A vártnál kicsit szolidabb létszámban, de ismét kikiabáltuk a föld alól az igazságot január 15-én este, a Nádasdy-vár pinceklubjában. A nyitószertartáson – minden várakozásommal ellentétben – ezúttal nem az elvont zenei töprengés mezején vertem tábort. Ezen a bulin a zenéből áradó kijózanító szavak tartották ébren a gondolataimat. Az Éjszakai járat és A Hetedik együttes dalait hallgatva a belső koncentráció legrövidebb aktusával mindjárt az elején eljuthattunk a specifikus átkapcsolásba.
Elsőként az Éjszakai járat nevezetű együttes lépett porondra. A Horváth Tamás (ritmusgitár), Hácskó Norbert (szólógitár), Czigány Norbert (dob), és Horváth Tamás (Pumi), (basszus, szövegíró, ének) alkotta zenészek Lentiből érkeztek. A fiatalok a 90-es években még hobby szinten punk zenét játszottak, most azonban az alternatív rockzene irányzatát képviselték. Az underground erős befolyása érezhető volt.
„A zene mérgezze jóleső érzéssel lelkünket, na meg jöjjetek mindig koncertre, mert nélkületek üres lenne az éjszakai járat!” – vallja mottóként önmagáról az együttes. Bár e sorokat a honlapjukon olvastam, a tartalmi mondanivalón – a fellépésüket követően – nagyon is elgondolkodtam. A zenekar ismertetőjele egy buszjelzőtábla. A nagyvárosban élő ember helyi járatos utazásának egyik legmegfelelőbb tömegközlekedési eszköze a busz kellene, hogy legyen. A korábbi években jómagam is gyakran igénybe vettem az éjszakai járatos autóbuszt, kis idő elteltével azonban egyre ritkábban. Egy meglehetősen sötét színezetű képernyő alakult ki gondolataimban, hiszen a hely megfelelő ismeretének hiányában buszon utazván is gyakran eltévedtem. Az ember akkor utazik busszal éjszaka szívesen, ha megérti a hangszóróból, hogy hol is kell leszállni. Ha az utca sötét, és nem látom a célpontot, legalább a sofőr által mikrofonba mondott utcanevet jó, ha értem. Legtöbb esetben a nagyvárosi sofőrök motyogtak, hadartak, a megállók nevének eleje vagy vége pedig el volt harapva. Nos, megint a várpincébe kellett lemennem ahhoz , hogy megtapasztaljam, igenis léteznek még kiváló sofőrök – noha nem biztos, hogy mindig a szakmában. Horváth Tamás személyében hamar megtaláltam az idillikus buszvezetőt. Tamás nem csak kiváló énekes – szövegíró, hanem remek szövegmondó is. Aki az ő énekbeszédét hallgatja , az meg is érti, amit mond és nem téved el. Ritka az olyan előadó, akinél szinte minden szót tisztán lehet érteni a mikrofonban. Mivel a zenekar a tavalyi évben adta ki első lemezét Aranylemez címmel, koncertindításkor ebből hallhattunk először válogatást. A jó hangulat fokozása érdekében minden vadiúj dalhoz egy velős történet is dukált. Elhangzott a Szédítő, a Tükörben, A rendszeren túl. A Veled utazgatom című nóta amolyan igazi Éjszakai járatos dalként csendült fel, zötykölődtünk a zenekar felhívására rendesen. Meztelenül és esztelenül ordítottuk ki magunkat a Bermudáknál ,majd meghallgathattunk egy átiratot, mégpedig a Quimby együttes sikerdalát : a Most múlik pontosan-t. Egészen egyedi feldolgozásban hozta el az együttes a szórakozni vágyóknak : a lassú tempótól eltérően most gyorsabb, élénkebb szövegmondással. A repertoár végén a Nyuszi című dallal a „kanos” nyúl is elfutott, aki mindezek után „ szedett egy kis zöldet, és el is szívta.”- hallhattuk kedvderítő zárszóként.
Alaposan felizzott a hangulat a pincében, mire A Hetedik együttes színpadra lépett. A zalaegerszegi fiúk épp, hogy csak felcuccoltak a színpadra, amikor hirtelen bezúzott eléjük egy zöld hajú punk. A punk fiú táncra perdült, kis idő elteltével pedig jöttek az újabb punk gyerekek. Volt kézzel mutogatás, láblóbálás, de a tér szerencsére korlátlan mozgásteret biztosított. A Hetedik együttes a hazai és külföldi rockzene örökzöldjeinek átiratait játszotta, érdekességük, hogy a nyelvi kifejezésmód minden esetben a magyar volt. Olyan ismert dallamok szerepeltek, mint például a Nagyvárosi farkas, a Dirty little rockstar, a Megátkozott ember, és a Rolling Stones Blues. A zenekarvezető elmondta, hogy 2008-ban amolyan örömzenélésként alapították a zenekart. Nem tűznek ki magasztosabb célokat maguk elé, nem törtetnek a hírnév felé, ebben az állapotban érzik jól magukat. Tagok: Nátrán István (szólógitár), Henics Attila (gitár), Mihálykó Béla (basszusgitár), Paksa Tamás (dob), Kovács Gábor (ének, csörgők). Azt hiszem, zárásként sokakban meditatív döbbenetet váltottak ki e sorok : „ Adj menedéket oh testvér, nincs sehol menedék, a golyó utolér.”
Az évnyitó végén az éjszakába nyúlóan twickkk válogatott kultslágereket, melyre a közönség táncra perdült. Igényes, jó buli volt, köszönjük a szervezőknek!
Forrás: Vaskarika.hu
