Elektro-töri (5.) – Az elektronikus zene hazai megjelenése

A múlt héten az Elektro-töriben a XX. század második felétől eljutottunk egészen a mai kor friss irányzataihoz. A mostani befejezőrészben vigyázó szemünket kishazánkra vetjük, és megfigyeljük, mi a helyzet nálunk az elektronikus zene terén.

 

A történelmi és politikai okok ismeretében elmondható, – mint sok más egyéb „nyugati” dolog –, az elektronikus zene is „fáziskéséssel” érkezett meg hozzánk. Az 1990-es éveket megelőzőleg, a rendezvények és egyéb platformok szinte semmilyen, vagy csak minimális szintű elektronikus zenét vállaltak fel. Nem volt sem olyan rádió, sem televízió, magazin, vagy akár klub, amelynek fő profilját ez az irányzat adta volna.

Valószínűleg idehaza csak nagyon kevesen tudtak arról, hogy Angliában majd Németországban ekkor már évek óta az elektronikus zenei mega-„rave-ek” uralták a klubokat, illetve ott a média is lecsapott rájuk, mint a fiatalok legújabb őrületére. Angol és német mintára az 1990-es évek elején megfelelő színtér hiányában itthon is úgynevezett „illegál” partik formájában jutott szerephez az elektronikus zene, majd később idehaza is megjelentek az úgy nevezett „rave”-ek (melyek közül a Jutasi Tamás szervezte Rave Olimpia máig legendás), végül, mint máshol már korábban, a klubkultúra részévé váltak ezek az irányzatok itthon is.

Feltétlenül megemlítendő még a 80-as évek közepén Magyarországon fellépő Christian Marclay is, mivel kísérleti zenei performansza a Közgáz Jazzklubjában nem egy hallgató agyába égette be örökre, hogy létezik nem lineáris, és a megszokottól eltérő könnyűzenei műfaj is. Végül, de nem utolsó sorban, a nagy bumm előtti időszak fontos építő köve volt a Tilos az Á nevű klub is, amely később elindította a legendás rádióadót is.

A nevében is kifejező Tilos Rádió az alig pár évvel korábban még hatályban lévő TTT felfogásnak köszönhetően tiltott, vagy mellőzött irányzatoknak és a még „mostohagyermek” elektronikus zenéknek is teret biztosított.

„A Tilos Rádió 1991. augusztus 21-én kezdett sugározni Budapesten a 95,5 MHz-es URH sávon. A Tilos Rádió volt az első magyar független és az első „harmadik típusú”, azaz közösségi, szabad rádió, valamint egy joghézagnak köszönhetően a rendszerváltozás első „szamizdatja”.

A Tilos, kalózrádióként lett ismert, s az 1991 nyarán történt induláshoz a Tilos az Á nevű egykori legendás találkahely szolgált bázisként, innen kapta a nevét. A Tilos Rádió indulásával egyidőben a kereskedelmi rádiók is egyre több kommersz populáris elektronikus, illetve tánczenét kezdtek játszani, ami nem vetett jó színt az irányzat presztízsére nézve. Az emberek nagy része egy kalap alá vette ezeket a popzenéket az elektronikus zenével, mint gyűjtőfogalommal. Pánczél Gábor, a Freee Magazin egykori főszerkesztője szerint az 1990-es évek második felében induló kereskedelmi tévé, illetve média pedig a drogokkal való kapcsolatot hangoztatta, ami szintén újabb, máig tartó stigmává vált.

„Véleményem szerint a drogok és az elektronikus tánczene hazai elterjedése között az összefüggés inkább kronológiai, mint ok-okozati. Hadd mondjam el, hogy a különböző narkotikumokat már a nyolcvanas évek végén széles körben használtak Magyarországon – más kérdés, hogy erről a tágabb értelemben vett közvélemény ekkor még nem szerzett tudomást. Sajnálatos módon a későbbiekben egy meglehetősen hiányos ismeretanyagokon nyugvó, öngerjesztő médiakampány tette országosan ismertté a témát. Gondolok itt a “minden sarkon kapható” kezdetű, illetve az “óvodásoknak rászoktatási céllal ingyen osztogatott kábítószerek” típusú, még a rendőrségi szóvivők által is alaptalannak minősített rémtörténetekre.”

Az 1990-es évek közepére egyre több elektronikus-zenei jellegű rendezvény jelent meg, már a fővároson túl is, illetve a hazai elektronikus zenei producerek/formációk (pl.: Marcel, Neo, Yonderboi, Anorganik, Miraque I Myro, Anima Sound System, Karányi, Toy Divison, Modul, Random Soundz, …stb.) is elkezdték bontogatni szárnyaikat. Mint máshol, úgy idehaza is hamar szétvált az új irányzat diszkó és az underground vonulata, mégha napjainkra újra közeledni is látszik. Itthon a diszkók irányából Budai, Tommyboy, Jutasi, stb. akik komoly sikereket értek el, míg az underground végről, Palotai Zsolt, Cadik, Titusz, Pánczél Gábor, Naga, Bernáthy/Son …stb., akik a mai napig a köztudatban maradtak, mint hazai elektronikus zenei úttörők.

Az évtized végére kialakultak a legfőbb alirányzatokra fókuszáló DJ- és party-szervező csoportok is, így nem múlhatott el hétvége egy nagyobb nevű külföldi vendég és, vagy a hazai élvonal reprezentálása nélkül. Az új évtized hajnalán született meg az első hazai (azóta már nem létező) drum ‘n’ bass kiadó, a Subscope is, illetve a Juice Recordings is ekkoriban adta ki a nagysikerű Future Sound Of Budapest című válogatásait.

elektortori52

Úgy gondolom, a tárgyalt irányzatnak a következő nagy lökést a teljes elterjedésében és asszimilációjában a 2000-es évek elején beköszöntő szélessávú internet adta. A zene így sokkal szélesebb rétegekhez juthatott el, a különböző weboldalak, blogok, és közösségépítő oldalaknak köszönhetően (és akkor még nem is beszéltünk a különböző zenemegosztó- torrent-, p2p-, legális, illetve illegális oldalakról).

A 2000-es évek elejére megjelentek az első kimondottan hazai elektronikus zenét forgalmazó és promotáló kiadók, net-labelek, így a hazai előadók külföldön is könnyebben hírnevet szerezhettek. Jelen évtizedben az elektronikus zene, mint műfaj is elfoglalta az őt megillető hazai helyét a rendezvényeken, a médiában, és a személyes „felhasználásban” is.

Véleményem szerint, napjainkban már szinte nincs olyan rádió-, televíziós csatorna, fesztivál, vagy rendezvény, ahol ne lenne része a programkínálatnak az elektronikus zene is. Amit sokan múló hóbortnak tartottak, az ma, épp ebben a pillanatban is fejlődik és új hajtásokat keres, vagy épp visszanyúl az alapokhoz, de nem sorvad el.

Végül pár régebbi hazai „monolit” megjelenés csak röviden:

Anima Sound System: Shalom (1994), Hungarian Astronaut (1996), Anima (1997)
Future Sound Of Budapest Vol. 1,2,3.. (1997), (1998) (2000)
Marcel: Viginti Etduo (1998)
Neo: Eklektogram (1999)
Marcel: Cirrus Mximus (2000)
Yonderboi: Shallow And Profound (2000)
Naga+AMB: Styledrop (2000)
Gábor Deutch: Contrast (2000)
Various: Magyar Ugar Volume 1.0 (2001)
Chris.Su: Astro-Sine (2002)
Various: Etchno (2002)
Anorganik: Endlessly (12”) (2003)
Various: Future Sound Of Budapest (Hospital Rec.) (2005)
SKC: Killing Me Softly (2006)
Tactile: Super System (2006)

Kapcsolódó linkek:

Elektro-töri (1.) – Új sorozat az Artical Session Lélekrendészétől »

Elektro-töri (2.) – Az elektronikus zene gyökerei az elmúlt párezer évben »

Elektro-töri (3.) – A 20. század első fele »

Elektro-töri (4.) – A 20. század második felétől napjainkig »

A szintetizátor születése – a Vaskarika sorozata »

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára