AZK – Sárvár, Nádasdy-vár Pinceklub, 2009. november 13., 21:00
fellépnek: Colombre Band, Wakachuka, utánuk twickkk music • belépőjegy: 600,- Ft
A tavalyi AZK-Szilveszterről ismerhetjük már a Colombre Bandet, akik funkys, tüzes akusztikus alapú zenéjükkel azonnal megtáncoltatták a közönséget. Ezúttal a Wakachuka a vendégük, akik izgalmas, dob-basszus groove-okra felépített, sok ütőssel és szaxival megtámogatott csemegét szállítanak sajátos szövegekkel. A koncertet a PANKKK támogatja. Részletes sztáff, hang, kép, videó következnek alant!
COLOMBRE BAND
Váray László B. – ének-gitár, Csordás Veronika – ének, Deák Gábor – gitár, Kovács Gábor – cajon
„Colombre – Ettõl a haltól fél legjobban mindenki, az egész világon. Titokzatos, szörnyű cápa, ravaszabb, agyafúrtabb az embernél. Nem lehet tudni, milyen meggondolás alapján, tán sose derül rá fény, kiválasztja az áldozatát, s minekutána kiválasztotta, hosszú-hosszú esztendõkön át követi, egy egész életen át, míg csak nem sikerül fölfalnia. És a legfurcsább az egészben: senki sem látja, csak az áldozat, s az, akit vérségi kötelék fûz az áldozathoz.” – Dino Buzzati: A colombre
Kissé újhullámos, sokat szövegelő zenekar vagyunk, eklektikus stílusjegyekkel. Hangszerek tekintetében, amolyan Red Hot Chili Peppers-esen értelmezzük a rockzenét, blues, funky, hip-hop-os csípésekkel szólalunk meg.
2007 májusában alakultunk, kihalt győri zenekarok romjain. Makri Tamás és Váray Laci a néhai Vér és Arany zenekarban, illetve Tomi és Kovács Gabi a Tranzit Rock Band-ben zenélt együtt.
Hamar összerázódtunk, Laci hozza többnyire a zenéket meg a szövegeket, mi meg magunkévá tesszük a dalokat és beletesszük a saját fűszereinket – a próbatermünk amolyan zenei boszorkány-konyhaként funkcionál. Van olyan dal, amit hetekig főzünk, rotyogtatunk, van ami meg csak szendvics maradt és ez pont így jó.
Rómeres bulik és a szilveszteri koncertünk – a PASO és a KFT társaságában – után a januári PÁGISZ-os bulin már velünk volt Csordás Veronika, akit egy LK-Beat bulin hallottunk énekelni. Mivel neki is bejött a banda és viszont, most már mindkét zenekarban énekel.
A zenekar neve egy Dino Buzatti novellából jött, de nincs missziós, irodalmi küldetéstudatunk, úgyhogy erről ennyit. Alakulásunkkor a nevünk nem mondott senkinek semmit, ez a mi szempontunkból a legjobb volt. Senki nem asszociált semmire, mi elkezdtük megtölteni tartalommal.
Még csak fél éve játszunk, de jópár buli van mögöttünk, az egyik legemlékezetesebb a mosonmagyaróvári Gazdász Klubban volt, ahol Ferenczi György barátunk vendégjátékával /hegedűn/ tisztelte meg a Colombre Band-et.
A dalok alapjait már korábban rögzítettük, Veráék idén januárban énekelték fel.
Mivel saját dalokkal-repertoárral koncertezünk, nehezebb a dolgunk, mintha népszerű feldolgozásokat játszanánk, de mindenért kárpótol minket, hogy látjuk a koncertjeinken a dalok mennyire tetszenek az embereknek. Nem kényszerülünk kompromisszumra, pont olyan zenét csinálunk, amit szívesen hallgatnánk is – és ez a lényeg.
WAKACHUKA
Szilágyi Balázs – ének-gitár, Weibl Zoltán – dob, Hoffer Péter – basszusgitár, Pálffy Károly – szaxofon, Vérti Krisztán – ütőhangszerek
Különböző stílusú bandák zenészeiből 2007 őszén megalakult a wakachuka. A dob-basszus groove-ra felépített, énekes, gitáros zenéhez párosul egy kis szaxofon és egy sereg jó kezekben lévő ütőhangszer. Nem ritka stílusbeli kicsapongások, kisérletezés jellemzi, néhol mesélő, szürrealisztikus, néhol (ön)irónikus, realisztikus szövegekkel.
