Hamu, gyémánt, és néhány elfelejtett szó, avagy Cserháti Zsuzsa emlékest a sárvári Nádasdy várban

Sárváron az idei nyár nem hagy nyugodni senkit, gyakorlatilag minden héten akadt program az elmúlt időszakban, ami emberek százait mozgatta meg. Experidance, a Kölyök, Nádasdy Történelmi Fesztivál, hogy csak a legutóbbi néhány nagyszabásút említsük. Legutóbb pedig egy egész egyedülálló előadást tekinthetett meg a nagyérdemű, a “Sztárból legenda” című produkcióval volt munkatársai, barátai kívánták ily módon leróni tiszteletüket Magyarország valaha volt legjobb hangú pop-énekesnője, Cserháti Zsuzsa előtt.

_IGP9757

Délután háromnegyed 8-kor ülőhely nem volt a vár udvarán, körülbelül 600 ember várta a színpadra Siménfalvy Ágotát, Keresztes Ildikót, Tóth Verát, Auth Csillát, és Majsai Gábort. A kezdés pontos volt, Ágota felkonferálását követően Tóth Vera ragadott mikrofont, és az Édes kisfiam című számmal el is kezdte a sztárból legendává alakítás izgalmas folyamatát. Profi produkció lévén nyilván nem lehetett problémánk sem a zenészekkel, sem a hangokkal, viszont -és bár jobb ötlettel én sem szolgálhatok így hirtelen- módfelett bosszantónak találtam a számonkénti fel-le mászkálást a színpadról a művészek részéről.

 

Elég hamar, már az ötödik számnál megpróbálták a közönséget is belevonni az éneklésbe, több, de inkább kevesebb sikerrel ez első alkalommal és csak később, sötétedés után változott valamelyest a helyzet, néhányan a közönség köreiből vetettek egy pillantást jobbra, majd balra is, hátha látja őket valaki, és nekizendítettek kedvenc nótájuknak. Mindenesetre a Száguldás, Porsche, Szerelem című számnál még nem így történt és bár a négy lány közösen énekelte, ami nagyon jót szólt, Majsait még mindig nem bírtuk felfedezni közöttük, ami ide szerintem jó lett volna. A magyar Tom Jones a következő számmal dobbantott, a Különös Szilvesztert dalolta el nekünk. A hangjához nem illő választás erőtlen belépőt eredményezett, természetesen korántsem arról van szó, hogy nem lett volna jó, vagy ilyesmi, a későbbiekben megmutatta, mire is képes.

_IGP9799

Aztán meg voltak különféle díszítő tevékenységek is a színpadon, az 1981-ben íródott “A boldogság és én” éneklése közben Csilla körül egy pár szenvedélyes tánca hívta fel magára a figyelmet. A szünet előtti utolsó számnál Tóth Vera az “Egy elfelejtett szó” címűt énekelve a zenekar is bemutatkozott egy izgalmas gitárszóló képében.

Korainak éreztük a szünetet, bár 10 szám után következett. Egy jó húsz percet követően immáron sötétben folytatódott a koncert, végre értelmet nyert a háttér, a fények, a füst. Keresztes egy Beatles számmal nyitott Yesterdays címmel, majd számonként spannolták a közönséget (New York, Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, Új élet kezdődött veled, Hamu és gyémánt, Rázd meg, Baby, hogy csak párat említsek), egészen a végéig, ahol az éppen a sárvári közönségnek aktuális Ábrándozást énekelte -szintén Keresztes Ildikó- a Kölyökből. Ezt mi vastapssal köszöntük meg. Érződött a vége, felpörögtek a fények, a füstgépek is masszívan dolgoztak. A Majsai Gábor által elénekelt “Baleset, hogy blues” után egy közös “Különös Szilveszter” következett zárásként, visszatapsoláskor pedig az SzPSz.

_IGP9855

Cserháti Zsuzsa egészen más kategóriás sztár volt, mint a maiak. Abban az időben annak lenni kiváltság volt, a mai hullócsillagainknak – néhány kivételtől eltekintve- lehetőség. Érett, erős hangja emberek ezreit szögezte a rádiók hangszórói, televíziók képernyői elé, egy olyan, “szélessáv” nélküli világban, ahol ugyan nem is nagyon volt lehetőség sok mást hallgatni, de cserébe jobban válogatott művészek képviselték a zenét. Zsuzsa saját maga bizonyította művészi rátermettségét, mikor 1996-ban – jó 10 év kihagyását követően- a Hamu és Gyémánt albummal, és számmal már egy egészen más korosztály elismeréseit is kivívta magának. Egyike volt a 21. században azoknak a “túlélőknek”, akik egy fejletlenebb, de ugyanakkor nyugodtabb, kevésbé kaotikus kor képviselőiként dolgoznak, akik nem trendeket, hanem értékeket teremtenek, nem egynyári slágereket írnak, hanem generációknak adnak hitet és iránymutatást.

A fotókat köszönjük Hajba Józsefnek
A cikk megtekinthető a Vaskarika.hu-n is.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára