Hindi Fatima: Apám emlékére…

Sárvár, Nádasdy-vár, Nagyterem – 2009. augusztus 29.

HF_1

Hindi Fatima: Apám emlékére…

A 15 éves énekesnő palesztin származású édesapjának állít emléket dalestjével. A repertoáron Babos Judittal közösen szerzett dalok hangzanak el, melyek mindegyike valamilyen módon kapcsolódik a 2007-ben elhunyt családtaghoz. Fatima saját szavaival mesél a Láthatatlan Sárvárnak énekesi pályája kezdeteiről és a dalok megszületéséről.

Hindi Fatima vagyok, 15 éves és még tanulok. Elég fiatalon csöppentem bele a muzsikálás, éneklés világába, mert már ovisként is elmondhattam magamról, hogy zeneoviba járok és amellett, hogy nagyon szerettem az ottani társaságot, még sok-sok dicséretet is kaptam, ha énekelni kellett. Éppen ezért, ha azt kérdezik tőlem, hogy “Mióta énekelsz?” mindig azt váloszolom, hogy “Amióta csak az eszemet tudom”. Egyébként hivatalosan énektanárhoz csak negyedikes koromtól jártam és akkor is népdalokat énekeltem. Kis idő elteltével már túl is voltam az első versenyeken, amelyek arról tanúskodtak, hogy jó irányba haladok.

Ahogy nőttem, tájékozódtam, megismertem többféle stílust. A legnagyobb hatással a musicalek voltak rám. Nem tudtam betelni velük, és a mai napig sem tudok. Mondanom sem kell, az évekig tartó népdaléneklés kezdett unalmassá válni és valami újra vágytam. Körülöttem sok barátnő, ismerős a műdalénekléssel próbálkozott és mivel ez tényleg újdonság volt számomra, leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy én is kipróbáljam, milyen is Mozartot, Schubertet énekelni. Csalódott is voltam, mikor közölték velem, hogy az én hangom nem igazán alkalmas műdaléneklésre. Ennek ellenére nem nyugodtam bele és találtam is lehetőséget új vizekre evezni, és ahogy gondoltam, ezzel a stílussal is sikerült eredményeket elérni és fejlődni. Még mindig nem voltam teljesen elégedett, mert tudtam, hogy ez sem én vagyok Isten igazából.

HF_2

Három év műdaléneklés után, 2008 decemberében éppen Édesanyám egyik barátnőjénél vendégeskedtünk, akit Barasitsné Pap Anitának hívnak. Ezen az estén összeismertetett Babos Judittal, akit nem ismertem azelőtt, pedig csak egy utcányira lakott… Kiderült, hogy Ő zeneszerző, tehetséges zongorista, rengeteg tapasztalattal és nagy zenei múlttal rendelkezik. Nagyon színpatikus hölgynek tűnt. Mondanom sem kell, pár perc elteltével következett az a mondat, amitől mindig is rettegtem: “Fatika, akkor énekelj valamit!” Én énekeltem. Ami tőlem tellett. Reméltem, hogy tetszik majd Neki. Aztán olyannyira egymásra találtunk, hogy kezdetben még zongoraórának szánt egy órából, kettő lett és nem is vettük észre, hogy már a sokadig dalt énekelem, Ő pedig kísér zongorán. Ezek már Judit saját szerzeményei voltak, amit nem tudnék bekategorizálni stílus szerint. Keveredik a jazz, a pop, a musical keleties elemekkel, de egészen saját ötletekkel egyaránt. Nagy öröm ez, mert végre Ő is és én is megtaláltam azt a zenei stílust, amit magunkénak mondhatunk.

Ahogy telt-múlt az idő és jobban megismertük egymást, a kapcsolatunk már barátsággá alakult és Judit is jobban belelátott az életünkbe. Az ihletet innen merítette. Édesapám palesztin származású volt, 2007 telén magához ölelte a jó Isten. Ez hatalmas törést jelentett az életünkben. Minden megváltozott. Ez volt az első olyan dolog, ami Juditot arra késztette, hogy többet és többet tudjon meg Róla és rólunk. Fantáziát látott a történetünkben, olyannyira, hogy dalok születettek Plaesztínáról, a jordán nagybátyámról, és még Kubáról is dalt szerzett Judit, mikor megtudta, hogy Édesapám élt-halt azért az országért… Maga sem tudja, honnan-hogyan jöttek hirtelen ezek a dalok, de engem is és Édesanyámat is sikerült boldoggá tennie velük, a családról nem is beszélve.

Ezt a „csodát” mindenkinek szeretnénk megmutatni, és hiszünk abban, hogy valami felejthetetlent tudunk adni az embereknek. Így jött a koncert ötlete. Mikor már több, mint tíz számunk készen volt, amelyek természetesen  nem csak családról és idegen tájakról szóltak, hanem érzésekről, főleg szerelemről, bánatról, boldogságról egyaránt, mindenképpen úgy éreztük, hogy ezzel ki kell állnunk. Nem csak egy emlékkoncert tud megvalósulni, hanem végre olyan dalokkal tudunk kiállni egy koncerten, melyek stílusa teljesen a miénk és sok barát, családtag kezemunkája benne van. Születtek dalok saját verseimből, de még olyan is van, melynek szövegét Anyukám írta. A  zenekar tagjai is örömmel jártak a próbákra, így minden egyes próba egy külön élmény volt. Elmondhatatlan érzés,mikor egy szám egyben megszólal.

Ezen az Édeapám emlékére megrendezett 2009. augusztus 29-i koncerte mind a 15 kész mű elhangzik majd. Két részből fog állni a műsor. Az elsőben a nagyobb lélegzetvételű, keleties, nehezebb darabok kerülnek bemutatásra, a második részben pedig kicsit könnyedebb stílusra váltunk át. Amellett, hogy maguk a dalok is különlegesek, a színpad és a helyszín is átalakul majd egy bensőséges, “varázsos” hellyé. Ezen felül szándékaink szerint, elkészül addigra az első maxi CD-nk, amelyen 5 dal található, és a helyszínen megvásárolható.

Nagyon-nagyon készülünk erre az estére. Az életem eddigi legnagyobb eseménye lesz és ezzel talán nem én vagyok az egyedüli. Rengeteg a teendő, és itt el kell mondanom, hogy mindez Édesanyám nélkül csak álom maradt volna. Hálás vagyok, amiért ennyire támogat minket és a sok segítségért és közreműködésért sem tudok elég köszönetet mondani.

Csodaként emlegetjük, ami Velünk történik. Nem tudom más jelzővel illetni. Egy olyan csoda, amire életem végéig emlékezni fogok, s remélem hamarosan sorra kerülő koncerttel, mindenki részesülni tud belőle. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, zenekedvelőt augusztus 29-én, este 8 órakor a sárvári Nádasdy-várban.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára