Gimis diák fotója az Élet és Tudomány oldalain

A fényképezés mára – hála az olcsó technikának, a kamerás mobiloknak – elképesztően népszerű, a mindennapjaink része lett. Szinte minden tizenéves diák naponta posztolja fényképeit a közösségi oldalakon, de nem minden diák fotója jelenik meg az Élet és Tudomány oldalain. Talabér Csaba, tinódis diáké igen.

Megkértük Csabát, mesélje el a kép és a publikálás történetét, annál is inkább, mert – ha Isten is úgy akarja – lapunkban is vállalni fog majd közreműködést a jövőben, így dupla az öröm, hiszen nem csak egy tehetséges sárvári diák, de egy potenciális kolléga sikerére lehetünk büszkék! Következzenek Csaba gondolatai:

Én és az ÉT!

A fotózás, mint időtöltés, önkifejezési forma mindig is érdekelt, körülbelül másfél éve kezdtem csak el kicsit komolyabban foglalkozni vele. Lehetőségem nyílt egy jobb gép használatára, mellyel először csak tapasztalati úton ismerkedtem, majd később pár dolgot ellestem a „nagyobbaktól” és a szakirodalmat is olvasgatni kezdtem. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy ez a hobbi és a természetimádatom összefonódjon, elindultam a közeli zöldövezeteket felfedezni, ha nem is életem fotóit készítettem ott, mindig kellemes időtöltés volt.

Iskolánk minden évben szervez békamentési akciót. Kezdésként a Csónakázó-tó melletti elkerülő útnál építettünk egy kordont, mely a békák vödrökbe való összegyűjtését segítette, hogy azokat az út túloldalára átvihessük, ezzel megmentve őket az autók okozta veszélytől. Párokban mentettünk, két alkalommal volt lehetőségem az egyik osztálytársammal kimenni, első alkalommal az akkor még fagyos, havas márciusban, másodszor a már kellemes áprilisban került ránk a sor, amikor már vittem magammal fényképezőmet is. A reggeli órákban, körülbelül 7 óra tájban értünk ki, akkor az első „adagnál”, már az út túloldalán sikerült egy nagyon jó képet csinálnom. Amint hazaértem délután az iskolából, még az esti mentés előtt nekiültem, és pár apróbb képkorrekció után, töltöttem is fel a Facebook profilomra.

A békamentési akció egyik legvonzóbb része, persze a környezetvédelem mellett, az iskola által szervezett fotópályázat volt, ahova végül ezzel a képpel neveztem és miután az egész lezajlott, meg is nyertem. A természet és a fotózás iránti vonzalmam ezután sem szűnt meg, hogy képeimet több emberrel is megoszthassam létrehoztam egy Facebook-oldalt, Cs’s Perspective néven. Nagymamám és szüleim unszolására vettem rá magam, hogy elküldjem pár fotómat az Élet és Tudománynak, annak az ÉT- galériájába, ahol az olvasók természetfotóit publikálták. Eleinte tartottam tőle, hiszen az ottani képek mindig gyönyörűek voltak, gondoltam nehéz lesz bekerülni. A feltételek egyszerűek voltak, 300 dpi felbontás, megfelelő fájlformátum és kisebb kitételek az e-mail formáját illetően. Végül elküldtem pár képemet, köztük a békamentésen készület is, melyet egy barátságos hangvételű levélben köszöntek meg. Ezután minden héten izgatottan estem neki az újságnak, de az én kis békám egyik oldalról sem nézett vissza rám.

Egy idő után lelkesedésem csillapodott, még fotóimat is ritkábban osztottam meg. Miután az egész ÉT-galéria kiment a fejemből, elkezdtem új témákat keresni, mellette folyamatosan fejlődni próbáltam. Egy nap, körülbelül 3 hónappal azután, hogy képeimet elküldtem, kaptam egy e-mail-t, miszerint köszönik szépen a békák nevében is, a képemet, amely elkészítése óta egyik kedvencem, publikálták a folyóirat 50. számában. Izgatottan túrtam át az újságkupacot, és pörgettem át gyorsan az Élet és Tudományt. Viszontlátni, így december elején az áprilisi képem, felemelő érzés volt!

Igyekszem további fotóimmal is értéket képviselni, új témáim mellett sem elszakadni a természettől, és talán egy nap nem csak saját szórakoztatásomra, nem csak hobbiként készíthetek fotókat, gondolataimat, érzéseimet, melyeket képeimen keresztül fejezek ki, remélem, több emberhez is eljuttathatom majd.

– Talabér Csaba –

Kapcsolódó megjelenések

Hozzászólások

Hozzászólás a(z) j.t. bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára