Ha Simon, Júdás vásár, akkor AZK-JAM – interjú az ötletgazdával

A sárvári fiatalok, főképp az élő zenét preferálók, netán művelők körében a Simon, Júdás-napi vásár azt is jelenti egyben, hogy a Nádasdy-vár Pinceklubjában az örömzenéé és az improvizálásé a főszerep.

Annak néztünk kicsit mélyebben utána, mik is a gyökerei, kik is a mozgatói az AZK-Jam estjeinek. Molnár Sándor “Saci” ötletgazdával, az AZK-Jamek koordinátorával beszélgettünk.

– Kezdjük a kályhánál! Mi volt az a gondolat, ami életrehívta a JAM-sessionöket? Van annyi tehetséges zenész a környéken, hogy érdemes próbálkozni ilyesmivel?

Már akkor is voltunk itt szép számmal zenélni kedvelők, mikor a “kályhánál ülve” egy érzés, egy amolyan kirobbanó tudatossággal feltört a felszínre. :) Ez az érzés maga volt a “zenével alkotni egymásnak” szükséglete.

– Mikor, hol, milyen forgatókönyvvel zajlott az első JAM és milyen volt a visszhangja?

Akkortájt nyitotta meg kapuit egy vendéglátó hely, amely szép számmal vonzotta magába a környékbeli fiatalokat. Gyakran jártunk oda mi is elengedni magunkat hétvégenként. Ismertük az arcot, aki akkoriban a klubot vitte és beszélgettünk. Nyitott volt a jó ötletekre, így akkor 2007-ben, ebben a sörözőben rendeztük meg az első Jam-estet akusztikus hangszerekkel. Fantasztikus volt, ahogy kerestük egymás gondolatát, nem tudtuk pontosan, mi kerekedik ki egyes elkezdett blokkokból, de megoldottuk, és teltház előtt zajlott az első Jam-est. Azt nem tudom, a Sárvári TV stábja, hogy került oda, de ők is ott voltak és felvettek bennünket. Nagyon jó kis koncert volt. :)

– Mi a mai forgatókönyv, hogy éritek el, hogy mindenki “szóhoz jusson”, és a közönség érdeklődését is képes legyen fenntartani a produkció?

A múlthoz képest markáns változás történt. 2007-től mostanáig párszor átrágtuk magunkat a koncepción. Volt mélypontja a Jam-esteknek, amolyan nihilszerű, rágógumiízű pangás, de azon hamar átficánkoltunk és főztük tovább a lekvárunkat. Mivel folyamatosan változnak a zenészek, nehéz összehozni, hogy mindenkinek mindig minden jó legyen. A szervezésben igazodni próbálok minden zenész kéréséhez, de közben azért kicsit a közönség kedvében is kell járni. Lavírozunk, kérem. :) Rendszerint megbeszélünk előre néhány dalt, amit megtanulnak a zenélni kívánók és azokat lejátsszuk, közben improvizálgatunk akár ezeknek a daloknak az akkordjaira, vagy spontán zenélés alakul ki. Eddig ez bevált.

– Milyen stílusok, milyen hangszerek keverednek?

A stílus az éppen aktuális zenészcsapat összetételén múlik. Nagyon változó, sokszínű és spontán. Előfordult itt már mindenféle hangszer, nehéz lenne felsorolni.

– Néhány éve tematikák szerint zajlanak a Jamek. Mit jelent ez pontosan?

Kigondoltuk, hogy a könnyűzene-történet évtizedeinek híres dalait kölcsönvéve szórakoztatjuk magunkat és a jónépet. Ezt úgy kell érteni, hogy végigvettük a ’80-as, ’90-es, 2000-es éveket, a következőn pedig visszaugrunk a ’70-es évekbe, illetve abból a korszakból játszunk majd válogatott dalokat saját felfogásban. Nade, ez nem annyira egyszerű, mint ahogy mondom, mert közben improvizálunk is a dalok között és után. Így örül a közönség és a zenész is.

– Mekkora szerepe van pusztán az örömzenélésnek, és mekkora az improvizációs készségnek a jameken?

Ez egy érdekes kérdés, de jó, mert két különböző dolog ez, még ha szeretik is néha összevonni a kettőt – igaz hasonlítanak egymásra. Az előbb elmondottak alapján úgy tűnik, hogy egyforma a szerep mértéke, de győzött a zenészekben az improvizáció iránti vágy, ezért már a most megszervezett esten is várhatóan több lesz az improvizáció, mint az örömzenélés.

– Hogy zajlanak az egyeztetések, hogy szereznek tudomást a zenészek az eseményről?

Egyszerű! A Facebook közösségi portálon létrehoztam egy közösséget, ahol a tagok többnyire zenészek. Ezen az oldalon egyeztetünk.

– Mi a feltétele a jelentkezésnek, bárki, bármilyen felkészültséggel, bármilyen hangszerrel jelentkezhet?

Az elmúlt évek alatt, sokat változott az összetétel. A 2007-es kezdés óta nagyon sok zenész megfordult az esteken. Különösebb feltétele nincs a jelentkezésnek. Legyen saját hangszere, és azt meg tudja szólaltatni. Ha ezt úgy teszi, hogy mindenkinek örömöt okoz vele, az meg különösképpen értékelendő.

– Hogy fogadja a közönség a jameket manapság, amikor konkrét produkciók, együttesek is közönséghiánnyal küzdenek?

Magam sem értem, miért van szinte mindig teltház. Lehet, hogy Isten keze van a dologban? :)

– Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb jam szerinted, és miért?

Mindre szeretettel gondolok vissza. Egyik ezért, másik azért volt jó. Kár lenne kiemelnem bármelyiket is a sorból. Persze vannak titkos kedvenceim. :)

– Előfordult-e már olyan, hogy két zenész a jamen talált egymásra, s döntötte el, hogy együtt fog zenélni?

Van olyan, hogy még azonos városban lakó emberek sem találnak egymásra a zene labirintusában, de egy ilyen alkalom lehetővé teszi, hogy találkozhassanak. Igen! Vannak zenészek, akik egymásra találtak.

– Milyen jövőt jósolsz a jam-közösségnek? Mi lesz, ha elfogynak a könnyűzene legendás időszakai, amelyek eddig a kiindulóalapot szolgáltatták?

Az évszámok elfogyhatnak, de a zene az végtelen. Vannak tervek a jövőre nézve, mert terv és elszántság nélkül nem megyünk semmire. Természetesen folytatni szeretnénk, amíg szeretjük ezt tenni egymással a zene hálójában.

– Mi a legfontosabb erénye a jameknek szerinted?

Mi csak zenélünk és szeretjük egymást. :)

A következő AZK-Jam tematikája tehát a ’70-es évek. A Simon, Júdás-napi országos kirakodóvásár napján, a végigbarangolt vásár forgatagából érdemes lesz kicsit átváltani egy másik forgatagba, a hangokéba és ritmusokéba. Az AZK-Jam 2012. október 27-én (szombaton) 20 órától várja az érdeklődőket a Nádasdy-vár Pinceklubjába, a belépőjegy baráti: 500,- Ft.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára