Elektro-töri (3.) – A 20. század első fele

Ígéretünkhöz híven az Elektro-töri eheti, 3. részében elérkezünk az időben a 20. századig, aholis annyi minden történik a témában, hogy a könnyebb emészthetőség érdekében ketté bontottuk a századot. Lélekrendész gőrcső alá veszi a század első felében történt főbb meghatározó eseményeket.

futurista

A folyamatos technológiai fejlődés mintegy előrevetítette (már) a 20. század elején, hogy nagy dolgok fognak történni a zenében ebben a században. A 20. század nem csak a technológia ébredése volt, hanem az abban rejlő emberi kreativitás újjászületése is egyben. A lehetőségek egyre inkább tágulni látszottak, helyet adva az újszerű ötleteknek és az ősi recepteknek. Pánczél Gábor, a Freee magazin egykori főszerkesztője szerint: „Ha megnézed, hogy a ma partikultúrájának mi az archetípusa, illetve az elsődleges funkciója, akkor ezen a vonalon a törzsi kultúrák tűz körüli táncáig vissza tudod vezetni az aktuális elektronikus tánczenei eseményeket. Ha pedig a technológiát tekinted elsődleges szempontnak, akkor a század eleje a kiindulási pont. (…)” Mivel az elmúlt évszázadból a rögzítés technikájának köszönhetően hihetetlen mennyiségű archív anyaggal találkozhatunk a világhálón, ezért ebben a részben több hang- és képanyag segítségével is szeretném bemutatni a tárgyalt alkotókat, műveket és irányzatokat.

dada2

A huszadik század elején, 1916-ban jött létre a Dadaista Mozgalom, amely nem pártolt semmilyen ideológiát, csak a szellem nagyságát, és az önkifejezés szabadságát. Lázadásuk egyik lényeges jelensége volt, hogy új, indusztriális hangminták felhasználásával készítettek zenét. Emellett jelentős szerepet töltött be a korai években Luigi Russolo olasz futurista művész is, aki több zajelőállító berendezést is készített. Egyes források egyenesen Russolohoz (és a pár évtizeddel később alkotó Christian Marclay-hez, aki a 80-as években idehaza is fellépett nem kis inspirációt adva pl.: Palotai Zsoltnak is) vezetik vissza a glitch, illetve a zajzenék alapjait.

1920-ban az orosz Leon Tyeremin, feltalálta a szintetizátor ősét, a teremint, aztán 1958-ban jött az elektronikus zongora, majd 1965-ben az első analóg szintetizátor. Sarkalatos pontja a 20. századi elektronikus műfajok kialakulásának Párizs (majd Köln), és az ott tevékenykedő Pierre Schaeffer, a Radio-diffusion-Television Francaise-nél dolgozó hangtechnikus, aki több rövid tanulmányt készített az úgynevezett Musique concrete (Konkrét zene) irányzatról. 1948 októberében egy ‘zajkoncerten’ közvetítették Schaeffer korai tanulmányait. 1951-ben az RTF stúdió megnyílik más zeneszerzők felé, köztük Messiaen és tanítványai, Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen előtt. Stockhausenék azonban nem sokkal később távoznak, az RTF-től, mert Schaeffert nem érdekelték az elektronikusan előállított hangok és azok használata. Tagadhatatlan, hogy Stockhausen volt az egyik első úttörő, aki meghonosította az elektronikát a koncerttermekben, nevéhez összesen több mint 360 zenemű fűződik. Pályafutásának már korai szakaszában “átnyergelt” az elektronikus zenére, amellyel az ötvenes évek első felében Párizsban ismerkedett meg.

Az elsők között használt elektronikus eszközökkel generált hangokat a zenében, és egyedül ő írt darabot vonósnégyesre és négy helikopterre. Lassanként felépült a Kölni Rádió elektronikus zenei stúdiója is, amelyben Stockhausen rengeteg új hangzási lehetőséget fedezett fel és minden lehetséges eszközt a hangkeltés szolgálatába állított. Ő találta ki, vagy fel azokat a technikai megoldásokat, amelyek az elektronikus zenét a következő évtizedekben az egész világon meghatározták. Ligeti György és Dubrovay László tanulmányaikat néhány évig szintén a Kölni stúdióban végezték, Karlheinz Stockhausen és Hans-Ulrich Humpert szárnyai alatt. Stockhausent egyesek a technogeneráció atyjának tartják, legalábbis ő előszeretettel aposztrofálta magát így (példakép többek közt Aphex Twin, a sheffieldi kortárs elektronikusok számára is). De, nemcsak a szűken vett akadémiai avantgárd zenében felbecsülhetetlen a jelentősége: a Beatlestől a kísérleti zenéig számtalan művészre hatott. Can, Grateful Dead, a Jefferson Airplane, illetve ellentmondó információkat találtunk arról, hogy a Kraftwerk tagjai tanultak-e nála. Miles Davis, valamint a Pink Floyd, a Sonic Youth tagjai, Björk és még sokan mások szintén lelkesen beszéltek arról, hogy hatással volt rájuk Stockhausen. Ettől kezdve az elektronikus hangzás a zene sok műfajában teret hódított, még a hatvanas évek legnépszerűbb beat együttese, a Beatles is használt elektronikus eszközöket, továbbá ők használták először a samplingelés technikáját is. A szintén világhírű Pink Floyd hasonló módon előszeretettel használta az elektronikus hangszereket.

Az 1970-es években Giorgio Moroder stúdiószakember és producer Éjféli Expressz című filmjének szintetizátorokon alapuló betétdala elnyerte a nívós Oscar-díjat, majd Donna Sommer örökzöldje, az I Feel Love már az első olyan dal a világon, amelynek alapjait nem zenészek játsszák fel, hanem egy gép generálja. 1971-ben Düsseldorfban megalakult a világ első elektronikus együttese, a Kraftwerk, amely bevitte a könnyűzenébe a dobgépeket és az elektronika elméletét is. 1973-ban három bronxi fekete lemezlovas (Afrika Bambaata, Kool Herc, Grandmaster Flash) valami egészen új dolgon kísérletezett: a nehéz funk-soul darabok breakbeat szekcióit egymás után keverték, végtelenítették. Ezzel lerakták a fekete zene új alapjait, vagyis a hip-hop gyökereit . A Planet Rock című Bambaata darab a nagy fehér példakép munkásságából is merít a Trans Europe Express-ből vett sampling segítségével.

giorgio

1976-ban a francia Jean-Michel Jarre az Oxygene című szerzeményével berobbant a köztudatba (népszerűsége máig töretlen, számtalan albumának köszönhetően), majd pár évre rá – Eric Tamm könyve szerint – 1978-ban Brian Eno létrehozta az új hangokon és atmoszférikus zajokon alapuló stílust, az ambientet. Az 1970-es évek végének diszkócsúcspontját a Szombat esti láz című sikerfilm jelenti, ekkorra azonban a diszkó és a hozzá kapcsolódó klubkultúra már igényelte a megújulást, a DJ-k pedig ennek a remix szó mai értelmében próbáltak megfelelni.
Az új irányzatok ekkor már a küszöbön álltak bebocsátásra várva…

A következő részben az 1980-as évektől eljutunk napjaink történéseihez.

Kapcsolódó linkek:

Elektro-töri (1.) – Új sorozat az Artical Session Lélekrendészétől »

Elektro-töri (2.) – Az elektronikus zene gyökerei az elmúlt párezer évben »

A szintetizátor születése – a Vaskarika sorozata »

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára