Kőszegi Anna Mária textilművész kiállítása nyílt meg

Több mint egy évtizede indította útjára a magyar textilművészet jelentős alkotóit bemutató sorozatát a Galeria Arcis kiállítóterem a Szombathelyi Képtárral együttműködve. Január 10-én csütörtökön délután Kőszegi Anna Mária textilművész tárlatát nyitotta meg Cebula Anna, a képtár nemrégiben kinevezett igazgatója.

Cebula Anna elsőként a textilről, a falikárpitról általánosságban beszélt. A textil az az anyag, amely az embert élete első percétől az utolsóig végigkíséri? A termek falainak gyapjúból, pamutból, selyem és fémszálakból szőtt textillel való beburkolása  a középkorban kezdődött. A szövött faliképeknek – melyeket falikárpitoknak nevezünk – a reneszánsz időben kezdődött a fénykora. Minden gobelin kárpit, de nem minden kárpit gobelin. Igazság szerint csak a Gobelin nevű manufaktúrában készült szövéseket szabadna gobelineknek nevezni. Van egy másik etimológiai probléma is a gobelin szóval kapcsolatban, mégpedig az, hogy Magyarországon tévesen nevezik a tüllhímzést gobelinnek. Az igazi gobelin, az igazi kárpit mindig szövött műalkotás. A történelemben a szövött kárpit rajzát évszázadokon keresztül festőművészek készítették, amit aztán a kartonkészítők felnagyítottak fekete ceruzarajzzá, mely pontosan akkora volt, mint a megszövendő műalkotás. Végül a névtelenség homályában eltűnt szövőiparosok megszőtték a remekművet. Magyarországról is tudjuk, hogy a szecesszió időszakában készültek kárpitok – többek között Rippl Rónai tervei alapján – de hogy ki, vagy kik szőtték meg, arról hallgatnak a krónikák. Magyarországon az áttörést, és egyben a műfaj újjászületését Ferenczy Noémi személyéhez köthetjük a XX. század elején. Mesterségbeli tudását külföldön szerezte meg, majd hazajőve egyesítette az addig három személyre bontott munkát, hiszen a művész családból származott Ferenczy Noémi saját maga festette meg kárpitjainak tervét, saját maga nagyította fel a szövőszék mögé helyezett kartonra, és a hangya szorgalmával, hónapok hosszú munkájával saját maga szőtte meg a művét.

 

Kőszegi Anna Mária – Ferenczy Noémihez haosnlóan – kitartóan, fáradságot nem kímélve, mind a három munkafázist egyedül végezve hozta létre a kiállítótér falain látható remekműveit. Gyerekkorától kezdve érdekelte a művészet, a divattervezés és a festészet. A kárpitszövéssel való találkozása katartikus élmény volt számára, majd szenvedélyévé, szerelmévé vált. Munkáiban – saját bevallása szerint – a téma mindig maga az ember és a világ, amelyben élünk. Az emberi érzések érdeklik: a bátorság és a gyávaság, a nagylelkűség, önzetlenség és a hitványság, a szókimondás és a magába fordult érzések. Alkotómunkájával megpróbál megérteni a különböző magatartásokat, megérteni az embert, és ezáltal nem csak az emberhez, hanem talán a Teremtőhöz is közelebb kerülni. Küldetésének tekinti, hogy a világot jobbá, szebbé tegye, hogy megmentse az embereket a közönytől, a semlegességtől. Természetesen munkáiban önmaga is jelen van, keresi a választ arra, hogy kicsoda, merre tart, s mi a küldetése. Fantasztikus rajztudással és virtuóz szövéstechnikával rendelkezik.

 

A Galeria Arcisban látható alkotásait nem csak témájukat, hanem színvilágukat és kompozíciójukat is tekintve két?két csoportba lehet sorolni. A meleg színekkel komponált gobelinek, témái a természethez nyúlnak, ezeknél a barna szín az anyaságot, a gondoskodást, a termékenységet, a vörösek az életet, a narancssárga a megvilágosodást, a sárga a fényt, az isteni szeretetet, igazságot és bölcsességet jelképezi. A hideg tónusokban megtartott művek esetében a témaválasztás a szellemvilág, a túlvilág felé mutat. A kék a megfoghatatlanság, a transzcendencia színe, a zöld mint a halhatatlanság hordozója jelenik meg, a szürke a melankóliát, a révedezést szimbolizálja. Ne felejtkezzünk meg a két nemesfém színről sem, ahol az arany a melegszínű munkáknál dominál és a Napot jelképezi, a hideg színhatású kárpitoknál pedig megjelenik az ezüstszál, amely a Hold színe.

 

Kompzíció tekintetében is két csoportról beszélhetünk. Vannak a szimmetria jegyében megálmodott munkák, és a harmadolás szabályainak megfelelően elkészített falikárpitok. Mindkettőnél jelen van a tudatosság, amely a néző tekintetét a prioritást jelentő képi elem felé irányítja. Külön figyelmet érdemel a jelenleg még csak terven létező és kiállított munka, a XVII. kerület Palástja. Méretét illetően pontosan akkor lesz, mint Szent István koronázási palástja. A művésznő elmondása szerint József Attila a Dunánál című versének adaptációja a XVII. kerületben élő népcsoportok baráti és kényszerű együttéléséről szól. Ez a peremkerület valamikor a XX. század elején polgári kerület, illetve tisztviselő-telep volt, ahol biztos állású, vasutasoknak, ügyvédeknek, orvosoknak épült afféle családiházas lakótelep. Színészek, művészek is szívesen költöztek ide, például Gózon Gyula, Erdős Renée, Bartók Béla, aki itt komponálta a három nagy színpadi művét, a Kékszakállú herceg várát, A fábol faragott királyfit és A csodálatos mandarint. A falikárpitterven az öt városrészt jelképező címerek mellett a XVII. kerület még ma is létező épületei tűnnek fel. Láthatjuk a Maros-mozit, mely egykoron szálló volt, Gróf Vigyázó Sándor kastélyát, aki a művészetek nagy mecénása volt, kiemelten a falikárpitoké. Megjelennek a rákoskeresztúri római katolikus templom, a rákoscsabai református templom a hősök szobrával, a rákoshegyi víztorony, az Erdős Renée-ház és a Népkertben álló 1848-as emlékmű, mindez elegáns, ünnepet sugalló színekben tónusokkal.

Kőszegi Anna Mária a társművészetek néhány jelentős alakjának, József Attilának, Radnóti Miklósnak és Bartók Bélának is emléket állít. Mindhárom művet átitatja a művésznő lelkének líraisága, drámaiság és mély tisztelet övezi őket. Míg „A távolságot, mint üveggolyót” című munkájában József Attila Altató című versének egy részletét képiesítette, addig Radnóti Miklósról és Bartók Béláról szóló alkotásaiban a művész egy-egy kiemelkedő művének papírra vetett fragmentumát is beleszőtte kárpitjaiba. Radnótinál a Nem tudhatom című vers egy részletével tette teljesebbé a portrét, Bartók Bélánál, ahol az arc csak részlegesen sejlik ki a háttérből, a Kékszakállú herceg várának kottáját és szövegét szőtte a kárpitba. Ez utóbbi alkotást egyébként a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta Kőszegi Anna Mária, a sárvári kiállítás után már oda is szállítják vissza. 

A kiállítás január 31-ig látogatható a könyvtár nyitvatartási rendjében.

Kapcsolódó megjelenések

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára