Egy este a barátság jegyében – az Angry Buddha újabb esete Sárvárral és az AZK-val

Kis nagyképűséggel azt mondhatnánk, az április 20-i AZK-t nemzetközi érdeklődés övezte, hiszen már hetekkel a koncert előtt izzott a Facebook az este egyik fellépője, a svájci Angry Buddha invitáló posztjaitól.

img44 

A várva-várt éjszaka végül beváltotta a hozzá fűzött nagy reményeket. Bár a közönség egy kicsivel lehetett volna népesebb, a kiváló, fűszeres muzsikák mellett ismét hajnalig tartott az internacionális barátkozás, önfeledt örömködés. Hozzátartozik a történethez, hogy a program fellépőinek összeállítását is a svájciak követték el, legutóbbi sárvári szereplésükkor, az AZK-Nyáréjfesztiválon hallották játszani az Atakámot, és ott ismerkedtek meg a Lost Dreams tagjaival is, akikkel azóta is tartják a kapcsolatot. Gondoltak hát egyet, és újdonsült barátaikat kérték fel maguk mellé vendégeskedni az áprilisi koncertjükre.

img07

A Lost Dreams meg is szólalt tisztességgel! Legutóbb sajnos Nyul Laci betegsége miatt kellett lemondaniuk az AZK-Hazai pályás közreműködésüket, a durván makacs megfázás nyomai kissé még most is érződtek itt-ott Nyuszi hangján. A repertoárjuk sajnos nem bővült még, így a Fémmunkások éjszakáján megismert dalok dörrentek meg csak újra, de ezek a dalok most is bizonyítottak ütőképességből. Harapós, zúzós heavy/power metalról van szó, könnyen befogadható magyar szövegekkel és igazán lendületes kiállással. Nyuszi talán még aktívabb frontembernek mutatkozott mint legutóbb: bemozogta a színpadot, ugrált, headbangelt, buzdított, az energiáit úgy adta át a közönségnek, mint az influenzát – hogy nála aktuális hasonlattal éljünk.

img24

Egy tényleg rövid átszerelés, és már sorjáztak is a Black Sabbath-dalok az Atakámtól. A csapat ezúttal mellőzte a kiegészítő kikacsintásait más zenekarok felé, és csak Sabbath-tribute minőségükben zenéltek. Ez a minőség pedig az esetükben magas nívót is jelent, most is rendben volt minden, Molnár Saci gitársoundjához jótékonyan tett hozzá a svájciak kölcsön-Marshallja, jól szólt a bőgő, Szabó Kriszti énekhangját pedig a baseliek sem véletlenül szerették meg első hallásra. Egyedül dobosfronton akadtak kisebb bizonytalanságok, talán emiatt éreztük úgy, hogy a Hazai pályás fellépésük erősebb volt. Sebaj, ütött ez így is épp elég nagyot!

img47

Aki már látta az Angry Buddhát, nem lepődött meg túlságosan, amikor a zenekari kellékesládáikból az előkészületek során előkerült a rengeteg mécses, a még ennél is több füstölő, a lábdob előtt pedig elfoglalta a helyét a jókora Buddha-szobor. Idén extra elem volt még ezeken kívül két dizájnos, fekete zenekari molinó és egy óriási gong a dobszerkó mögött. A füstölőktől és a füstgéptől keletkezett köd félhomályában alig lehetett látni, amikor az intró hangjai alatt már jelmezeikben lépkedtek a színpadra a zenészek, 1st RH Tinglay Mordechai, Rikesh Sangeet Bhairavi és új dobosuk, Paagal Migevha. Mordechai egy pólyába bugyolált játékbaba formájában felmutatta az “újszülött inkarnációt”, majd olyan elementáris erővel robbant be első számuk, hogy még az odakint, a várudvaron kijelölt helynél dohányzók is azonnal beözönlöttek a színpad elé.

img45

És ebben áll az Angry Buddha igazi ereje. Páratlan módon értenek a hatáskeltéshez, a koncertjeik igazi performanszok rengeteg kellékkel és profin kitalált koreográfiával. A fiúk saját maguk is elmondták zenéjükről, hogy kedvelik a kérdő tekinteteket a közönségben, szeretnek megdöbbenteni és elgondolkodtatni. Már egy jóideje koncerteznek basszusgitáros nélkül, kizárólag dob, gitár, ének, sampler felállással, de az első hallásra hiányzó bőgő helyét szándékosan hagyják üresen. Ahogy ők mondják, ettől is csak kevésbé kiszámíthatóbb és különlegesebb amit csinálnak. Rik szólói, Mordechai bizarr grimaszai tényleg vonnak egy olyan egyedi aurát az Angry Buddha köré, amelytől az egész produkció semmi máshoz nem hasonlít. Érdekes, vibráló atmoszféra, nem kevés színházi elem, és jól eljátszott muzsika az elmaradhatatlan buddhista színezettel – az Angry Buddha egyike a legkülönösebb zenei jelenségeknek a hangszeres könnyűzene területén, és meg tudják csinálni azt, amiért koncertre jár az ember: kiragadnak ebből a világból és valami nagyon különös másikba tesznek le…

img35

Szintén képtelenség elmenni a koncert művészi vonalától függetlenítve a barátság vonala mellett! Ahogy ez a három svájci zenész viszonyul Sárvárhoz és a sárváriakhoz, az páratlan. Tavaly például új single-jük, külön a sárváriaknak készített verziója hatott meg minket, idén rengeteg lemezt, pólót elajándékoztak a közönség tagjainak. Emellett egyre több AZK-arcot köszöntöttek név szerint, még a születésnapokról is megemlékeztek. Mindenki és minden érdekli őket Sárváron a kiállításoktól kezdve a város történelméig, ebből a hozzáállásból pedig mindenki csak tanulhat! Ha ez még nem volna elég, az Atakámmal már újabb közös fellépésen szervezkednek, ezúttal pedig Svájcban, Baselben, az Angry Buddha szülővárosában szeretnének közösen játszani.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára