Gitárok, bőgők, és bőgő masinák. VIII. Vármeeting Sárváron /1. nap

Péntek délután a sárvári Nádasdy várba egyre-másra érkeztek különféle vasparipák, hátukon egy, vagy két lovassal, az ő hátukon pedig hátitáskák, hálózsákok, sátrak. A várudvarról dob, gitár, és egyéb, kőkemény zúzásra alkalmas szerszámok hangjai szűrődtek a park friss levegőjén át. Igen, minden jel arra utalt, hogy ismét, így augusztus elején, gyűlnek össze magyar, és velünk szomszédos kétkerekes vándorok egy kis féktelenkedésre.

varmeeting00

Az idei vármeeting, sorozatszámát tekintve a nyolcadik, számos “különlegességet” tartogatott az ide látogatónak, rögtön első napon a Piramis Plusz, míg a következőn az Ismerős Arcok, majd a Karthago együttesek kápráztatták a nagyérdeműt. Volt még az elmaradhatatlan street fighter show, felvonulás, és a szombat éjjeli erotika, és rengeteg sör, minden, ami kell. De kezdjük rögtön az elején.

img07

Időben érkeztünk, nemrég elkészült sajtókártyáinkat első alkalomhoz illően nyakunkba akasztottuk, majd vártuk az esemény első fellépőjét, a No Thanx zenekart. A srácok korrekt kis punk-rock zenét nyomtak, slágereik mellett Blink182, Jimi Hendrix, Bryan Adams, Steppenwolf feldolgozásokkal vegyítették a műsort, mindezt megfejelve egy -többek között- Enter Sandman-t, és egy Another Brick in the Wall-t, tartalmazó metal mix-szel. A hangzás jó volt, néhány dolog azonban zavart. Egyrészről az ének, ami nem közelítette meg azt a színvonalat, amit elvártam – pedig nem tettem olyan magasra azt a mércét. Másrészről a színpadról való lerohangálás harmadszori reménytelen kísérlete arra, hogy a közönséget megmozgassa, habár komoly kitartásról árulkodott -ebben az esetben engem leginkább arra emlékeztetett, hogy Erik megint nem a hangjára figyel.
A hangszeres szekció egyébként mind technikailag, mind hangzásban jól teljesített, Dávid hangja is elég rendben volt a feldolgozásoknál. A “magyarok bibliája” által emo zenekarrá minősített csapatban a műfaj német testvérének jellegzetes tulajdonságai foltokban voltak fellelhetőek mindössze, élőben a nyers előadásmód jól feküdt a zenekarnak, ha leszámítjuk az ösztönös ellenszenvet, amiért így avanzsálódott a médiában (Az egyszer már elhangzott bizonyos Píjár gépezet, igen), akkor egy jó kis buli zenét hallgathattunk. (Aki kíváncsi a “magyarok bibliájának” hétköznapi nevére, vagy arra, hogy honnan is túlról tép, és hív ez, térjen vissza, a napokban fenn lesz egy tanulságos kis beszélgetés a zenekar két gitárosával).

A közönség szállingózott, de valahogy nehezen takarta el a néhol kongó ürességet, holott a következő zenekar nem volt kisebb, mint a hamvaiból ismét újjáéledni próbáló Piramis, vagyis ami Nyemcsók “Csoki” János, és Vörös Gábor beépülésével immáron Piramis Plusz. Sokunknak bizonyára élményszámba ment a koncert, gyakorlatilag egy legendát láthattunk két szemünkkel (Sajnos a legendából épp Révész Sándor, és Som Lajos hiányzott), az Ajándék, Szállj fel magasra, Égni kell, Ha volna két életem, Becsület, mind-mind megszólaltak hol Csoki, hol pedig a közönség lelkes előadásában. A két generációnak is üzenetet hordozó dalok úgy szóltak, mintha átrepültek volna a röpke 30 évükön, fiatalos, és szenvedélyes előadást láthattunk. Néhányan Csoki hangjával elégedetlenek voltak ugyan, de néhány botlást leszámítva ha nem is érte el, jócskán megközelítette Révész hangját, nagyokat énekelt ő is, szóval nem osztom a véleményüket.

img39

Eztán a Hooligans lépett színpadra, Csipáék koncertjére, jobban mondva a Piramis Plusz közepére már jócskán meghízott a tömeg, ismert slágereikre több százan ropták a táncot. A komoly technika mellé komoly tudás is párosult, csont nélkül dobták be a műsort, ráadásul három pontos volt. Hooligans-t alapvetően nem szoktam hallgatni, azonban élő koncerten nagyon dögösen szólnak, a rádióbarát számok mellett húzós riffekkel teli számok is gyarapították a repertoárt, a vár szakító-szilárdságát próbára téve. Mi meg örültünk neki.

hoolgans00

A Zorall rákontrázott erre, egy igazán húzós Rock-kal kedveskedtek nekünk, eleven, és táncra hívó zenéjüket nehezen lehetett szó nélkül hagyni, a színpad előtti tömeg nyüzsgésbe kezdett, az első számnál már gőzerővel tombolt a másfél órás őrület. A felpörgetett, ismerős zenék – például: Smoke on the Water, Born to be Wild, Iskolatáska, Egyszer véget ér, Kell, hogy várj- kombinálva ismerős szövegekkel érdekes egyveleg, hát még egy olyan társaság előadásában, akik olyan zenekarokban bizonyítottak már, mint a Sing-Sing, a Junkies, a Sex Action, a Wild Side, és a Dance. Kiváló lezárója volt a péntek estének, ezután biztosan jól esett mindenkinek a pihenés. A koncert után a tömeg hamar oszladozott, mindenki rákészült a következő napra.

img64

 

Syouwr cikkje a második napról:
Illa-berek, nádak-erek, a motorosok jó emberek – VIII. Vármeeting /2. nap

Makrai Tamás cikkje és fotói az első napról a Vaskarikán:
Stex, drog, rock and roll – VIII. Vármeeting 1. nap

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára