Még ki sem pihentük a 2. Nádasdy Történelmi Fesztivál első napjának fáradalmait, a reggeli felvonulást és megnyitót követően máris következett az előző évből már ismert ostromjáték. A jó húszperces műsort ezúttal egy kellemesebb és értőbb kommentár kísérte (Takács Zoltán Bálint – a Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója jóvoltából).
A játék hasonló volt a tavalyihoz, de a kétes félidő után a következő nap reggeli folytatásban végül idén is győztek várvédőink.
Szintén visszatérő motívumként Szőke András és Bede Róbert álltak a sparherd mögé, ezúttal disznópofát, kölest gombával, végezetül pedig általam eddig csak gyerekversekből ismert békacombot készítettek jó adag humorral fűszerezve. A tavaly nagy sikert aratott köménymagos kenyér sem maradhatott el természetesen. A sors ezúttal sem volt kegyes szakácsainkhoz, ezelőtt a széllel és esővel, most a tomboló hőséggel kellett megküzdeniük.
Evés után jólesik a pihenés – tartja a mondás, egyéb program híján körbesétáltuk az Ördögszekeres vásárt és frissítő után néztünk. Ekkor érkezett az első pofon.
Mivel az előző nap estéjén Kati néni büféjének (Nádasdy Büfé) vendégszeretetét élveztük a haranglábnál, a többi vendéglátós portékáját nem vettük szemügyre.
Volt kürtőskalács és kemencés borjúkötél is, az előző évben oly népszerű kemencés lángost viszont sehol nem találtunk. Gyrost annál többet. Potom 800,- Forintért egy falatnyit kaptunk, ezt öblíthettük le az ugyancsak potom 500,- Ft-os sörrel. A borosoknak a bor decije 350,- Ft, aki valami aperitifet is szeretett volna inni, az 4 cl pálinkát 1200,- Ft-ért kóstolhatott (Ez literre kiszámolva 30.000,-Ft) úgy, hogy a pultoslánynak az árakról fogalma sem volt. Gusztustalanul drágák voltak az ételek, italok, minőségük pedig meg sem közelítette az árukhoz mérten elvártat. Nem kell túl nagy matematikusnak lenni, hogy kiszámoljuk, egy átlagos négyfős családot véve, négy belépővel és egyszeri négyfős étkezéssel jóval több, mint 10.000,-Ft-jába kerül apunak a mulatság (Higgyék el, az egy gyros tényleg csak pillanatokig tartó tűzoltás!). Pedig az esemény egésznapos programokat kínált, a kevésbé találékony látogató így iszonyat összegeket volt kénytelen otthagyni a pultoknál az alig 38 fokos hőségben. A kreatívabbak átmentek egy közeli belső udvarban található kis büfébe, ott jóllakhattak, a bátrabbak pedig az emberek iránt érzett szolidaritásból az ott kért szórólapokat is osztogatták a várban. A fesztiválnak ez a része rendkívül unszimpatikus volt, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem a szervezők kényszerítették ki a magas árakat.
Már nem csak a nap melegétől vöröslő fejjel érkeztem vissza a gyermekeknek szánt Paprikajancsi Bábszínház előadására. A játékos mese Sárvár kincséről szólt, majd a Sitkei Citerazenekar folytatta a programsorozatot. A 11 tagot számláló együttes valami olyasmit játszott, amit még nem hallottam. Népzene volt ez, de a hangzás…, nos, ahogy a zenekarral kapcsolatban Olsvai Imre zenetudós is mondta: „Amikor a zenekar egységes hangon megszólal, olyan, mint amikor a tölgyfaerdő elindul”. A mai zenéhez szokott fülnek merőben szokatlan volt ennyi, ugyanúgy hangolt, ugyanolyan típusú hangszer összjátéka.
A színpadon való rövid rendezkedést követően a reneszánsz esküvő következett. Az előző évben igazi volt, idén sajnos nem akadtak bátor szerelmesek, akik ily módon szerettek volna örök hűséget fogadni egymásnak, így maradt a színjáték, kevesebb násznéppel. Viszont egy igazi esküvőn, ha berohan egy hölgy, akinek van olyan a tarsolyában, ami gátolná a pár egybekelését és azt az egész násznép előtt hangoztatja, nem biztos, hogy lefejeztetik, mint ahogy jelen esetben történt.
Kátai Zoltán és Róka Szabolcs énekmondók következtek. A fesztivál egyik legkiemelkedőbb koncertjének első felében a duó korabeli krónikások dalait játszotta, mély átéléssel, érzéssel és hitelességgel, aztán a második félidőben kikacsintottak a 21. századba is. Kátai, Cseh Tamás emlékének adózott Széna tér című dalának gyönyörű átiratával, majd Róka Szabi szólószerzeménye következett először rögtönzött (fél)kamu török nyelven, később erős belpolitikai kritikai éllel.
A duót követő Vágtázó Csodaszarvas erős kontraszt volt monumentális hangszerelésük tekintetében. A legendás Vágtázó Halottkémek leszármazottja ma is sajátos világzenét játszik, leginkább táltosjellegű, de mindenképp folklór hatású dalokat hoztak. A három különféle dob gondolom, sokat elárul a „táltos” alaphangzásról, a színes hangszerelés (olyan nagyságokkal a színpadon, mint például Fábry Géza) pedig az előre kikevert színek falra festéséért felelt. Grandpierre Attila és csapata megosztották a közönséget. Voltak, akik tüntetőleg elvonultak a „sámán-csillagász” színpadi rítustánca és kitörő kiáltásai láttán/hallatán, voltak, akik némán végignézték a műsort és voltak, akik a színpad előtt próbáltak a zene és mozgás együttes hatása által kiváltott extázisba esni. Valószínűleg mindenki jól is szórakozott, aki pedig lelépett…, nos, vannak, akik nem bírják a jazzt. Mert ha lett volna a középkorban alternatív-jazz, az minden bizonnyal ehhez hasonlított volna. Egy problémám volt az előadással, mégpedig az előző napi cikkemben egyszer már fejtegetett „felkonf”. Jó negyedórás kényszeredett semmiről beszélést hallhattunk a koncert előtt. Elhiszem, hogy a komoly technikai átszerelés elhúzódása miatt célszerűnek látszott kitölteni az időt, de néha bizony jobb a csend.
Az ezt követő táncházat egy boszorkány zavarta meg. A Nádasdyak udvarában úgy látszik, sosem hagyják elrontani a bulit, pillanatok alatt elfogták őt is, a rögtönítélőszék pedig ki is mondta rá az áment. Megragadták hát a katonák, majd egy szekérre kötözve meg sem álltak a várparkig. Mögöttük pedig a nép, az istenadta nép…, lehettek vagy ezren, talán többen. A máglyára kötötték, majd a várbástyán pozícióba helyezkedett íjászok várták a parancsszót. Megkapták – tüzes nyilak száguldottak egy irányba, majd egy lobbanás kíséretében átadták az enyészetnek az ezúttal gumiból készült bibircsókos.
A napi programok ezzel véget is értek szombaton. Másnap reggel befejeződött a várostrom, rövid küzdelem után védőink legyőzték a török sereget, majd megkezdődött a Vivát Huszártorna második felvonása. Sajnálatos volt idén is, hogy a külső programokat sehol nem jelölték a szóróanyagokon, csak néhány, az udvaron elejtett megjegyzésre és az Infó-Viskóból szerzett ismereteinkre támaszkodhattunk.
A várudvaron az Arasinda együttes két tagja mesélt Naszredin Hodzsa történeteiből, Róka Szabolcs törött lábát pihentetve, helyenként féllábon ugrálva szavakkal, Nyitrai Péter sazon. Az interaktív mesébe rengeteg gyereket bevontak, a könnyed történeteket még a felnőttek is érdeklődve hallgatták. Aztán Kormos Zsófia és Koszorús Alina ruhakollekcióit tekinthettük meg. A szecessziós darabokat szebbnél-szebb lányok mutatták be, én és férfikollégáim is az első sorokból figyeltük az eseményt, bár vasárnap már jóval kevesebben voltak, valószínűleg nem sok embernek volt kedve a harmadik napi belépőt a rendkívül kevés programra befizetni. A háremhölgyek táncára azért összegyűlt az összes udvaron lévő érdeklődő, az egyórás látványos műsor alatt a zenén kívül a fényképezőgépek kattogása töltötte be a teret.
Délután a hastánccsoportok, – akik délelőtt is lejtették a táncot –, mutatkoztak be, majd eztán az Arasinda török népzenés nagykoncertje következett. Utolsó programként pedig a nagysikerű, etnozenét játszó Makám zárta a fesztivált.
Mezei látogatóként összegezve a tapasztaltakat, az idei évi Nádasdy Fesztivál követte a tavaly elkezdett hagyományait, programstruktúráját és nem is volt ezzel semmi probléma, tartalmát tekintve kikezdhetetlen, homogén és színes volt. Némi programpontosításra szerintem szükség lehet a következőkben és pár gyerekbetegséggel meg kell még küzdeni (pl.: élvezhetőbb speaker) és teljesen jó lesz! Esetleg még annyit, hogy – bár semmi nincs ingyen –, a fesztivál a közönség számára is bántó elüzletiesedésétől többen tartunk, és ez egy ilyen kis városban, mint a miénk, az egész programsorozat bukását is okozhatja rossz esetben. Jövőre majd meglátjuk! Nem utolsó sorban pedig köszönjük a szervezőknek, hogy partnerként kezelik a Láthatatlan Sárvárt!
És a múlt ismét feltámadt – 2. Nádasdy Történelmi Fesztivál 2/1. rész »
