Hétköznapinak korántsem nevezhető módon búcsúztatta el két rajongásig szeretett tanító nénijét, Talabér Líviát és Horváth Évát a sárvári Gárdonyi Géza Általános Iskola 4/b osztálya. A bejcgyertyánosi Farkas Tanya Mulató udvarán 2011. június 3-án megtartott utolsó közös összejövetelt május közepétől szervezte Szalai Andrea szülő, akinek páratlan kreativitására még sokáig emlékezni fogunk. Ki gondolta volna, hogy a rendezvényen még a taxis is sírva fakad?
Az igazán nagy siker mindig közös összefogáson alapul. Andi szerencsésnek mondhatja magát, hiszen kezdetektől fogva megbízható segítőre talált a Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatójának, Németh Ernőnek személyében. Már a búcsúztató előkészületei is jól sikerültek: a gyerekek és a szülők hosszú hetekig lakatot tettek a szájukra és az igazgató bácsi is falazott. A megvalósítás- titokban köszönni meg négy év fáradságos és odaadó munkáját a nevelőknek- azonban nem volt könnyű feladat. A gyerekeket a nagy napon ki kellett csempészni az osztályteremből úgy, hogy ez senkinek se tűnjék fel. A feladat második része nehezebb volt: Vica nénit és Lia nénit is ki kellett csempészni az iskolából és eljuttatni a búcsúztató helyszínére úgy, hogy nekik se tűnjék fel semmi különleges.
Az ominózus napon kora délután az igazgató úr irodájába hívatta a két nevelőt. Lia néni szavai szerint „még az ebéd is nehezebben csúszott le” mivel nem tudódott ki a fogadóóra miértje. Folyamatosan azon gondolkodtak, milyen csínytevésen kapta rajta az igazgató úr a gyerekeket. Nagyon megkönnyebbültek, amikor kiderült, hogy csak a leendő első osztályosokról fognak beszélgetni. Amíg a két nevelő az irodában ült, addig Andi kicsempészte az osztályteremből a gyerekeket, akik elsiettek a közelben állomásozó autóbuszhoz. Olyan nesztelenül osontak ki az iskolából, hogy szerencsére senki nem vett észre semmit, és mire Vica néni visszasietett az osztályhoz már csak az üres padokat találta.
Az ijedelem nem volt kicsi és egyre rejtélyesebb fordulatokat vett az ügy, amikor az igazgató úrtól megkapták a soron következő utasítást: ne aggódjatok, innentől kezdve fel vagytok mentve a délután alól, menjetek a városba a hotel elé és várjatok! A hotelhoz érvén a tanítónők ismét bizonytalanul álldogáltak, mert nem tudták, miért is küldték oda őket, és kire is várnak. Hamarosan azonban megnyugodtak, mert megállt mellettük egy szürke taxi, és egy ismerős arc kukucskált ki az ablakon. Robi azonnal betessékelte őket autójába. Hová megyünk? – kérdezték, választ azonban nem kaptak.
Eközben kis tanítványaik megérkeztek a Farkas Tanyára. A Horváth Tibor helyi lakos által 2007 nyarán létesített mulató és környéke igazi gyermekparadicsom. A tanya azért kapta a Farkas nevet, mert a település határában terül el Nyugat- Dunántúl egyik legnagyobb összefüggő erdősége, a Farkas-erdő.
A műsor rövid próbája után szinte alig volt idő játékra, mert a tanítónők már úton voltak. Hamarosan két apuka integetett az úttestről befelé, hogy itt is vannak. Az autó begördült a kis kapun, és az utasok kiszálltak. A meghatottságtól földbe gyökerezett a lábuk: egy lépést sem bírtak tenni. A gyerekek ekkor már énekeltek: Máté Péter Múlnak a gyermekévek című dalát. Ami ezek után történt, szívszorító. A taxis ráborult az autóra és sírt, méghozzá Vica és Lia nénivel együtt. Az osztály próbálta tartani magát, pár pillanat múlva azonban hangos zokogások törték meg a csendet. Ekkor megértettem, hogy a tiszta szívből jövő igaz szeretetet soha nem tudjuk eltitkolni, mert a szív nem hazudik.
A szülők nevében Ameyné Metty köszönt el a pedagógusoktól. Mondatán sokszor elgondolkodom: a gyermekek könnyes szemeiben benne van minden, amit tudnotok kell…
