Három zenekarnak másfél a fele – a basszusgitárosok fekete pénteke

 

A cím alapján akár egy neves magyar alternatív zenekarra is lehetne gondolni, itt azonban csupán egy minden mögöttes szándékot nélkülöző matematikai levezetésre utalunk. 2010 márciusának idusa előtt három nappal ez a pofonegyszerű alsótagozatos tananyag az AZK szervezőinek is borsot tört az orra alá. Egy könnyed rockos koncertnek indult a helyi kötődésű Lunchbox, valamint a szárnyait a szélesebb közönség előtt is bontogatni kezdő Dirty Slippers zenekarok tolmácsolásában. Egy héttel a rendezvény előtt kiderült, hogy ezekhez a nevekhez nem más, mint a nyaksérüléséből nemrég felépült Sipőcz Ernő és zenekara, a Sipőcz Band is társul.

Ez így már három, de ha valaki tudni szeretné, hogy ebből hogyan lett másfél és az a “másfeles” hogy üthetett ekkorát, az ne csak a főoldalt olvassa…

Ami személyemet illeti, rendkívül csigázott voltam a műsorrendet olvasván. A Lunchbox bennem a tavalyi Pannónia Fesztiválos koncertje során hagyott nyomot, a kb. egy évvel ezelőtti várpalotai fellépésükön tapasztalt zenei minőségük, hibátlan műsoruk semmi kétséget nem hagytak affelől, hogy most Sárváron sem fognak másképp cselekedni. A Dirty Slippers név sokat nem mondott ezidáig, de a programajánlón keresztül a myspace oldalukra kattintva, majd ott a három számukat meghallgatva egy könnyed, magát könnyen az ember szívébe lopni tudó, punkrockot vártam. A Sipőcz Band, nos, a magyar rockzene mindmáig praktizáló legendáinak egyike, ők lettek volna az est fénypontja. Ha az a volna ott nem lett volna.

img22

Időben, este 9 körül az “uzsisdobozok” zörgésbe kezdtek, Góczán Gábor és zenekara csaptak a húrok közé elsőnek. Energikus, fiatalos lendülettel teli könnyed punkzenéjük kiváló alapozása volt az estének, a tavalyi Átjáró tehetségkutató feszivál megyei és regionális döntőjének győztesei magabiztosan álltak a színpadon. A gyér közönség kezdésnek egy kőkemény ritmusokkal tarkított koncertet kapott az arcába, amolyan mélyről jövőt, nyerset ugyan, de tisztát. Kicsit “Alvin és a mókusok” szaga volt néhol a műsornak, viszont ezt tudjuk be a műfajbéli hiányosságaimnak, nem tudok túl sok zenekarra asszociálni, ez áll hozzájuk számomra a legközelebb. A szórakozni, szórakoztatni vágyás, a laza, de magabiztos kiállás, a megszólalni tudás, ezek voltak a koncert legfőbb ismérvei, igazi bulizós Rock & Rollingnak lehettünk szem- és fültanúi. Pontosan oda tették maguk a srácok, ahova kell.

A zenekart követően egy díjat is átvehetett az idei AZK-Farsang győztes jelmezéért Molnár Andi, aki Na’vi ruhájával az Avatar című film hegyesfülű, kékes színű lényeit volt hivatott reprodukálni, ismét gratulálunk neki.

img19

Függetlenül attól, hogy a Lunchbox zenéje tényleg tetszetős volt, azt azért kicsit sajnáltam, hogy a várt fénypontot is ők jelentették (Sajnáltam, de nem bántam.). Két esemény is előidézője volt ennek. A Dirty Slippers beállását figyelve még annyira nem is tűnt fel, – hisz behangolták a hangszert –, a koncertkezdésre azonban már világossá vált, hogy valaki bizony hiányzik a zenekarból. A basszusgitárost érte el egy betegség, ágynak esett, így nem tudott a többiekkel tartani. A zenekar megpróbálta kihozni a helyzetből a legtöbbet, amolyan unplugged feelingje volt a műsoruknak, de megmondom őszintén, ahogy ezt egy tehetségkutató zsűrijének egyik tagja egykor oly korrektül megfogalmazta, nem jött át. A srácok tényleg odatettek mindent, szó se róla, becsülettel végigtornásztak egy jó órát, de végig hiányzott a zenéjükből a basszusszekció. Az akusztikus szett alapvetően nem rossz ötlet és sok szám valóban jól is szólt, de ettől függetlenül üresnek hatott a performansz. Ne tessék a zenekart azonban ennyiből leírni, nem véletlenül zenéltek már olyan nevekkel, mint a Supernem, Heaven Street Seven, 30Y, valamint a Magna Cum Laude. Ahogy nem véletlenül keverte lemezüket egy ízben a Mike Oldfielddel, Oasis-szel, Corrs-szal, Primal Screammel is együttműködő George Shilling, másodízben pedig Neil Sheenan, a HM Management és a Standby Records kiadó feje sem. Csak remélni tudom, hogy pályájukon éppen meredeken felfelé ívelő zenekar még visszatér ide, szerény köreinkbe, hogy megmutassa, mit is tud igazán.

img54

Csalódásom azonban még csak nagyobb lett,  amikor kiderült, hogy a Sipőcz Band nem tud eljönni. Sipőcz Ernő éppenhogy felépült csigolyasérüléséből, az új gitáros, billentyűs éppen készen állt volna megmutatni magát, ám egy autóbalesetből fakadóan a basszusgitárosuk megsérült (Amikor megtudtam, hogy itt is ugyanazon posztot betöltővel van a probléma, hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek). Biztos vagyok, hogy ők legalább annyira sajnálják a történteket, mint mi, ha kevesen is voltunk, annál nagyobb lelkesedéssel vártuk a műsorokat. 

A sajnálatos eseményeket leszámítva, melyek az est alaphangulatát egyértelműen meghatározták, beárnyékolták, egy kellemes buli után ébredtünk szombaton, ezt köszönjük a Lunchboxnak, akik fergeteges műsort adtak, valamint a Dirty Slippers nem beteg tagjainak, akik mindent beleadva próbálták pótolni hiányzó társukat, úgy vélem, ez majdnem sikerült is. Mi, a közönség meg bízunk abban, hogy ebben az összeállításban lesz még koncert tervezve, így sem kicsit ütött az este, hát még plusz két életképes basszusgitárossal…

Makrai Tamás fotói a Vaskarikán »

Utólag pedig a Lunchbox zenekar legújabb videóklipje a youtube-on “Kicsúszott minden a kezedből” címmel. Épp aktuális, legfőképp annak, aki lemaradt volna a buliról:

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára