Két keréken leégve – Kerékpártúra a Fertő-tó körül

A pünkösdi hosszúhétvége beköszöntésével úgy nézett ki, sikerül megvalósítani, tervünket, nevezetesen, hogy kerékpáron körbetekerjük a Fertő-tavat. Szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, szikrázó napsütésben indulhattunk útnak szombat délután 3 óra magasságában.

1. nap (53 km)

Koradélután volt a gyülekező Coopernél, ahonnan végülis útjára indult az “erőltetett menet” (Radnóti után szabadon…). Az eredeti tervvel ellentétben úgy döntöttünk, mégsem vonatozunk, inkább a Fertődre vezető utat is kerékpáron tesszük meg. A jóidőnek és a szélcsendnek hála, gyorsan és akadálymentesen tudtunk haladni, az sem okozott problémát, hogy szinte végig főúton pedáloztunk, mivel viszonylag gyér volt a forgalom. Az első nagyobb pihenőt Répcelakon ejtettük meg, mivel Nyuszi kihívta Lost Dreams-beli (Nyuszi zenekara) kollegáját, Pazo-t (Paál Zoltán, gitáros) egy röpke csevejre. Bő egy óra után indultunk tovább, és viszonylag zökkenőmentesen, a tervezett időpontot tartva érkeztünk meg Fertődre, fél 7 táján.

Szállásunk a város szélén helyezkedett el, amit a birtokba vétel után rögtön magára is hagytunk, mivel fel kellett tölteni az étel- és italkészleteket a második napra is. Szombat este lévén nem volt egyszerű a dolog, ám kis keresgélés után sikerült beleütköznünk egy nyitva tartó boltba. A procedúra után visszatekertünk alkalmi szállásunkra, ami egy pizzéria fölött elhelyezkedő, korrektül berendezett apartmanban volt. Mivel Nyuszi hirtelen ötlettől vezérelve magával hozta a Zsírzárlat alatt megismert TRX-ét, így vacsora előtt még egy kis levezető edzés is belefért. (Jelen sorok írója kivételével, aki köszönte szépen, ezt kihagyta, leégett vállakkal inkább nem kísérletezett :) ) Az este a pizzériában elköltött vacsorával, majd az Eurovíziós Dalfesztivál “végigizgulásával” ért véget. (Azaz ért volna, ha nem alszik be mindenki 15 perccel a TV bekapcsolása után…)

2. nap (120 km)

Sejtettük, hogy az első naphoz képest nehezebb lesz a második, de azt nem, hogy ennyire.  Történt ugyanis, hogy az elindulásunk után 10 perccel (9 óra magasságában) Nyuszinak leesett a tantusz, hogy a szálláson hagyta kulacsát. Hátraarc, vissza. Semmi probléma, a második nekirugaszkodás már gond nélkül ment, megkezdhettük utunkat a sógorokhoz. A határ előtt egy kutyáját sétáltató úr röviden útba igazított minket, így kissé magabiztosabban folytathattuk a pedálozást. Persze, ahogy lenni szokott, sikerült csavarni a helyzeten. 

A határ utáni első településen Pamhagenben (Pomogy), még viszonylag (!) simán eligazodtunk, és sikeresen meg is érkeztünk Apetlonba. Itt azonban hiába mentünk jó irányba (úgy látszik, valahol mégis le kellett volna fordulnunk útközben), mivel Illnitz helyett kikötöttünk a semmiben. Visszafordulni nem akartunk, így tekertünk tovább, lesz, ami lesz alapon. Útközben sikerült szóba elegyednem egy hölggyel aki készségesen útba igazított. Kiderült, hogy Illnitz-et már rég magunk mögött hagytuk, az előttünk lévő város már Frauenkirchen. Itt találtunk egy térképet, aminek segítségével megtudtuk, hogy tettünk egy bő 20 km-es kerülőt. :) Innen azonban már tényleg nehéz volt eltéveszteni az utat, jó időt futva, fél 1-kor hajtottunk el a Neusiedl am See-t hirdető tábla előtt. Pünkösd lévén félő volt, hogy nem nagyon lesz nyitva semmi, azonban ezt megcáfolandó sikerült találni egy kellemes éttermet, ahol leülhettünk némi frissítőre. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a kiszolgálók nagy része magyar volt.  A biztonság kedvéért kértünk egy kisebb útbaigazítást, és délután 1-kor már ismét nyeregben voltunk.

Innentől tényleg könnyűnek tűnt az út, lévén, végre rátaláltunk a kerékpárútra. Ezen a ponton térnék ki arra, hogy Ausztriában a kerékpárutakat a könnyebb tájékozódás érdekében elnevezik, nekünk a B10-es számún kellett végighajtanunk. Az utak egyébiránt tökéletesen kiépítettek, egyetlen gödör vagy bucka sem található rajtuk, gond nélkül lehetett haladni. Nem véletlenül írtam viszont, hogy könnyűnek “tűnt” az út, ugyanis kaptunk egy kisebb meglepetést. Ha kerékpáron közlekedik az ember, a legkevésbé sem szeretne szembeszéllel haladni. Nos, nekünk muszáj volt. A “lefelé” tartó úton rengeteg kerékpáros jött velünk szembe, szinte minden korosztályt képviselve. Remekül lehetett tájékozódni, szinte minden kanyarban tábla hirdette a tovább vezető utat, miközben végig festői szépségű tájak és falvak mellett haladtunk el. A kerékpárút mellett sűrűn akadtak felállított biciklis pihenők is, itt néha jól esett megállni néhány percre. Egyszer még egy kerékcserének is szemtanúi voltunk, minket szerencsére elkerült ez a fajta baj. Sőt, az egyik városkában egyenesen egy kerékpárverseny közepébe csöppentünk bele.

A határ előtt nem sokkal beigazolódott, hogy Istennek jó humora van, ugyanis még egy lapáttal rátéve az eddigiekre, elkezdett emelkedni az út. (Keserű adalék, hogy egyébként onnan tudtuk meg, hogy újra Magyarországon vagyunk – a táblát leszámítva –, hogy hatalmas betűkkel ezt az információt írták ki: “Vgyázz, úthibák!” :) ) Nem is lett volna ez akkora baj, ha nem 90 km kerékpározás után kezdődik ez a fajta hullámvasutazás. Ez volt az a pont, ahol már néha muszáj volt leszállni és tolni a bicajt, mivel egyszerűen elfogyott az erő. Sopron határában negyed 6 körül jött el számomra az a pont, hogy nem bírom tovább, elég volt. Ez még nem jelentett volna akkor gondot, ha a vonatunk nem 17:58-kor indul, amit csak egy 20:58-as követ. Pár perc pihenés után végül összeszedtem magam, és néhány kisebb városon belüli eltévedéssel ugyan, de időben megérkeztünk a soproni vasútállomásra.


Végszóként álljon itt néhány jó tanács és tapasztalat azoknak, akik hasonló kalandon törik a fejüket:

– Szállást időben és jól tájékozódva foglaljunk, könnyen előfordulhat, hogy, amit kinézett magának az ember, már régen megszűnt.
– Térkép feltétlenül legyen nálunk, nem árt egy előzetes túraútvonalat is kijelölni.
– Legalább egy ember legyen a csoportban, aki beszéli az adott ország nyelvét – sokszor hasznos tud lenni.
– Mi kilométerórát használtunk a táv lemérésére, Sopronban leszállva 170 km megtételét mutatta.
– Amennyiben hasonló, vagy hosszabbtávú útra indulunk, mindenképp legyen nálunk: egy jól funkcionáló kerékpár (váltók, fékek működjenek, a nyereg legyen kényelmes), TÉRKÉP(!!!), naptej, elegendő folyadék, napszemüveg. A túra előtt ajánlott némi otthoni edzés, akár futás formájában is. És végül ne felejtkezzünk meg a kötelező dolgokról: lámpa, láthatósági mellény, csengő, és persze a KRESZ ismerete.
– Ha a túrát vonatozással is kombináljuk (mint esetünkben), akkor tájékozodjunk a jegyárakról. Megtudtuk, hogy mi az a kedvezményes kerékpárjegy, jelenleg az egész országban 410 Ft-os fix áron kapható, távolságtól függetlenül.
– Fényképek rögzítésere való eszköz, a pillanatok megörökítéshez. 

Kapcsolódó megjelenések

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára