“Ennek megint híre megy!” – Teltházas széki bál volt a várban

“Megengedjen Szék városa…” címmel komplex táncházi programmal várt mindenkit a Sárvári Néptánckör a Simon, Júdás napi vásár “forraltboros” előestéjén. Talán épp a forraltbor, talán a vásári hangulat miatt egy kicsit megkésve, de végül körülbelül 20 órától csordultig megtelt a Nádasdy-vár néptáncterme – a zsúfolt teltház aztán hajnalig koptatta a parkettet.

Délután a Perlaki Mónika vezette “Gyerekjátszó” is népszerű volt már, 15–20 gyerek energiáit sikerült lekötnie a népi játékoknak a készülő étel illata mellett. A program szerint egyébként széki parasztételeket készített volna Kráner Zoltán, sajnos viszont ezúttal ő mégsem tudott közreműködni, helyette (talán az alkalomhoz illeszkedőbb módon) vásári finomságok kerültek az asztalra: volt sülkolbász, hurka, sülthús, oldalas, csirkecomb hagymáskrumplival…

18 órakor Benkő Sándor, a Vas Népe fotóriporterének minikiállítása nyílt meg. A fotós egy széki lagziról készült nagyobb képsorozatának 10–12 darabját válogatták ki a táncterem falaira. Benkő Sándor elmondta, hogy a több mint 15 évvel ezelőtt (még analóg technikával) készült fényképek születésének emlékét ma is őrzi. Nem néprajzos, inkább fotósszemmel nagyon tetszett neki menyasszonyöltöztetés (ahová egyébként nagyon ritkán engednek be kíváncsiskodókat), a rengeteg alsószoknya, a népes rokonság körbejárása.

A kiállításnyitót tánc- és nótatanítás követte. Hámori Balázs, a széki bál házigazdája elmondta, azért esett a választásuk épp a széki táncok tematikájára, mert a nemrég indított felnőtt csárdáskurzus tagjai számára ezek a táncok remekül működhetnek. “A széki táncok mindegyike kapcsolódik a környező közép-erdélyi tánckincshez, de összefüggő egységükben csak Székre jellemzőek. A táncok formája egyszerűbb, szabályozottabb és közösségibb, mint másutt. Nincsenek kiemelkedő táncos egyéniségek, viszont a táncok műfaji – formai – zenei tekintetben többrétűek.” – írja a széki táncokról Martin György. Hámori Balázs is elmondja, ezeknek a táncoknak a vázát viszonylag könnyű megtanítani, de jól táncolni még a képzett táncosok számára is kihívást jelent. Varga Zoltán a szó szoros értelmében vett tánctanítást csak az este elején tartott, ezek után már csak “nyitott szemmel” táncolt, és ahol kellett, javított. A háromtagú zenekar tagjai már ismerősek lehettek a sárvári táncházak látogatói számára: Németh Dénes hegedű, Orsós Tamás brácsa és Domokos Balázs cselló/nagybőgő volt a felállás. A cselló (ott kisbőgő) egyébként nagyonis divatban volt Kalotaszeg és Szék környékén, főleg lakodalmi menetekhez használták praktikus mérete miatt.

Az éjjeli órákra már nagyon sokan ropták, nem csak a környék táncosai, hanem – a szervezők örömére – ismeretlen arcok is Soprontól Budapestig bezárólag. Nem csoda, hogy az eredetileg éjfélig tervezett mulatságot átvezette a jókedv és a jó nóták a hajnalba. “Ennek megint híre megy!” – vonta le sommásan a bál tanulságát Hámori Balázs szervező.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára