Fiatal zenekar a láthatáron – The Spleen

THE SPLEEN – Így hívják Sárvár szűkebb vonzáskörzetének egyik legfrissebben alakult rockzenekarát. Az öt tagot számláló banda tagjai négyötödrészt ikervári fiatalok, énekesük Sárvárról jár be a próbákra. Ebben a formációban első bemutatkozásukra az I. Sárvári Tehetségkutató Könnyűzenei Fesztiválon került sor, ahol természetes, klisémentes előadásuk okán mind a közönség, mind a zsűri megjegyezte a nevüket.

imgres

Én legalábbis megjegyeztem, mert felém amellett hogy színpadi jelenlétük még meglehetősen bizonytalannak látszott, a pozitív értelemben vett amatőr hozzáállás sugárzott belőlük. Az általuk felvállalt hard rockos, helyenként metalos világba sajátos színeket énekel Nyúl Laci, a szövegvilág könnyed, egyszerű, irodalomórán, padalatt született diákversek hangulatát idézi, kifejezetten jó kedvű. Ezért először nem is feltételezem hogy névválasztásuknak bármi köze lenne a romantikából, szimbolizmusból ismert spleen műfajhoz, így a spontán összedobott interjút a klasszikusan idióta “miért éppen spleen?” kérdéssel kezdem (a válasz meglep és megnyugtat).

Gecse Ádám (dob): Irodalomórán tanultuk, még egy-két évvel ezelőtt Byront, vele kapcsolatban jött elő a “spleen”, ami világfájdalmat jelent.

Életunt emberi érzés… – teszi hozzá Süle Ádám basszusgitáros.

Volt valami előzménye a zenekarnak? Hogy indultatok?

Móricz Attila (gitár): Úgy volt végülis, hogy megvoltunk négyen még a Nyuszi nélkül és a Várhelyi Zolinál kezdtünk el gitározgatni, de hamarosan úgy döntöttünk hogy veszünk elektromos gitárt, az Ádám is éppen megvette a dobot és így hárman összeültünk. Aztán a másik Ádámunk szerzett egy basszusgitárt, akkor jöttünk el ide az Ikervári Kultúrházba és együtt próbálgattunk. Az énekkel kicsit gondok voltak, akkor még az basszusgitáros Ádám próbált énekelni, de a hangterjedelme nem igen bírta.

De konkrétan mi motivált arra hogy zenekart csináljatok?

Móricz Attila (gitár): Én akkor nagy Tankcsapda rajongó voltam és mindenáron meg akartam tanulni az Egyszerű dalt.
Nyúl László (ének): Nekem nagyon egyszerű, az érzés miatt. Nem is tudom, az valami leírhatatlan dolog!

A Nyuszi hogy került képbe, előtte máshogy hívták a zenekart?

Horváth László (gitár): Igen, akkor Castellum néven ment a banda.
Móricz Attila (gitár): Két fellépést ért meg az a zenekar, az ikervári falunapon játszottunk és egy mini rockfesztiválon. Játszottunk két feldolgozást és volt mellette öt saját számunk.
Nyúl László (ének): És én ezen a falu napon ismertem meg őket. És akkor összejöttünk és megkérdezték, nem énekelnék-e.

Gondolom söröztetek és énekeltél…

Horváth László (gitár): Valahogy úgy!
Nyúl László (ének): Nem énekeltem én akkor!
többiek mind egyszerre: Dehogynem!

És kaptál a lehetőségen…

Nyúl László (ének): Tetszett, mert akkor már másfél éve nem zenéltem a Csabival és hiányzott!

A szövegeket ki írja?

Horváth László (gitár): A legtöbbet az Ádám írta, a dobos, aztán írt még a másik Ádám is, a basszusgitáros Ádám.

A szövegek direkt a zenéhez íródnak, vagy volt önáló életük is?

Gecse Ádám (dob): Ezek, amiket most írunk, ezek csak úgy jönnek. Mondjuk így, csak úgy szívből.

Életérzés van mögöttük – egészíti ki Horvárh Laci

Körülbelül azonos zenei közegben mozogtok?

Mi hárman biztos (mutat a két másik gitárosra Móricz Attila), te kicsit kilógsz (fordul Gecse Ádám felé) inkább a nagyon metál felé. Mi ilyen régebbi rockokat szeretünk, mint a Guns ‘N Roses.

Kit éreztek magatok között a legképzettebbnek?

Móricz Attila (gitár): Szerintem a Gecse…
Gecse Ádám (dob): Esetleg csak dobban, de maga a számösszerakás az nem…

Hol próbáltok?

Móricz Attila (gitár): Nagy szerencsénk van hogy próbálhatunk itt a kultúrházban, jóban vagyunk az igazgatóval, mi is segítjük őt és ő is minket. Nyáron viszont bezár a művház, akkor egy garázsba költözünk.

Kedvencek?

Móricz Attila (gitár): Guns ‘n Roses, Led Zeppelin, Al Di Meola, akár bluesok is jöhetnek.
Horváth László (gitár): Olyasmi vagyok, mint az Attila, de jobban szeretem a magyar zenét: P-mobilt, Bikinit, ilyenek… Tankcsapda, Depresszió… mikor milyen kedvem van.
Gecse Ádám (dob): Én nem nagyon tudok kedvencet mondani, hangulatfüggő. Van, amikor csak egyet hallgatok, Systemet, Nirvana-t is szívesen hallgatok, máskor egész mást, Anthrax… Dobos példaképem talán Mike Portnoi (Dream Theater), ő nagy kedvenc.
Süle Ádám (bass): Abszolút Guns mániás vagyok, magyarok közül nálam is P-mobil, Beatrice…
Nyuszi (ének): Nekem nagyon tetszik a Metallica, a Kalapács. Emellett nagyon tetszenek a népdalos dolgok… azokat nagyon imádom. A népdalos dolgokat.

Ennyiben maradunk. Elmondják még hogy sok szöveg vár még megzenésítésre. Van vagy hat félkész szám a 2 befejezett mellett. Aztán felállnak, a hangszereikhez mennek és próbálnak. Közösen, természetesen, figyelve egymásra. Soha jobb időtöltést. Remélem együtt maradnak…

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára