a zenéjükhöz. Azért épp a Jóapámnak, mert magyarul van, meg persze vonatkoztatni is tudom… A Rémember nekem egyszerre hatol nagyon mélyre, egyszerre modern (még ennyi év után is), és egyszerre utánozhatatlan. Ilyen dallamokat csak ők tudnak lehozni a Földre.


 

Kapcsolódó megjelenések

Hozzászólások

  1. Egyébként Srácok! Ennek már csak azért is volt értelme, mert én meglepődtem néhányotok választásán, és ez jó! Kaptunk egy újabb lego-kockát egymás megismeréséhez!

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára