Idén is (Rába-)partraszálltak a fesztiválozók – Alterába IV.

A sok nehézség ellenére szerencsére végül idén is volt Körmenden Alterába Fesztivál! A látogatók száma már az első rendezvénytől kezdődően évről-évre gyarapszik, ezalól az idei sem volt kivétel. A Rába Park Szabadidő- és Sportcentrumban rendezett koncertsorozatra ebben az évben már több mint 1500 bulizni vágyó látogatott el, ennek oka valószínűleg a fellépők palettájának folyamatos bővülése, és hogy a jegyárak továbbra is igazodnak az egyre vékonyabb pénztárcákhoz.

Ennek ellenére a szervezőknek már a tavalyi évben sem volt egyszerű dolguk az anyagi alapok tekintetében, a támogatók már akkor sem árasztották el őket ajánlatokkal. Idén pedig, a IV. Alterábára teljes mélypontot ért el a helyzet, szponzor nélkül, szinte önerőből kellett tető alá hozniuk a fesztivált. Az előző években támogatóként megjelenő Borsodi idén nem bocsátotta az Alterába rendelkezésére a beígért sörpadokat, hűtőket, a T-mobile is visszamondta a megjelenését (mindezt 1 nappal a fesztivál kezdete előtt). Komoly kiesést okozott a cigaretta-árusítás szabályainak megváltozása is. Hegéék (Hegedűs László, az Alterába apukája) ennek ellenére is megcsinálták! Nem is akárhogy…

Az első napot a Körmendi Fúvószenekar koncertje nyitotta. Őszintén szólva, voltak kételyeim, mennyire illenek ők egy könnyűzenei fesztiválra, de abszolút pozitívan csalódtam, és a közönség javarésze is jól szórakozott a rezesek kimondottan erre az alkalomra összeállított műsorán. A nagyszínpadra elsőként a Secret Valley lépett. A harmincas-negyvenes korosztály számára egészen biztosan ismerős, Vas megyén belül már-már legendás dark/new wave közeli zenekar idén ünnepeli 20. születésnapját, ez volt az apropója az Alterábás fellépésnek is, legalábbis az egyik. A másik minden bizonnyal az, hogy frontemberük, Hege, azonos a fesztivál főszervezőjével. A formáció jópár éves kihagyást követően lépett újra színpadra, a fesztiválfellépésre Szombathelyen „főpróbáltak” klubkoncertekkel. Én első alkalommal halottam őket, de nagyon tetszett, és ezzel nem voltam egyedül.

Az egyórás koncert után a Magna Cum Laude következett, akik nem mindennapos fesztiválfellépők, külön öröm, hogy vállalták az Alterábát. A szerdai napon az övék volt a legnagyobb tömegeket vonzó koncert, olyan népszerű „kötelező” dalok is megszólaltak persze, mint a Színezd újra, a Vidéki Sanzon, vagy a Pálinka dal, amit Mező Misi például ukulelével kísért. Ha már a pálinkánál tartunk: idén egy újdonsággal is bővült a röviditalpaletta: a Magna Cum Laude-pálinkával, amit előszeretettel fogyasztottak a fesztiválozók, de egy önálló pálinkastand is a jókedvre szomjazók rendelkezésére állt. 23:00-kor lépett színpadra az Ocho Macho, akiket a környéken élőknek nem (de talán országos szinten sem) kell bemutatni. Mondhatjuk, hogy a zenekar és az Alterába Fesztivál neve összeforrt, nem véletlen a „Jó nekem!” szlogen sem. A „hupógos” El mundo fantastico-ra kitombolhatta magát mindenki, pihenés képpen pedig a Jó nekemre lassúzhattunk, de a már jól ismert dalok mellett új szerzeményeket is hallhattunk. Számomra ez a koncert volt a nap fénypontja, a nézőszám is a Magna Cum közönségével vetekedett. Akinek még maradt energiája a nap végére (és elég sokaknak maradt), azok a Paddy and the Rats ír kocsmazenéjére tombolhattak. A különleges hangzás minden jelenlévőt táncra csábított. Érződött, hogy ez volt a nap zárókoncertje, a fesztiválozó keménymag hozta a formáját, hatalmas buli volt! Akinek még ezután is maradt energiája, a kisszínpad előtt élvezhette a legnépszerűbb Alterába-zenéket, egészen hajnali háromig.

Miután a délelőtti és koradélutáni órákban regenerálódtak a fesztiválozók, kezdődhetett a második napi őrület. 17:50 kor indított az egyre népszerűbb Zaporozsec zenekar, akiket másfélórás móka után a Punnany Massif követett. Mivel a rádióban, televízióban egyre gyakrabban hallhatjuk őket, nem csoda, hogy megtöltötték a sátrat, és hogy a közönség egyemberként énekelte legismertebb, Élvezd című számukat. A kisszínpadon karaoke helyett idén kisebb zenekarok léptek fel, a pénteki napon a Vas megyei kötődésű Karak nevű formációt hallhattuk, akiknek zenéjében ízes magyar népzenei elemek jelennek meg, az összhatás nagyon tetszetős. Kilenc órakor kezdett a P.U.F. (Pál Utcai Fiúk), akik – kisebb megszakításokkal – már 30 éve koptatják a deszkákat, az ország szinte minden fontos pontján játszottak már, de Leskovics Gábor, az együttes frontembere elmondta, hogy mostanság az egyik kedvenc helyszínük a Rába-parti fesztivál a jó szervezés és a remek közönség végett. Éppen ezért külön erre az eseményre összeállított műsort hallhattunk tőlük, amelyben a zenekar régi és legújabb számai egyaránt helyet kaptak. A több mint kétórás koncert kiemelkedően jó volt, az eddigi legjobb P.U.F.-koncert, amin volt szerencsém jelen lenni.

Őket Kowáék követték, akiknél eleinte akadt némi probléma a hangosítással, de végül ez nem befolyásolta a későbbieket. Az ő koncertjükről két dolgot hiányoltam: az Ocho Machoval készített közös dalokat (pontosabban, hogy a két banda együtt lépjen színpadra) és a ráadásdalt, pedig volt visszataps. Ezektől eltekintve Kowáék hozták a megszokott formájukat, és fergeteges műsort mutattak. A csütörtöki nap utolsó fellépője a P.A.S.O. (Pannonia Allstars SKA Orchestra ) volt, akik szintén nem okoztak csalódást, Krsa megszokott eleganciájával izzított a színpadon, és persze nem maradt el a többszáz ugrás sem. A hazai SKA-zene egyik legnívósabb formációja tökéletes zárásnak bizonyult.  

A harmadik nap különleges programmal indult. Gráf Légrádi Balázs író, dalszövegíró könyveit ismerhették meg a kultúrára fogékonyak. A kezdeményezés nagyon jó, remélhetőleg hasonló programok lesznek a jövőben is. Hatkor kezdődött a Magashegyi Underground műsora. Számukra sem ismeretlen a Rába-parti fesztivál, a tavalyi évben is remek koncertet adtak, bár akkor egészen késői időpontban léptek fel. Az Európa Kiadó szintén letette már a névjegyét Körmenden a tavalyi év folyamán, de ezúttal egészen más hangulatú koncertet élvezhettünk. Ennek fő oka, hogy Menyhárt Jenőék hosszú-hosszú évek kihagyása után új albummal új számokkal jelentkeztek, ezekből hallhattunk jópárat. Természetesen ezek mellett felcsendültek a hőskort idéző legnagyobb klasszikusok is, mint például a Romolj meg, vagy az Itt kísértünk.

Manapság szinte nem is igazi popfesztivál az, amelyiken nem lép fel a Vad Fruttik. Természetesen idén is ellátogatott Körmendre a mai egyik legnépszerűbb magyar alter zenekar, akik már rendszeres vendégei olyan méretű színpadoknak, mint a Szigeté, vagy a Fezené. Teltsátras koncertjüket a közönség becsülettel végigtombolta, igaz, a dalszövegek témáikat tekintve nem épp a legbulizósabbak, de a zene ezt tökéletesen ellensúlyozza. Nem véletlen, hogy a tavalyi Alterábán sokan a legjobb koncertnek kiáltották ki az övéket. Majd Péterfy Boriék léptek színpadra 11 órakor, és mindenki rögtön szembesülhetett is vele, hogy a nemrégiben édesanyává lett énekesnőn továbbra sem fog az idő, húszéveseket megszégyenítően táncol végig egy koncertet. Bori nagyon elemében volt, még a közönség közé is bevetette magát egy body surfing erejéig. A napot a Supernem zárta, napközben pedig a Jóindulatot láthattuk-hallhattuk a kisszínpadon.

 

A szombati napot A kutya vacsorája nyitotta, őket pedig a fesztivál és a magyar könnyűzene egy igazán üde színfoltja, az Anna and the Barbies követte. Pásztor Anna vitathatatlanul a legfurább fellépő volt az idei Alteron (jó értelemben persze). A zenéhez nagyban hozzá járult Anna extrém ruhája, sminkje és lazasága. Erre jó példa volt az, amikor kijelentette: „Meztelen férfi felsőtesteket akarok látni!”, ezért leguggoltatott mindenkit, aki nem felelt meg a kérésben foglaltaknak. A közönség ebben is maximálisan partner volt, és csak a póló nélküli férfiak magasodtak ki a gubbasztó közönségből. A koncert másik megmosolyogtató jelenete az volt, amikor Darth Vader lépett a színpadra, de ez igazából nem is egyedi eset volt, a sötét nagyúr, az idei fesztivál ikonikus alakja többször is szerepelt a deszkákon. A csúcspont akkor érkezett el, amikor Anna Kiss Tibivel (Quimby) duettezett, a közönség azonnal megsokszorozódott. Amíg Annáék show-ja után a nagyszínpadon folyt az átszerelés, a Tohu-Bohu szórakoztatta a nagyérdeműt a kicsin, utána a szombat legnépesebb koncertjét adta a fesztiválozóknak a Quimby, a sátorba ismételten nem fért be a közönség. Ez abszolút érthető, a zenekar népszerűsége jóideje töretlen, még azok számára is ismerősen csenghetett több dal, aki csak futólag találkozott a Quimby munkásságával, például az Autó egy szerpentinen, vagy a Sehol sem talállak.

Az Alterábán senki számára nem lehetet ismeretlen név Ed Philips-szé. Idén is ellátogatott a fesztiválra zenekarával, és adtak is egy igazán jó hangulatú rockabilly koncertet, akár csak tavaly. Erre a napra is jutott aztán az ír kocsmákat idéző muzsikából is, ezúttal a Firkin volt az elkövető. Az ő zenéjük is az a fajta, amelyet képtelenség végigállni, egyszerűen muszáj ugrálni, táncolni. A zenekar augusztus 10-én a Picture On fesztiválon lép fel Ausztriában, aki teheti látogasson el oda is, garantáltan nem fog csalódni. Az est utolsó fellépője, a Hősök nevű magyar hip-hop csapat volt. Különösen szimpatikus szervezői húzás, hogy e műfaj kedvelőire is gondoltak, és meghívták a srácokat, úgy mint tavaly a Barbárfivéreket.  

Túl hamar ugyan, de elérkezett az utolsó nap is. A vasárnap egyértelműen a klasszikus rocké volt! Hat órakor kezdett a Zorall, kissé talán furcsa ez a korai időpont, dehát valamikor el kellett kezdeni, egyébként is volt szerencsém már máskor is részt venni olyan Zorall koncerten, ami még világosban kezdődött, ilyenkor a hangulat egészen más, de így is nagyon jó! A feldolgozásokat játszó banda természetesen most is osztatlan sikert aratott – a férfiak körében egészen biztosan, ezt a két táncoshölgy maximálisan garantálta. A 20. születésnapját ünneplő Alvin és a Mókusok következett. Ennek apropójából életre szóló emlékkel akarták megajándékozni a közönségből azt, aki szintén aznap volt szülinapos. Az úriember viszont, aki elsőként jelentkezett, sajnos túl nehéznek bizonyult a tervezett meglepetéshez. Végül egy kedves hölgy ismerősömet, Reginát hívták a színpadra, az ajándék pedig egy body surfing volt, ami alapesetben nem megengedett a fesztiválon, de ezúttal kivételt tettek, még az egyik security-s is közreműködött. A mai magyar rockélet meghatározó bandája követte Alvinékat, nem más, mint a Depresszió. A sátor természetesen megtelt. Kezdés előtt a színpadon ismét megjelent a sötét nagyúr, Darth Vader, akit hatalmas ováció fogadott. A koncertről semmi sem hiányzott, természetesen végig ment a pogó, a headbang, megvolt az „ugrós játék”, és a hatalmas „ketté választós” pogó is. Mikor 11-et ütött az óra, elkezdődött aztán az a koncert is, amelyre személy szerint a leginkább vártam. A magyar rocktörténet ikonjai, az Ossian lépett az Alterába színpadára. A közönség összetételén is meglátszott, hogy szövegeik, dalaik kiállták az idő próbáját, minden korosztály a magáénak érezte őket. Olyan klasszikusokra zúzhattunk, mint például az Acélszív, vagy az Élő sakkfigurák, de persze újabb szerzeményeket is hallhattunk. A fesztivált és az estét az Aurora zárta, akik – hihetetlen, de – már 30 éve koptatják a színpadot, de rájuk is érvényes, hogy még ma is minden korosztályt megszólítanak.

Az Aurórával sajnos véget ért az idei Alterába is. Érdemes még megemlíteni, hogy a fesztivál egész ideje alatt rendelkezésünkre állt pálinka- és borstand, hot-dog-árus, két péksütemény-beszerző hely és két melegételt árusító hely. A secusoknak egyszer sem kellett beavatkozni, a fesztivál területén rendbontás nem történt, a mentősöknek is csak egyszer akadt komolyabb tennivalója, nagy baj szerencsére ekkor sem történt, kisebb sérüléseket láttak el. Az eddigi évekkel ellentétben végig kiváló időnk volt, az esőnek nyoma sem volt. Hétfő délelőtt volt szerencsém pár szót váltani Hegével, aki akkor azt mondta, hogy az idei volt a legerősebb Alter. Remélem, ez a tendencia évről-évre megmarad, ezer köszönet minden szervezőnek és szekértolónak, jövőre ugyanitt!

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára